Forrás: Demokrata

Hugo Chavez

Venezuela elnöke

Tisztelt Elnök Úr!

A Hitler-Sztálin megegyezést követ_ Roosevelt-Churchill-Sztálin paktum után nehéz meggy_zni sokunkat arról, hogy a politikában a cél nem szentesíti a szövetséges moráljának hiányosságát vagy akár teljes hiányát. Úgyhogy nekem ne papoljanak arról, hogy ön baloldali, ha önt dicsérem.

F_ként azért, mert a kommunizmus öszszeomlása után teljesen megváltozott a világpolitika. Hol van ma már a korábbi f_ ellenség, a Szovjetunió? És hol van az a Washington, amelyre olyannyian a szabadság védelmez_jeként néztünk?

Err_l ön is tudna egy-két dolgot mesélni. Például azt, hogy a demokráciáért az asztalt csapkodó amerikai kormány miként vett részt közvetett módon az ön elleni puccskísérletben, noha oly sokszor embert, mint önt, demokratikusan a világon nem választottak meg. Legutoljára is, amikor népszavazáson meger_sítették vezet_i posztján.

Ön az utóbbi napokban ismét három fontos dolgot tett. Az egyiket azzal, hogy a Petrocaribe létrehozásával a piaci ár alatt látja el a karibi térséget k_olajjal az állami venezuelai k_olajtársaságon keresztül. Szolidaritási alapon. Csak tapsolni tudok. Köpje le a piacot. Tudjuk, hogy kik kezében van, és tudjuk, hogy kiknek az álarca annak „neutrális” m_ködése. Annak is örülök, hogy az amerikai javaslatra született Amerikai Szabadkereskedelmi Terület mellett a Bolivári Alternatív Kereskedelmi Szerz_dés kiépítésén fáradozik, és hogy már Uruguaytól Kínáig a piacinál olcsóbb áron adja el olaját. Ön példát mutat arra, hogy miként lehet szembeszállni egy óriással, az Egyesült Államokkal. Csak azért, mert ön nem gyáva. És ez az a tulajdonság, aminél pozitívabb talán nem is létezik.

A másik, tetszésemet nagyon megnyer_ lépése az volt, hogy a venezuelai állam földhöz juttatja a szegényeket. Ágy még inkább növelni tudja amúgy is növekv_ népszer_ségét, amire szüksége lesz, hiszen Amerika nem alszik: biztos vagyok benne, hogy a Fehér Házban, a Pentagonban és Langley-ben, a CIA központjában a „demokrácia bajnokai” már szövik a következ_ tervüket az ön megbuktatására.

A legjobban azonban az tetszik, hogy július 24-én nagy fába vágja fejszéjét: ekkor indítják meg a Telesurt, Latin-Amerika CNN-jét. Végre-valahára Latin-Amerika saját magát nem az elfogult, egyre inkább az amerikai kormányt és a multik aljasságait kiszolgáló amerikai hírtelevízióból értesülhet saját magáról.

Ön is tudja, hogy ezzel milyen mennyiségben tör borsot majd az amerikaiak orra alá: hiszen az a Washington, amelyik a hidegháború idején komoly pénzzel és energiával m_ködtette (nagyon helyesen) a Szabad Európa/Szabadság Rádiót a szovjet szörnyetegek – és magyarországi gazember kiszolgálói – ellen, most hideglelést kap, hogy az arab világot nemcsak az amerikai kormány arab vazallusainak televíziója tájékoztatja, hanem arabok tízmilliói láthatják a pánarab al-Dzsazírát és al-Arabiját, amelyeket legszívesebben porrá zúzna. A napi 24 órában sugárzó Telesur – amelyet kormánya argentin, kubai és uruguayi együttm_ködéssel indít meg – meg kívánja törni a Nyugat tájékoztatási hegemóniáját.

Zárójelben természetesen megjegyzem, hogy ha e világon az egyenl_ mérce alkalmazása uralkodna, kifogásolnám a kubai részvételt a konzorciumban, de hát a második világháború és különösen az 1990 utáni politika meggy_zött arról, hogy a prioritásokat meg kell változtatnunk. Ma valóban a világ minden tisztességes erejének szövetkeznie kell a kiegyensúlyozott tájékoztatásért és a tömeggyilkos amerikai rezsim – és vele összen_tt szövetségesei – hatalmának megfékezéséért.

A Sin kardinálist gyászolóknak

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mindenkinek megvan a maga kedvence, jobban mondva kedvencei. Nekem a június 21-én elhunyt, az önök által oly mélyen gyászolt Jaime Lachica Sin kardinális, a fülöp-szigeteki katolikus egyház feje valóban egyik kedvencem volt. Soha nem fogom elfelejteni a lába kisujjától a feje búbjáig politizáló egyházf_t, amikor az amerikaiak által támogatott két gazember, Ferdinand Marcos és felesége, Imelda között ült és azt mondta (óriási humora volt) a kínos, de kényszer_ protokoll eseményr_l: „Úgy éreztem magam, mint Jézus…, akit két tolvaj közé feszítettek keresztre”.

Elképzelem, miket mondott volna rá az itteni koalíció két pártja, az MSZP és az SZDSZ, ha még az itteni, végtelenül szelíd katolikus egyház egyes tisztességes vezet_inek és egyes karakán papjainak mérhetetlenül szelíd politizálását is dobbermanként támadja.

A 76 éves korában veseelégtelenségben elhunyt Sin kardinális saját nevével is szeretett viccel_dni, ami nem volt nehéz, hiszen a „sin” angolul morális b_nt jelent. A hozzá látogatókat a magyarra nehezen lefordítható szójátékkal üdvözölte: „Legyetek üdvözölve a b_n (Sin) házában”.

Sin kardinális tényleg egyedi jelenség volt. 1986-ban és 2001-ben egyaránt fülöp-szigetiek ezreit biztatta arra, hogy megbuktassák Marcost, majd Estradát.

16 gyerek közül a 14-ikként született. Ma-mája _t szerette a legjobban. Talán azért, mert asztmája mellett oly vékonydongájú volt. Noha elhatározta, hogy pap lesz, 1954-ben megfogadta, hogy ha még egyszer asztmás rohama lesz, lemond vágyáról. Asztmás rohama soha többé nem tért vissza. 1976-ban választották bíborossá.

Fura módon arra is emlékszem, hogy amikor a második manilai filmfesztivált megrendezték, kijelentette, hogy „Manilára ráengedték a pornográfia és a szenny folyóját”. Az id_sebbek talán emlékeznek rá, hogy Imelda, Marcos felesége színészn_ volt. Imelda Sin kijelentésére azzal reagált, hogy a bíboros „kommunista homoszexuális”.

A palotával fenntartott kapcsolata egyre feszültebbé vált. Amikor Marcos banditái meggyilkolták ellenfelét, Benigno Aquinót, az ellenzéki vezet_t, Sin nyíltan a nép elé állt és arra buzdította _ket, hogy „menjenek az utcák parlamentjére”. Amikor 1986-ban az elnöki választás hatalmas csalásba torkolt, Sin pásztori körlevelet adott ki, elítélve a csalást. S_t. Még választási biztosokat is toborzott, akik újraszámlálták a szavazatokat. Olyan hatalmas erkölcsi ereje volt, hogy az egykor Marcoshoz h_ katonatisztek fellázadtak. Manilában 250 lázadó nézett farkasszemet Marcos kétszázötvenezer katonájával. Juan Ponce Enrile, a volt hadügyminiszter annyira betojt, hogy felhívta a bíborost és felajánlotta neki: vagy segít, vagy egy órán belül megölik. A kardinális ekkor térdre hullott és imádkozni kezdett. A Jóistent_l azt a választ kapta, hogy elmenjen a katolikus rádió stúdiójába, és felkérje Manila lakóit: vonuljanak az utcára a lázadók támogatására. Apácák morzsolták rózsafüzéreiket a tankok el_tt és a lázadók virággal tömték be a katonák puskacsövét. 2 és fél millió manilai állt ellen, miel_tt Marcos elmenekült Hawaii szigetére. Egyetlen lövés nem dördült el. Sin bíboros csodáról beszélt.

II. János Pál pápa barátja volt, annak haláláig. És tudják, mit mondott a „népességrobbanásról”? Azt, hogy „minél több a gyerek, annál boldogabb a család”.

Sin kés_bb se „nyugodott le”. Amikor Fidel Ramos és Joseph Estrada, Cory Aquino asszony két utódja meg akarta változtatni az alkotmányos reformot, ismét a tömegeket hívta segítségül. Az eredmény: az elnök békésen megbukott. Ágy lett elnök a mélyen katolikus Gloria Macapagal Arroyo asszony.

Tisztelt gyászolók: önök tudják, hogy kit kell és kit érdemes gyászolni.

CNOOC

(China National Offshore Oil Corporation)

Peking

Tisztelt Uraim!

Feltétlenül vásárolják meg a kaliforniai Unocal olajtársaságot, ésszer_ határokon belül akármennyit ráígérve a rálicitáló Chevronra. Végre végigélvezhetjük azt fordítva, amit az amerikaiak megafondiplomáciájuk számtalan csatornáján terjesztettek. Nevezetesen, hogy egy ország cégeinek külföldi felvásárlása közönséges piaci tranzakció.

Nem is egészen értem, hogy a viszonossági elv alkalmazásakor most miért vannak annyira felháborodva?

Miért is lenne „nemzetbiztonsági kockázat” az els_ negyven olajcégben benne sem lév_ amerikai Unocal kínai megvásárlása? Azért például – majdnem a székr_l estem le, amikor ezt olvastam -, mert a „nemzetbiztonsági kockázat” magában foglalja azt, hogy a cég alkalmazottai közül többen elveszítenék állásukat? És természetesen az, hogy a Unocal (ejtsd: Junokál) vásárlója állami dotációt élvez? Micsoda? Ugyan ki beszélt err_l, amikor az állami kézen lév_ francia gázszolgáltató megvásárolta a magyar földgázszolgáltatókat? Az a „szabad piac” elvének gyakorlati alkalmazása volt? Vagy amikor francia magáncégek titkos állami támogatással – amir_l még a francia sajtó is nemzeti érdekb_l hallgat – vásárolják fel a magyar vízszolgáltatókat 2020-ra szóló stratégiai terveiknek megfelel_en, hiszen tudják, hogy akkorra az ivóvíz stratégiai kincs lesz?

Nehogy engedjenek a nyomásnak, uraim. És ne csak a Unocalt vegyék meg, de minden olyan amerikai céget, amely a nemzet büszkesége és jelképe. Ha lehet, vásárolják fel a McDonald”s-ot és a Coca Colát is. Hiszen az ön államuknak óriásiak a felhalmozott többletei, míg az amerikai állam nyakig el van adósodva.

Nem hiszem, hogy egyedül lennék, aki élvezi a CNOOC (ejtsd: szinuk) és a többi kínai cég amerikai terjeszkedését. Annál nincs nagyobb öröm, mint amikor a tyúktolvaj rókának tyúkok vájják ki a szemét. Nagyon élvezetes látvány volt, amikor a CNOOC Unocalra benyújtott tendere el_tti napokban a kínai Haier lenvászoncég 2,25 milliárd dollárt kínált a Maytagért. Nem is beszélve arról az örömr_l, amely májusban ért bennünket, amikor a kínai Lenovo nagy amerikai _rjöngésre megvásárolta az IBM PC-gyártó részét.

Aczél Endre

A kormány által kitüntetett újságíró

IX. rész

Egy kis nyári felüdülésként idézem azt, hogy ön jelenleg mit ér. Mint egy jó ismer_st_l értesültem, a magyar Playboyban ön kétoldalas interjút készített Tornóczky Anitával, egy puccos belvárosi étteremben. Ott – a kujon alkonya különszámaként is el_adható darabban – azt tudakolta Medgyessy nevelt lányától, hogy hord-e melltartót és bugyit?

Szinte tanítani lehetne, ahogyan fagylaltként körülnyaldossa a lányt olyan kardinális kérdésekkel, amely a „Mindenhol jól érzed magad a világban Anitá?”-tól a „Szenzációsan öltözködsz, nagyon jó az ízlésed és tényleg a borok szeretetét mostohaapukádtól, Medgyessy Pétert_l tanultad?”-ig terjed.

De persze nem is ez a lényeg, amiért most írok önnek. Hanem az, hogy lassan véget ér ez a levélsorozat, mégpedig egy igen súlyos dologgal.

Menjünk sorban.

Ugyanis – mint kiderült – a Jobbik, amely a Matula Magazint jelentette fel az ügyészségnél, egyrészt II. János Pál pápa emlékének súlyos megsértése, másrészt pedig sötét szándékkal létrehozott, de érdekes módon az esethez képest a szokott profi felháborodók által igen könnyedén kezelt, a náci id_ket felidéz_ zsidó adatbázisa miatt, választ kapott az ügyészégt_l az els_ ügyben. Eszerint a Matula Magazin honlapja kereskedelmi szolgáltatás és így annak információi „magánjelleg_eknek” min_sül.

Nos – mint értesültem róla – az egyenl_ mércék feltételezhet_ harcosai és a rasszizmust elutasítók (nyilván az ügyészségnek a második feljelentésére való megfelel_ reagálását el_segítend_) most egy másik, a matulásokéval tökéletesen megegyez_ zsidó adatbázist hoztak létre www.matula.org címmel, csupán azzal az eltéréssel eredeti modelljükt_l, hogy az „Ez meg mi az isten?” kérdést „Ez meg mi a mózes”-re változtatták és bizony a beütöttek faji hozzátartozása meglehet_sen más képet mutat náluk. Hogy ott mit találhat az érdekl_d_, arról – antirasszista filozófiámnak megfelel_en – a következ_ levelemben írok, felszólítva önt és önön keresztül az egész sajtót az állásfoglalásra. Mert ilyen kihívásnak önök és az igazságszolgáltatás nemigen volt kitéve. De hát ezt önök hozták saját fejükre.