Forrás: ÉS

Naftali Kraus

Miért?

Tel-Avivból nézve és hallva, a haifai katyusák zenéjétől kisérve, olyan nevetségesen hangzik a pesti vita a nemzetiségről, pró vagy kontra, hogy a zsidó ember nem tudja, sírjon-e vajon, vagy nevessen.

Magyarországon ma, Tel-Avivból nézve, az ún. „zsidókérdés” önálló életet él. Semmi köze az antiszemitákhoz, de a zsidók számához, zsidóságuk mibenlétéhez, tartalmához sem. Azok, akik a nemzetiség halva született ötletét felvetették – és azok, akik nem-aláírásukkal elvetették – nem kevésbé vallásosak, mint a „hivatásos” zsidók, akik a vallás színe alatt futnak. Itt is, ott is vegyes házasságok, nem zsidó házastársak, suba alatti instant betérítések; nem zsidó nevelés a gyerekeknek; karácsonyfa a Hanuka mellett vagy helyett – minden „megy”.

Ha ez így van, miért nem „megy” a nemzetiség?

Azért, drága hittestvéreim, mert ennek a fogalomnak hiányoznak a magyar zsidóság vonatkozásában a legalapvetőbb elemei. Mert attól, ha valaki nem jár zsidó templomba és nem tart szombatot, vagy esetleg deklarált ateista is – még nem lesz „zsidó kisebbség”.

Miért?

Azért mert az Istent be lehet csapni, mivel többnyire hagyja, hogy becsapják. Az emberek nem hagyják magukat átverni. Akinek fogalma sincs a zsidó kultúráról; a jiddis nyelv olcsó viccelődés tárgyát képezi nála; a zsidó történelmet nem ismeri, és amit tud róla, az nem haladja meg a sólet és a flódni színvonalát; aki a zsidó származástanból csak a Soá fejőstehénné degradálását ismeri és műveli – az nem várhatja el, hogy bárki is komolyan vegye, és mint kisebbséghez viszonyuljon hozzá.

Lehet, hogy a magyar hatóságok is hagynák magukat becsapni, néhány akarnok által. Ezek a pénzt akarják és amazok, talán szívesen fizetnének a „divide et impera” alapján. A népet azonban nem lehet becsapni és az aláírók távolmaradása önmagáért, beszél. Ezért ellenezte e sorok írója a külön „hitközségek” alakulgatását is, lett légyen szupervallásos, mint a Chabad vagy szuperreformista, mint a volt KISZ-titkárnő fémjelezte gittegylet. A zsidó egység megőrzése létérdek – nem tartozunk azok közé, akik osztódással szaporodnak! -, és ha a Mazsihisz generáljavításra szorul, azt belülről kell megtenni.

A „nemzetiség” két bukott ügynökét van szerencsém ismerni. Ungvári Tamást nem ismerem, nem tudom, mi a kapcsolata a zsidósághoz, ha egyáltalán, azonkívül, hogy feltehetően zsidónak született. Aki nem ismeri a zsidó kultúrát, ideértve a jiddist is; akinél a költészet Arany, Petőfi, Tompa és Vörösmarty és nem Yehuda Halévi, Ibn Gabiról, Alkabec és társaik – az jobban teszi, ha nem nyilvánít véleményt ebben a témában, amihez szemmel láthatóan nem ért. Még kontra sem – hát még pró. Hiszen a nemzetiség avatott ágensei sem tudnak többet erről, mint U. T.

Ungvári Tamás nyilvánosan blamálja magát, amikor azt írja, hogy az „á nechtiker Tog”, jiddisül annyit jelent, hogy „éjszakai nap”, miközben az idióma jelentése „a tegnapi nap”, vagyis semmi, üres beszéd. U. T. Jól tudja, hogy „aki nem arabusul…”, az ne beszéljen és írjon arabusul, de a jiddis a más, abba mindenki nyugodtan beletörülheti a bocskorát.

Ha U. T. attól fél, hogy esetleg őt is – származása révén – azonosítani fogják a nem létező „nemzetiséggel” – megnyugtathatom. Nincs mitől tartania.

Mivel azonban a magyar zsidóság rehabilitálását, illetve tetszhalálából való felélesztését valahol, valamikor csak el kell kezdeni – javasolnám, hogy a legközelebbi népszámláláson mind a százezernyi magyarországi zsidó vallja magát zsidónak, ne csak 13 ezer.

Hogy mit jelent zsidónak lenni, az majd kiderül a továbbiakban. Ámól nem eltagadni, letagadni, hanem töredelmesen bevallani. Ez lesz a keret, amit utána megtöltünk tartalommal.

Zsidó tartalommal.

Naftali Kraus

(Tel-Aviv)

Élet és Irodalom

50. évfolyam, 30. szám

Comments are closed.