A mindig fájdalmas Holokauszt megemlékezéseket örömteli ünnep szakította meg. Négy évtizede, hogy Izrael visszafoglalta a Jordánia által megszállt Kelet-Jeruzsálemet, benne a Templom-heggyel, a Siratófallal és a zsidó óvárossal. Üröm az örömben, hogy a Knesszet ünnepi üléséről a meghívott európai és amerikai nagykövetek testületileg távol maradtak. Meglepetést csak az amerikai lépés okozott. Hiszen Washington 2002-ben törvényben állapította meg, hogy Izrael fővárosa Jeruzsálem és nagykövetségét Jeruzsálem újvárosában építi fel. (A költözést azonban előbb Clinton, majd Bush félévenként megvétózza.) A bojkottot a sors fintoraként éppen Németország, a Holokauszt fő felelőse, ma Izrael legközelebbi európai szövetségese kezdeményezte. A többiek, közte Magyarország is, „csak” rábólintottak.
Vajon miért? Egyesek szerint, mert a zsidó állam jogtalanul kebelezte be Kelet – Jeruzsálemet, amelyre a palesztinai arabok eljövendő államuk fővárosaként tekintenek. Ha a diplomaták megjelennek az ünnepen, elfogadták volna Kelet-Jeruzsálem bekebelezését, amelyet pedig jogtalannak tekintenek. Izrael az oslói egyezményekben Jeruzsálem ügyét a végleges megállapodások keretébe utalta. El kellene hát fogadnia, hogy az EU és az Egyesült Államok maga is vitatja a város határait. Ezen országok nagykövetei a zsidó állam 1948-ban történt kikáltása óta Tel-Avivban tartják nagykövetségeiket. Pedig Tel-Aviv sosem volt Izrael fővárosa. Kifejezetten udvariatlan és sértő lépés a vendég ország részéről, ha nagykövetségét a főváros helyett egy vidéki városban állítja fel. (Gondoljuk csak el, mit szólnánk, ha Belgium nem ismerné el Budapestet fővárosként és Tatabányán állítaná fel követségét.) Minden ország szuverén jogaként maga jelöli ki fővárosát. Ezt a jogot a világon egyedül Izraeltől vitatják el.
Izraelnek kezdettől fogva Jeruzsálem a fővárosa és a kormányzati intézmények is a város nyugati, újonnan épített részében helyezkedtek el. 1948-ban Kelet-Jeruzsálemet jogellenesen Jordánia kebelezte be. Nem volt tehát még mire hivatkozni, az országok nagykövetségeiket a nyugati városrészben is elhelyezhették volna. Ám nem ezt tették. Az EU nemcsak Kelet-Jeruzsálemet vitatja el a zsidó államtól, de Jeruzsálemet magát is. Miközben a sosem létezett palesztin állam képzeletbeli fővárosát védi, semmibe veszi egy létező állam, többezer éves valóságos fővárosát. Az EU-nak ez az álláspontja minden szempontból abszurd. Vallásilag megalapozatlan, sérti a nemzetközi jogot, politikailag egyoldalúan a palesztin felet támogatja és erkölcsileg is megvetendő.
Jeruzsálem a zsidóság első és semmilyen más várossal nem helyettesíthető szent helye. Az ókori Izrael székhelye és vallási központja. A Templom-hegyen állt a két Szentély és a zsidóknak évente legkevesebb háromszor kellett elzarándokolniuk a városba. A muszlimok két szent városa Mekka és Medina. Bár harmadikként Jeruzsálemet szokás említeni, a város maga azonban nem szent a muszlimoknak, de benne a Szikla-mecset és az Al-Aksza igen. A mecseteket azon legenda emlékeként állították, hogy Mohamedet egy éjszakán a nőarcú, pávafarkú Burak, szárnyas lova repítette a „legtávolabbi mecsetbe”, hogy onnan a hetedik mennyországba emelkedhessen fel. Jeruzsálem neve a Koránban egyáltalán nem szerepel és akkoriban még nem is állt mecset a városban. Mohammed életében sosem hagyta el Arábiát és így sosem járt Jeruzsálemben. A város vallási jelentősége ezzel kezdődik és ezzel be is fejeződik az iszlámban.
Jeruzsálem újkori, jogi státuszát egyértelműen a Népszövetség határozta meg. A világszervezet Jeruzsálemet a létesítendő Zsidó Nemzeti Otthon közigazgatási központjaként, fővárosaként jelölte ki. Jeruzsálem volt az ókori Izrael fővárosa, kétezer éven át a száműzetésben a zsidók Jeruzsálem felé fordulva és annak felépítésért imádkoztak. Jeruzsálem szimbolizálta és testesítette meg a zsidó népet. A Népszövetség ennek megfelelően e várost jelölte meg székhelyként. A státuszon az sem változtatott, hogy az ENSZ Közgyűlés 1947- évi 181-es számú határozata „corpus separatum”-ként, nemzetközi igazgatás alá helyezését javasolta. Hiszen a közgyűlés döntései a költségvetésről szólóakat nem számítva nem kötelezőek, csak ajánlások. Izrael mégis elfogadta volna, ha az Arab Liga és a Legfelsőbb Arab Bizottság (a palesztinok képviselete) is rábólintott volna. Ők azonban elutasították és háborút indítottak, hogy elejét vegyék Izrael megalapításának. Jeruzsálem nemzetközi státusza így jogilag hatálytalan és érvényesíthetetlen. Jogsértő a másik igény is, amely Kelet-Jeruzsálemet a jövőbeli palesztin állam fővárosaként jelöli meg. Ilyen állam a történelem folyamán sosem létezett, Jeruzsálem pedig sosem volt arab állam fővárosa. Míg Kairó, Damaszkusz és Bagdad birodalmi székhelyek fényében pompáztak, a város még tartományi alközpont rangjára sem emelkedett. Ramlénak egyébként ez megadatott.
A palesztinok csak az Izraellel kötendő békemegállapodással alapíthatnák meg államukat. Az oslói kísérlet azonban csődöt mondott. Hiába állapodtak meg kölcsönös elismerésről a zsidó állammal. Arafat 2000-ben visszautasította a konfliktus lezárását és utasítást adott egy felőrlő terrorháború elindítására. A palesztin vezető már 1994 januárjában kijelentette, hogy Jeruzsálem nem Izrael, , hanem egyedül a palesztinok, a muszlimok fővárosa. 1996-ban pedig a Stockholmba akkreditált arab nagykövetek előtt arról beszélt, hogy a zsidók lába alól felégeti a talajt és a zsidók majd nem akarnak az arabok között élni és elmenekülnek az Egyesült Államokba. A palesztinok célja azóta is változatlan, sőt a Hamasz hatalomra jutásával a helyzet tovább rosszabbodott. Ez azt jelenti, hogy a PFSZ és a Hamasz a palesztin államot, amelynek Jeruzsálem a fővárosa Izrael helyén akarja megalakítani. Az EU és az Egyesült Államok bojkottja azzal, hogy Izrael Jeruzsálemre vonatkozó jogát kérdőjelezi meg, ezt az egyoldalú palesztin politikát támogatta meg. Ráadásul Jeruzsálem minden tekintetben Izrael szimbóluma és a zsidó népet testesíti meg. A palesztinok most okkal gondolhatják, hogy Izrael felszámolását célzó erőfeszítéseikkel a nemzetközi közösség is egyet ért. Ezzel pedig a politikai rendezés esélyei a minimálisra csökkentek. Az EU és az USA magatarása ebben a kérdésben szöges ellentéte a két, egymással békében élő állam koncepciójának.
A döntés morális szempontból is elfogadhatatlan. A Holokauszt megemlékezéseken a politikusok kifejtik, hogy „az a bizonyos” soha többé nem fordulhat elő. Európát legkevesebben kollektív erkölcsi felelősség azonban nemcsak az elpusztított hat millióért, de a ma Izraelben és máshol élő zsidókért is terheli. Morálisan is megvetendő amikor európai politikusok egyoldalúan a zsidó állam elpusztítását akaró és célzó palesztinai arabok mellé állnak. Különös súllyal esik ez latba a Holokauszt után.
