MAGYAROK A BERLINALÉN Lapzártánkig még nem állt össze egészen a február 8-án kezdődő Berlini Filmfesztivál programja, de az már bizonyos, hogy az elsőfilmes Bogdán ÁrpádBoldog új élet és a tévérendezőként ismert Esztergályos KárolyFérfiakt című munkáját meghívták a Panoráma szekcióba. A Dieter Kosslick fesztiváligazgató által személyesen válogatott Special kategóriában vetítik majd Goda KrisztinaSzabadság, szerelem című filmjét, a gyerekekről és fiatalokról szóló filmekből szerkesztett, Generation szekció versenyprogramjában pedig Bollók Csaba művét, azIszka utazását.
GYÁSZ 81 éves korában elhunyt Art Buchwald: a Pulitzer-díjas publicista az elmúlt ötven év amerikai sajtójának egyik legegyénibb életművét alkotta meg szatirikus hangvételű politikai kommentárjaival. Újságírói pályáját a világháború idején, a haditengerészet lapjánál kezdte, innen jutott el olyan orgánumokig, mint a Herald Tribune és a Washington Post.
66 éves korában meghalt Denny Doherty: az 1960-as évek közepének népszerű folk-pop énekegyüttese, a Mamas & Papas egyik tagjaként olyan slágerek őrzik a hangját, mint aCalifornia Dreamin” vagy aMonday, Monday. A négyesből már csak Michelle Phillips él: férje, John Phillips 2001-ben, 65 éves korában, Mama Cass Elliot pedig 1974-ben, 32 évesen hunyt el.
DÍJ Vajda Éva kapta a 2006 legjobb oknyomozó újságírói teljesítményéért odaítélt Göbölyös Soma-díjat: a Manager Magazin főszerkesztő-helyettese nyertes cikksorozatában a Magyar Telekom botrányát tárta fel.
A magyar kultúra napján kiosztott elismerések között Márai Sándor-díjban részesült Grendel Lajos (New-Hont című regényciklusáért), Tóth Krisztina (Vonalkódcímű prózakötetéért) és Márton László (eddigi munkásságáért).
MAGYAR FILM 2006: GODA KRISZTINA ÉVE 2005-höz képest 16 százalékkal (1,87 millióról 2,18 millióra) nőtt a magyar filmek nézőszáma, miközben 32 százalékkal több (1,1 milliárdhoz képest 1,47 milliárd forint) jegybevételt hoztak. A legújabb átszervezés óta a Kulturális Örökség Hivatalához tartozó Filmiroda Igazgatóság (a korábbi Nemzeti Filmiroda) által összesített adatok szerint a tavaly bemutatott hazai filmek közül a Szabadság, szerelem a legsikeresebb; az ezt követő Csak szex… eredményét e tekintetben „lerontja”, hogy vetítése első három hete még 2005-re esett.
1. Goda Krisztina: Szabadság, szerelem
– 450 ezer néző – 366 millió Ft (bemutató: október)
2. Goda Krisztina: Csak szex és más semmi
– 407 ezer – 332 millió Ft (2005. dec.)
3. Rudolf Péter: Üvegtigris 2
– 304 ezer – 268 millió Ft (jan.)
4. Szabó István: Rokonok
– 188 ezer – 114 millió Ft (feb.)
5. Fonyó Gergely: Tibor vagyok, de hódítani akarok
– 158 ezer – 113 millió Ft (feb.)
6. Gyöngyössy Bence: Egy bolond százat csinál
– 144 ezer – 112 millió Ft (szept.)
7. Kapitány Iván: Kútfejek
– 101 ezer – 70 millió Ft (feb.)
8. Szilágyi Andor: Mansfeld
– 81 ezer – 27 millió Ft (szept.)
9. Hajdu Szabolcs: Fehér tenyér
– 59 ezer – 24 millió Ft (feb.)
10. Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
– 47 ezer – 21 millió Ft (márc.)
30-34 ezres nézőszámot produkált az Idegölő, a Taxidermia és A Herceghaladéka, 12-15 ezret a Budakeszi srácok és az Egyetleneim, 8 ezer körül jár Az Élet vendége – Csoma legendárium és a Sztornó, 6,5 ezerig jutott az Edemegevé ebédem, 5 ezer körül teljesített a Vadászat angolokra, a Férfiakt, a Randevú és a Magyar szépség, 3 ezer nézőt vonzott A halál kilovagolt Perzsiából, 1800-at a Madárszabadító, felhő, szél, s mindössze 694 ember vette a fáradságot március óta, hogy a Herminamező megtekintésével mozibúcsút vegyen Halász Pétertől, egyúttal 288 ezer forinttal hozzájárulva a forgalmazó Budapest Film bevételeihez.
A 21. SZÁZAD KÉPTÁRA Tokióban megnyílt Japán legnagyobb képtára: az angolul National Art Center nevet viselő intézménynek nincs és nem is lesz saját gyűjteménye, 14 ezer négyzetméternyi kiállítótere kizárólag ideiglenes tárlatoknak ad otthont. Az állami költségvetésből fedezett beruházás 35 milliárd jenbe (290 millió dollárba) került, tervezője a 72 éves Kurokawa Kisho. Elképzeléseik szerint bármely műtárgyat képesek lesznek bemutatni – a legértékesebb és nem szállítható műveket nem fizikai valójukban, hanem fotókon. Az AFP-nek nyilatkozó építész szerint például a Mona Lisát lehetetlen alaposan megszemlélni a Louvre-ban, egy tökéletes digitális kép sokkal tisztább látványt nyújthat. Mindez egyelőre terv, a részletek még nincsenek kidolgozva. Addig is eredeti alkotásokkal kénytelenek beérni a látogatók: a nyitó kiállítások egyikét az 1900 és 2005 közt Párizsban élt művészek (köztük Brassai) munkáiból, a Centre Pompidou gyűjteményéből válogatták össze, a másikat olyan modern és kortárs művekből, melyekbe az ember környezetében található „dolgokat” épített bele alkotójuk.
INDIE-EGYSÉG Cannes-ban, a nemzetközi zeneipar legnagyobb vásárán, a MIDEM-en bejelentették: ausztrál, brazil, brit, kanadai, dán, francia, német, izraeli, japán, új-zélandi, dél-afrikai, spanyol, svéd és amerikai független lemezkiadók szerződést kötöttek a Merlin elnevezésű, hollandiai központú nonprofit ügynökséggel, hogy az – egyesített katalógusaik méretéből adódóan – számukra előnyösebb feltételekkel köthessen szerződést a gyors ütemben fejlődő internetes zenepiacon, ahol a terjesztőkkel (Napster, iTunes) folytatott tárgyalásokon az óriáscégek (Universal, Sony BMG, EMI, Warner) startpozíciója sokkal jobb a külön-külön fellépő kicsikénél. Az új zenei kiadványok 80 százalékát a függetlenek hozzák ki, miközben a bevételeknek egyelőre csak 30 százaléka jut nekik.
ALVAJÁRÓK A Museum of Modern Art kínálja New York legújabb látványosságát: Doug Aitken Sleepwalkers című mozgóképes munkáját egyszerre nyolc „képernyőn” vetítik az épület üveg, acél és gránit homlokzatára délután öt és este tíz között, február 12-ig. A legjobb nézőpontot a múzeum szabadtéri szoborkertje kínálja, amit ezért ingyen nyitva tartanak. Öt tizenhárom perces történet pereg szimultán a falakon, rajtuk öt tipikus New York-i figura – egy-egy üzletember (Donald Sutherland), irodai alkalmazott (Tilda Swinton), postai dolgozó (Chan Marshall), villanyszerelő (Seu Jorge) és biciklis futár (Ryan Donowho) – egy napja. Az 1968-ban született Doug Aitken, aki mindig más képet mutató kaleidoszkópnak nevezi alkotását, 1999-ben díjat nyert a Velencei Biennálén, 2000-ben a bécsi Sezession épületének homlokzatára vetített egy hatalmas szempárt, 2001-ben pedig a londoni Serpentine Gallery teljes egészét használta installációs térként.
.
