Forrás: National GeographicDöntés az európai zsidóság kiirtásáról
1942. január 20-án a berlini Wannsee-tó partján megtartott konferencián magas rangú náci politikusok döntöttek az európai zsidók teljes megsemmisìtéséről. A tanácskozás jegyzőkönyve mintegy 11 millióban állapìtotta meg a zsidók számát.
Hitler hatalomra jutása után nyilvánvalóvá vált, hogy a zsidók a továbbiakban nem kívánatos személyek Németországban. 1933-tól kezdve a náci vezetés szisztematikusan igyekezett őket kiszorítani az élet minden területéről, és alapvető jogaikban korlátozni őket. A zsidókat kitiltották az állami szférából, megtiltották számukra a németekkel való házasodást és megfosztották állampolgári jogaiktól őket.
Az antiszemita akciók egyik csúcspontjaként értelmezhető az 1938-as kristályéjszaka, amikor egy éjszaka leforgása alatt több ezer zsidó üzletet, zsinagógát gyújtottak fel, rongáltak meg. A második világháború alatt azonban nemcsak a német zsidóknak jutott kegyetlen sors, hanem az európaiaknak is.
A wannsee-i konferencia helyszíne
Miután a lengyel Madagaszkár-terv, azaz az európai zsidók Madagaszkár-szigetére történő kitelepítése anyagi okok miatt megbukott, a németek keményebben léptek fel a zsidókkal szemben. 1942. január 20-án a berlini Wannsee-tó partján megtartott konferencián magas rangú náci politikusok elhatározták az európai zsidók teljes megsemmisítését. A tanácskozás jegyzőkönyve mintegy 11 millióban állapította meg a zsidók számát. Ez annyit jelentett, hogy a korábbi szervezetlen tömeggyilkosságokat, ezután tudatos szervezéssel hajtották végre.
Az Endlösung színhelyéül Lengyelországot választották. Treblinka, Sobibor, Auschwitz a legkegyetlenebb haláltáboroknak adtak helyet, ahol a zsidókat nagyüzemben pusztították az 1942 óta sikerrel alkalmazott Ciklon-B gázzal. Először a lengyel zsidókat gyilkolták le, majd a többi európai ország zsidói kerültek sorra, beleértve természetesen a nyugat-európaiakat is.
Kun Enikő
2006. január 20.
