Roma holokauszt: a dobozi mészárlás

Forrás: Magyar Hírlap

A belügyi hatóságok 1956-ban vizsgálták ki a tömeggyilkosság körülményeit

Augusztus másodika a roma holokauszt emléknapja, 1944-ben ezen a napon számolták fel a feltöltésekor több mint húszezer fős auschwitz-birkenaui cigánytábort. A foglyok nagy részét kivégezték. Itthon ezután kezdték meg a romák deportálását, és vidéken megtörténtek az első mészárlások. Az egyik ilyen, sok áldozattal járó gyilkosság a Békés megyei Dobozon volt: húsz romát - azaz huszonegyet, mert az egyik áldozat várandós asszony volt - öltek meg a csendőrök.

Hatvanegy évvel ezelőtt az első páncélos hadosztály emberei összeszedtek körülbelül hatvan embert Méhkerékről, Újszalontáról és környékéről, majd a sarkadi csendőrlaktanyába kísérték őket. A méhkeréki Gurzó Ferenc így idézte fel viszontagságait: "A sarkadi csendőrlaktanya egyik szobájában felsorakoztattak bennünket. Meztelenre kellett vetkőznünk, majd arccal a fal felé kellett fordulnunk. A férfiakat, nőket, gyermekeket válogatás nélkül ütlegelték korbácsokkal, botokkal. A pribékek ruhája tiszta vér lett. De ez nem volt elég. Ahogy kínzóink megpihentek, egyenként bevittek bennünket egy kis szobába, ott hasra fektettek egy asztalon, és folytatták. Majd három napig ment ez így, verés verés után."

Október első napjaiban a szovjet hadsereg már olyan közel volt a magyar határhoz, hogy a csendőrök nem merték megkockáztatni azt, hogy a román határ közelében tartsanak ilyen nagy létszámú csoportot. Ezért úgy döntöttek, hogy a rabokat Szentesre kísérik, Boldizsár János csendőr őrmester parancsnoksága alatt.

Boldizsár János - aki a későbbi perben az első rendű vádlott volt - úgy vallott: menet közben, Doboznál vetődött fel a gondolat, hogy a cigányokat ki kell végezni. Másodmagával "erre alkalmas helyet" keresett. Boldizsár különválogatta a nem roma és a roma foglyokat, majd az utóbbiakat a dobozi temetőbe kísértette.

A temetőbe érve Boldizsár beszólt a temetőcsősznének, hogy ne ijedjenek meg, mert új gépfegyvereket próbálnak ki. Ezután az embereket szorosan egymás mellé fektették, kézigránátot dobtak közéjük, majd géppuskasorozatot is leadtak rájuk.

Ferkovics György annak idején a temetőben dolgozott. "A csendőrök éjszaka felzavartak bennünket, és kizavartak a temetőbe. Ott ránk parancsoltak, hogy ássuk meg a sírt, és az ott lévő hullákat temessük el. Amikor végeztünk a szörnyű munkánkkal, a csendőrök ránk parancsoltak: ha eljár a szánk, ők visszajönnek, és mi is hasonló sorsra jutunk" - emlékezett vissza Ferkovics.

A belügyi hatóságok 1956-ban vizsgálták ki a tömeggyilkosság körülményeit. A Békés Megyei Népbíróság ítélkezett a gyilkosok felett. Az elsőfokú bíróság érthetetlennek találta, hogy miért végezték ki a húsz embert. Ugyanakkor a történészek szerint erre kézenfekvő a magyarázat: nemcsak Dobozon irtották tömegesen a cigányokat, hanem másutt is.

A bíróság szerint "a cigányokat a csendőrök általában is embertelenül kezelték. 1944-ben pedig a fajelmélet odavezetett, hogy őket a vádlottak nem vették emberszámba. Kiirtásuk miatt tehát a résztvevők nem aggályoskodtak. Az számukra mit sem jelentett, sőt annyiban kívánatos volt, hogy akkor kevesebb ember kíséretéről kell gondoskodni."

A Békés Megyei Népbíróság ítéletét végül a Legfelsőbb Bíróság hagyta jóvá. Ezek szerint a gyilkos parancsot adó Boldizsár János életfogytig tartó, bűntársai, Kalocsai György nyolc év, Magyar Ferenc nyolc év hat hónap, Molnár János öt év öt hónap szabadságvesztést kaptak. Jakab János külföldre menekült az igazságszolgáltatás elől.

Az áldozatok emlékére 1945-ben egy dobozi kőművesmester sírkövet faragott, 2002-ben pedig a helyi önkormányzat kopjafát állíttatott a temetőben.

Tóth Andrea, Roma Sajtóközpont