Megosztottak a különböző irányzatok az „antiszemita-veszély” kérdésében
2007. március 13. (4. oldal)
Joó István
Bő egy hét alatt sokadszor nyilatkozza a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke, hogy a zsidóságnak van mitől félnie március 15-én a budapesti utcákon. Sokak szerint Feldmájer Péter ágyúval lődöz verébre, mentőövet dob a miniszterelnöknek, mivel saját túlélését próbálja biztosítani a Mazsihisz-elnöki székben.
Még a laikusoknak is szembetűnő az a vehemencia, amellyel Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke azt javasolja minden fórumon a hazai zsidóknak, ki ne mozduljanak otthonról március 15-én – illetve utazzanak el a fővárosból idejekorán -, mert „régóta nem volt ilyen intenzitású antiszemitizmus Magyarországon”. Az elnök egy hete lapunknak kifejtette, egyetértett a Mazsihisz orgánumának, az Új Életnek a szalagcímével: „Ha kedveli a nyugalmat, ha szereti a biztonságot, ha elege van a zsidózásból és a nyilasokból, töltse nemzeti ünnepünket külföldön”. Nemsokára a Reutersnak és az MTI-nek, tegnap pedig az MTV Nap-kelte című műsorának nyilvánult meg hasonló szellemben. Mindennek az ad különös megvilágítást, hogy másfél hete Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a londoni The Times olvasóit traktálta azzal az állítólagosan fokozódó hazai antiszemitizmussal, amely feleségét, Dobrev Klárát is úgymond megbotránkoztatta egy brosúra formájában.
Az, hogy Gyurcsány feljelentette „szélsőségesség” okán hazánkat és a Fideszt, számos – köztük zsidó származású magyar – értelmiségi rosszallását is kiváltotta. Többek között Hegedüs Zsuzsa utasította vissza a miniszterelnök szavait, úgy vélvén, Gyurcsány visszaél a soában elpusztultak emlékével, elterelendő a figyelmet a kormány rendkívüli népszerűtlenségéről, amely kifejeződhet a 15-i békés demonstrációkon. A miniszterelnök üzenetéhez csatlakozó Feldmájer is kapott bírálatot. Tegnap Köves Slomó, az ortodox irányzathoz tartozó Egységes Magyar Izraelita Hitközség (EMIH) rabbija közleményben fejezte ki, hogy szerencsétlennek tartja a neológ rítusú hitközségeket tömörítő Mazsihisz elnökének felhívását. Leszögezte: e közösségnek számtalan olyan tagja van, akinek felmenői vérüket hullatták a szabadságharcban. Köves helyteleníti, hogy a Mazsihisz elnöke, illetve a szervezet lapja verébre lődöz ágyúval, és a valóságtól elrugaszkodva kelt félelmet a holokauszttúlélő szülőkben és nagyszülőkben. A rabbi hangsúlyozta, Feldmájer Péter nem az egész zsidóság véleményét közvetítette, és kinyilvánította: „mi is ünnepelni fogunk ezen a napon”.
Két éve, ciklus közepén lett elnöke a Mazsihisznek Feldmájer Péter, miután a nagy hatalmú Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatót Heisler András addigi elnöknek nem sikerült nyugdíjba „tessékelnie”. Akkor a közvélemény hajlamos volt azt gondolni, Feldmájer pragmatikus elnök lesz, egyenlő távolságot tart a pártoktól. Ez a tendencia most ért véget, közeledvén április 22., a Mazsihisz-tisztújítás napja. Feldmájer széke nincs biztonságban, több forrásból úgy tudjuk, Suchman Tamás, a Mazsihisz MSZP-s alelnöke és a másik alelnök, Tordai Péter közösen dédelget hatalmi ambíciókat. Nem kizárt, hogy előbbi Zoltai posztjára pályázik, míg Tordai az elnöki széket célozza meg. Hitközségi berkekben ezért azt tartják, Feldmájer szóbeli radikalizmusa saját túlélését hivatott szolgálni. Annál is inkább, mert a Mazsihisz közgyűlésének átlagéletkora meglehetősen magas, sokuk fogékony tehát a riogatásra.
„Feldmájer nyilvánvalóan a publikumnak beszél” – erősítette meg egy neve elhallgatását kérő, zsidó származású kutató. Szerinte az elnök nyilatkozatai fölöslegesen keltenek „veszélyeztetettségi pszichózist”. Ráadásul ha egy zsidó vezető sokszor kiált farkast, félő, hogy éppen a farkas tényleges megjelenésekor nem lesz a segélykiáltásnak foganatja. „A Mazsihisz elnöke nyilatkozatával szétválaszt, holott a szélsőségek nemcsak ezt a réteget nyugtalanítják, hanem minden jóérzésű embert” – vélekedett szintén név nélkül egy mazsihiszbeli prominens. Ugyanakkor ő is vallja, nem növekedett Magyarországon az antiszemitizmus, függetlenül attól, hogy a média képes a növekedés látszatát bármikor előidézni.
