Forrás: Erec

Benedek István Gábor új regénye nem történelem, nem fordítása vagy átültetése Sámuel könyvének. Az ötletekben gazdag, szellemes, minden mondatával a ma emberéhez szóló, felnőtteknek való rege az államgépezet kialakulásának históriája. Dávid könyvbeli szavaival élve: „Mindent, az államot, a hatalmat, az intézményeket most kell kitalálni és elindítani. Hiszen nulláról indulunk. Van, aki azt hiheti, ez roppantul könnyű. Én inkább úgy érzem, a feladat rettenetesen nehéz.”

Kánaán földjére héber törzsek érkeztek, törzsfőnökeik és a bírák vezetésével. Központi hatalom és többnyire karizmatikus személyiségek hiányában külön utakon haladtak a maguk feje után. Sámueltől a nép királyt követelt, ő sértődötten a Benjamita törzsből választott is egyet, Sault, aki szamarát kereste és királyságot talált. Saul jó megjelenésű, szép ember volt, kitűnő katona, de nem államférfi. A szomszédos országok vezetőinek gyakorlatát vette át, de azt meg nem újította. Sámuel titokban, a Góliátot legyőző fiatal hőst, Dávidot kente fel királynak. A mese szerint létezett nyugaton egy elsüllyedésre, szökőártól való elpusztításra ítélt, de technikailag nagyon fejlett sziget, amelynek egyik tisztje. Dúr, Jisáj házába tévedt, ahol a házigazda fiával, Dáviddal jó barátságot kötöttek. Tanácsára az ifjú az emlékezetes párviadal előtt kis szerkentyűt kapott ajándékba, amellyel biztosan győzte le a filiszteus harcost. „Vigyázó szemetek nyugatra vessétek!” – gondolhatta Dávid, mert Dúr tapasztalatait mint bújdosó, majd mint uralkodó mégiscsak hasznosítja. Furcsa emberekkel veszi magát körül. A messziről odatévedt Gé bácsival, aki konflisával hordozza gazdáját, akinek bizalmasa, ceremóniamestere lett. Cilinderét – vagy ahogy mondták: köcsögkalapját – furcsállták, de nem kifogásolták. Teljes neve az öregnek: Chár Dosgé (még teljesebb neve a betűk és az ábrázolásra tekintve: Kardos G. György), a másik jellegzetes alak a költő, Avi Noár, aki szerepelhetne ugyan a Bibliában, de ne keressük ott. Mellékállásban a titkos szolgálat kialakítását, majd vezetését bízta rá a meleh. Dávid gyönyörű zsoltárait – a király instrukciója nyomán – ő vetette papírra, a történet szerint. A prototipust a király produkálta, „emelkedett hangvétellel, a Teremtő iránti forró szeretettel, a himnuszok filozófiai magasrendűségével”. Avi Noár e nyomon haladva szép, maradandó költeményeket alkotott. Közben Dávid életrajzát rögzítette, és mindenkiről mindent tudott. Bizonyára a Kedves Olvasó most féltucat nevet tudna felsorolni mai vagy inkább tegnapi költők titkos ügyeiről, akár a házunk tájáról is, de alakja itt úgy, mint máshol modellül szolgálhatott a nagyvilágnak.

Olvasva a szellemes sorokat, nem csodálkozhatunk, hogy Dávid „Ez a harc lesz a végső!” felkiáltással buzdítja Jeruzsálem elfoglalására seregét. És azon sem, hogy a szerelmes király Bát Sébát a következő sorokkal hódítja meg: „Hol az az utca, hol az a ház, hol az a leány, aki csókomra vár? Itt az az utca, itt az a ház…” Azt hihetnénk, hogy ez egy orosz dal. De most már gyanítjuk, Mózes vagy valamelyik katonája dúdolta, amikor átvonultak a kettéhasadt tengeren száraz lábbal. Ugyanakkor szó szerint idézi a könyv a Jordán megfutását tartalmazó 114. sz. zsoltárt. E kavargásban úgy érezzük, mintha varázsitalt innánk, összeolvad idő, tér. Mindenki odaképzelheti magát és abba a korba, ahol otthonosan érzi magát. Ez az örök aktualitás áldása. Talán csak Dávid és Jonatán barátságának tisztaságát lehetett volna megőrizni, mert ez az önzetlen barátság jelképévé vált. Szerencsés ötlet volt viszont, hogy egy kereskedő, a nép egyszerű fia javasolta, hogy a Cion hegyen lévő város neve Jeruselájim legyen, a Béke Otthona.

Miért kellemes olvasmány BIG alkotása? Mert humoros, bátran mai nyelvezetű, a jelenetek, mint a szerzőtől megszoktuk, forgatókönyv szerűen peregnek, számos érdekes karakterrel ismerkedünk meg, még egy drámai gyilkosság nyomozásának, felderítésének is tanúi lehetünk.

Mit mond nekünk a regény? Előttünk épül fel az állam szervezete, minden intézményével, hivatalával valamennyi eddigi társadalmi rendszer egy-egy vonással felvázoltatott, erényeivel, hibáival.

Mit remélhetünk? Azt, hogy Benedek István Gábor tovább mesél nekünk, eljutott Bát Séba meghódításáig, hátha van még a padláson valahol még tekercs, (ha máshol nem, a fantáziájában), amelyet kigöngyöl, leporol és tartalmát velünk megosztja. Várjuk a folytatást!

Néhány szót a borító címlapjáról:Fábián György és Jancsó Nyika fantáziadús munkájáról. Dávid monumentális Michelangelo-szobra áll a végtelen ereci mezőn, a messzeségben a Táborhegy sziluettje sejlik, a dalia lábánál talán patak búvik, de mellette nagy meglepetésre Gé bácsi konflisa látható. A megdöbbenés kíváncsiságot eredményez. Kedvet a könyv elolvasásához. S akkor a rejtély megoldódik.

Deutsch Gábor

Comments are closed.