Forrás: antiszemitizmus.hu

2005. márciusának végén a keresztény világ a húsvétot ünnepelte, amely a zsidó Jézus halálának és feltámadásának ünnepe. Csakhogy e zsidó örökség nagyon zavar egyeseket, és annak dacára, hogy maga II. János Pál pápa is többször síkra szállt a kereszténység zsidó öröksége mellett, vannak olyan keresztények, akik jobban tudják, hogy a kereszténységnek a judaizmushoz semmi köze. Szabó Béla István, a „Gondola ” „neves” vallástörténésze például ízlésesen, éppen a zsidó Jézus ünnepén világosítja fel minderről a kereszténység zsidótlanítására fogékonyabb közönséget. ( „Zsidó-keresztény, zsidó, keresztény „)

„A mai zsinagógai zsidóság azonos a farizeusokkal. Ők azok, akik nem fogadták be a hitet, a hit megváltozását. Ne feledjük: Mózes előtt is éltek emberek, s a héberek sem könnyen fogadták el a Tízparancsolatot. Pogányok és istentagadók máig vannak és lesznek is, ítéletnapig. (…) „

Emlékeztetőül: egy olyan hitről van szó, amely a judaizmusból fejlődött ki, és első követői zsidók voltak. A mai zsidók között pedig akad néhány egykori zelóta, esszénus, stb. is – igaz, ezeknek a szavaknak nincs olyan negatív konnotációjuk, mint a farizeus szónak.

„Vannak a zsidó kiválasztottság máigvalóságát hirdető keresztény közösségek. Kishitűek. Az örök életet nem hitük erejével, hanem a kiválasztottakba való belekapaszkodással remélik. „

Nem Szabó az első „keresztény”, akinek fogalma sincs a keresztény teológia alapjairól, ezért szívesen felvilágosítjuk: a kereszténység is a kiválasztottság gondolatán alapul. Röviden: az Újszövetség attól „új szövetség, ” hogy a kiválasztottság a keresztények szerint átszállt Jézus követőire, az „új Izraelre”.

„Európa, a szellemi Európa létrejöttében alig volt szerepe a zsidó hagyománynak, kultúrának, szokásnak, irodalomnak, jognak, művészetnek, filozófiának. Még áttételesen sem, hiszen a Szentírás Ószövetségnek nevezett fele a keresztény hagyomány része, értelmezésére a keresztény magyarázatok az irányadók. Megtévesztő tehát zsidó-keresztény gyökerű Európáról beszélni, mert az nem létezik. Michelangelo Mózese keresztény alkotás. Európa keresztény. (…) „

Botcsinálta teológusunkat olyan apróságok, mint hogy a kereszténység átvette a teljes „Ószövetséget”, benne a Tízparancsolattal (s csupán emlékeztetőül, benne a „Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen” parancsolattal); átvette az egyistenhitet, azt a gondolatot, hogy a zsidóság kapta meg az eredeti kinyilatkoztatást, egyáltalán nem zavarja. Bizonyára életében nem látott katolikus szertartást, amelynek számtalan eleme a zsidó templomi szertartásokból származik, és nem ismeri a keresztény teológusuk munkáit sem. Ez persze nem baj, nem tudhat mindenki mindent. De legalább ne lenne büszke tudatlanságára.

„Üres a zsidó-keresztény fogalom? A hit dolgát tekintve igen, de a mindennapok permetező szóesőjében, szóködében fölvett egy rossz tartalmat. Azt mondják, aki megtagadja az Ószövetséget, aki kétségbe vonja egy nép kiválasztottságát az antiszemita. Holokausztakaró (sic). Izraelellenes (sic). Tehát meg- és kivetendő. Üldözendő. Legyőzendő. Etc. Így hát egyesek, még papok is, hívek is, ha a kereszténységet említik, hozzákötőjelezik a zsidó szót, mintegy bocsánatkérően és elhatárolódóan. Félnek. Félnek keresztények lenni.”

No igen, a kereszténység zsidó alapjaiban az a legkínosabb, hogy az ember nem lehet nyugodtan antiszemita. Ami ennél is bosszantóbb – leírni is szörnyű – még hálásnak is kellene lenniük a zsidóságnak. Ám mivel ez megemészthetetlen, inkább erőszakot kell tenni a történelmen, a tényeken, a józan észen. Ennyi erővel Szabó a köreiben oly népszerű „Jézus, a pártus-szkíta-magyar herceg” elmélettel is házalhatna – ez az elmélet legalább szórakoztató, ha semmi köze nincs is a kereszténységhez.