festőművész

/Székesfehérvár, 1870. május 8.-Budapest, 1911. szeptember 14./

Tull Károly és Müller Fáni gyermeke, Edmund Tull Székesfehérvárott született az egykori Szőgyény-Marich utcai Eltér-házban. Elemi iskoláit, valamint a ciszterci főgimnázium első osztályát végezte Székesfehérváron (1881). Ezt követően megélhetési gondok miatt atyjával együtt a fővárosba költözött.

A komoly művészi hajlamot és tehetséget mutató fiú a Légrády testvéreknél helyezkedett el litográfus inasnak. Wahrmann Mór támogatásával sikerült bejutnia az Andrássy úti mintarajziskolába, dekoratív festő szakra. Nélkülözések közepette, de eljutott Milánóba és Párizsba. Festészeti tanulmányait a Julian festőakadémián folytatta, majd Jean Paul Laurens és Bouguereau növendéke lett. A Párizsban festett képei szerepeltek a Műcsarnok kiállításán, 1892-ben.

Az 1908. évi velencei kiállításon Akinek senkije sincs című képét a velencei modern képtár számára vették meg. Művei szerepeltek müncheni, bécsi, római és londoni tárlatokon is. Hagyatéki kiállítását 1912-ben rendezték meg a Műcsarnokban.

Több képén megfestette a Fejér megyei Tarnócapuszta zselléreinek, mesterembereinek életét. Tökéletes technikájú vízfestményeivel háromszor nyerte el a Műcsarnokban az Esterházy-féle vízfestmény-díjat. Számos képe hollandiai, bretagne-i és tuniszi városrészleteket és tájakat örökít meg ragyogó színekkel. Több könyvet illusztrált a Singer és Wolfner kiadónál.

Az 1910. évi bélyegpályázaton az 1 és 6 filléres bélyeggel díjat nyert.

Forrás: Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében, Szerk.: Lakat Erika (Székesfehérvár 2004)