Forrás: Inforádió

„Csak akkor tudunk olyan magyar tudósokat kinevelni, akik itthon tudnak nagyot alkotni, ha szembe nézünk azzal, ami az öt legnagyobb magyar származású természettudóssal történt” – hangsúlyozta az InfoRádiónak Hargittai István akadémikus a „Világformáló Marslakók” című könyvének bemutatóján.

Hargittai István azokat a nagy magyar tudósokat tekinti „marslakóknak”, akik nem csak világszínvonalon járultak hozzá a tudomány fejlődéséhez, de ezen kívül meghatározó szerepet vállaltak az Egyesült Államok és az egész szabad világ védelmében.

Ennek a definíciónak öten felelnek meg: Kármán Tódor, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Neumann János és Teller Ede.

Marx Györgynek, aki Magyarországon ismertté tette a II. világháború idején Amerikában született „marslakók legendáját”, óriási érdeme az, hogy ezeknek a nagy tudósoknak, és más magyar, illetve magyar származású nemzetközi jelentőségű tudósoknak bevitte a nevét a magyar közgondolkozásba a 80-as években – hangsúlyozta Hargittai István.

A megválaszolatlanul maradt kérdésekre most választ kell találni

Az akadémikus szerint azonban Marx György sok kérdést meg is került: nem foglalkozott az antiszemitizmus kérdésével, vagy például azzal, hogy pontosan miért is hagyták el hazájukat ezek a tudósok.

„Vannak, akik úgy gondolják hogy ezek az emberek elárulták a hazájukat és máshol teljesítettek nagyot. Marx nem foglalkozott ezekkel a kérdésekkel behatóan, és elsősorban azért nem, mert úgy vélte: antiszemitizmust generálna ezzel” – tette hozzá Hargittai István.

Ma azonban valóban szembe kell nézni ezzel a kérdéssel, mert csak akkor lehet magyar tehetségeket kinevelni, és elérni azt, hogy tevékenységüket Magyarország javára fordítsák, ha sikerül feltárni mindazt ami történt, úgy ahogy az történt – vélekedett az akadémikus.

Hargittai István kiemelte: azt reméli, hogy Magyarország a 21. században egy olyan nemzetközi vérkeringés része lesz, ahol kétirányú utak vannak, és akik elmennek fiatal tehetségek, azok vissza is térnek.

A marslakók legendája

„A marslakók legendája a Második Világháború idején Los Alamosban terjedt el. Leon Lederman könyvében (Az isteni atom, 116. oldal) a motívumukat is leleplezte:

– Nem, most nem egy második űrtanmese következik, a történet igazi marslakókról szól. Azokról, akik a 20. század első felében beszivárogtak a világ legjobb egyetemeire és kutatóintézeteibe; pontosabban arról az előőrsükről, amelyik bolygónkon első bázisukat létrehozta. Azon buktak le, hogy – bármilyen soká gyakorolták is egyetlen földi nyelvet sem tudtak idegen akcentus nélkül beszélni. Volt egy ügyes trükkjük erre is: magyar emigránsoknak álcázták magukat, hiszen köztudott, hogy a magyarok beszédének van ez a furcsa sajátossága. Olyan fizikusok tartoztak közéjük, mint Eugene Wigner (marsbeli nevén Jenő), Edward Teller (anyanyelvén Ede), Leo Szilárd (eredetileg Leó), vagy a modern matematika géniusza, John von Neumann (a Marson Jancsi). Talán el is hitték volna róluk, hogy igazán magyarok, csakhogy Sherlock Holmes kiderítette: mind ugyanannak a városnak (Budapest) ugyanazon részéből (Pest) rajzottak ki. Ez természetesen már több volt, mint gyanús. Dr. Watson a helyszínen nemsokára rábukkant annak a személynek a nyomára, aki a magyar oktatás legfőbb irányítójaként fedezte, sőt közvetve maga szervezte meg a marsiak „gimnáziumnak” álcázott titkos hídfőállását. Ezt a személyt úgy hívták, hogy báró Eötvös Loránd.”

(Marx György: A marslakók legendája)