Ma 100 éve hunyt el Herzl Tivadar. Az évfordulóról a Sófár Egyesület a politikus és író legfontosabb műve, „A Zsidó-Állam” magyar nyelvű, elektronikus kiadásával emlékezik meg. Az eredetileg német nyelvű “Der Judenstaat” 1896-ban röpiratként járta be a világ sajtóját, és azóta is a politikai cionizmus alapvetéseként tartják számon. Ez az elektronikus kiadás (ebook) Dr. Schönfeld József 1919-es fordításán alapul. Sokan hivatkoznak rá, de kevesen olvasták. A Sófár Egyesület jóvoltából most minden érdeklődő ingyenesen hozzájuthat a könyv elektronikus kiadásához, mely operációs rendszertől függetlenül minden számítógépre, sőt minden zsebszámítógépre (PDA), és arra alkalmas mobiltelefonra is letölthető, ha ide kattint.

„Mozgalmat kell teremteni. A jelszavunk egyszerû: haza akarunk menni”

1860. május 2-án született Budapesten, és 1904. július 3-án hunyt el Edlachban. Apja mellé temették Döblingben, de földi maradványait – végakaratának megfelelõen – 1950-ben Izraelbe vitték és Jeruzsálemben temették el.

A ház, amelyben Herzl Tivadar született, a Dohány utca 2 helyén állt, ott, ahol ma a Zsidó Múzeum és a nagy zsinagóga egyik fõ épületszárnya van. A múzeum falán emléktábla hirdeti, hogy itt született a Zsidó Állam megálmodója.

Herzl nagyapja, Löw Simon a Habsburg uralom alá tartozó Zimony városában élt. Édesapja Jaakov Budapestre költözött és feleségül vette Diamant Jeanette-et. Ebbol a házasságból született fiúk Theodor (Tivadar), héber nevén Benjamin Zeev.

A politikus és író, a Zsidó Állam megálmodója, a cionista politika atyja, a Cionista Világszervezet megalapítója neológ zsidó légkörben nevelkedett. Középiskolai tanulmányait egy budapesti reálgimnáziumban fejezte be. Tizennégy éves korában már irodalmi tevékenységet folytatott, hiszen ekkor alapította az iskolában a „Wir” irodalmi egyesületet.

1878-ban családjával Bécsbe költözött, ahol az egyetemen jogot és irodalmat tanult. 1884-ben szerzett jogi doktorátust. Joggyakorlatát Salzburgban kezdte meg, de hamarosan elhagyta a jogi pályát, hogy csak szépírással foglakozzon. Számos írása – cikkek, novellák, regények – nyomtatásban is megjelent. Néhány színmûvét a bécsi Burgtheaterben mutatták be. A siker ismertté tette a evét. Irodalmi sikereinek köszönhetoen 1891-ben a Neue Freue Presse c. bécsi lap párizsi tudósítója lett.

Párizsban írja meg – egy zsidó barátjával folytatott felzaklató beszélgetés után – az „Az új gettó” címu színmuvét, amely „…új fejezet kezdetét jelenti Herzl életében. Ezúttal eloször veti fel társadalmi ügyként a zsidókérdést, és próbál politikai megoldást keresni a problémára…Elõször jelenik meg benne az a gondolat, amely késõbb munkásságának egyik mozgatója lesz. Az, hogy a zsidóságnak saját erejébol kell kiszabadulnia az Új Gettóból, amelyben nemcsak a társadalmi elõítéletek miatt, leledzik, hanem elsõsorban saját hibái és mulasztásai okából is”.

Ebben a darabban (amely egyébként nem volt irodalmi siker, mindössze két eloadást ért meg), Herzl, aki korábban a tömeges kikeresztelkedésben látta a zsidókérdés megoldását, nyíltan kimondja: egyénileg, kitéréssel még a „saját zsidókérdését” sem tudja megoldani senki.

Párizsban éri az igazi nagy megrázkódtatás: õ tudósítja lapját a Dreyfus ügyrõl és tanúja a per kapcsán erõteljesen megnyilvánuló antiszemitizmusnak.

„Hogyan jutottam a regényírástól a gyakorlati cselekvésig? Magam számára is rejtély, habár csak az elmúlt hetekben történt…” – jegyzi fel Herzl a naplójában, közvetlenül a Hirsch bárónak írt levele elõtt. A levélben találkozót kér, mert, mint írja – „a zsidókérdésrõl szeretne beszélgetni” a báróval. A találkozóhoz tanulmány készül, melynek cédulákra írt nyers formáját Halász Zoltán mutatja be említett könyvében. Íme két idézet a „cédulákról”:

„Az Ígéret Földje”. Ha a zsidók belátható idon belül, tíz-húsz év alatt, vagy mint Mózes idejében negyven esztendõ alatt, emberekké akarnak válni, akkor ki kell vándorolniuk.”

„Mozgalmat kell teremteni. A jelszavunk egyszerû: haza akarunk menni”

Ez az 1895-ben keletkezett tanulmány volt Herzl elsõ igazán cionista megnyilvánulása. Az elsõ találkozása Hirsch báróval nem volt igazán sikeres. De a zsidóság létének és jogainak kérdése most már elemi erõvel vetõdött fel benne. Arra a következtetésre jutott, hogy egyedül egy zsidó nemzeti otthon létesítése oldhatja meg a problémát. 1896. januárjában megjelent „A zsidókérdés megoldása” c. cikke a londoni Jewish Cronicle címû lapban. „Az elsõ lépés a nyilvánosság elé…” – írta naplójában. Ebben az évben jelent meg – német nyelven – „A Zsidó Állam” címu muve, amelyben kifejti cionista programját.

Herzl 1897-ben Bázelbe hívta össze az elsõ cionista kongresszust, amely elnökévé választotta. Ezt a tisztséget haláláig viselte. 1902-ben tette közzé „Õsújország” címu regényét, amely a cionizmus fontos mérföldkövének számít.

Hatalmas eredményei mellett eltörpülnek azok a kudarcai, amelyek már útjának elején érték, amikor megpróbálta rávenni a leggazdagabb zsidókat, hogy támogassák a cionista elképzelések megvalósítását. A siker akkor következett be, amikor a kelet- európai zsidó tömegek felé fordult, akik igent mondtak kezdeményezésére és elfogadták õt vezetõnek.

1896 és 1904 között bejárta egész Európát, személyes varázsával sok zsidó közösséget és vezetõt meghódított és megnyert elgondolásainak. De szerzett sok zsidó ellenséget is.

Uralkodókkal, kormányfõkkel találkozott, megpróbálta meggyõzni õket a zsidó állam szükségességérõl. A zsidó-cionista diplomácia elsõ – talán legjelentosebb – képviselõje volt, az elso zsidó az újkorban, aki a világ vezetõivel a zsidó nemzeti kérdésrõl tárgyalt, és elérte, hogy tárgyalópartnerei komolyan vegyék.

Politikai tevékenysége során is érték kudarcok. Ezek közül a legsúlyosabb az volt, hogy nem sikerült a török szultántól jogokat szerezni Palesztinára.

A porosz császárral Jeruzsálemben folytatott megbeszélései sem hoztak eredményt. 1902-1903-ban a brit kormánnyal tárgyalt az észak-sínai El-Arish ügyében, de ezek a tárgyalások is eredménytelenül végzõdtek. Az angol kormány felvetette, hogy az afrikai Ugandában hozzanak létre zsidó települést. Herzl- hiábavaló erõfeszítései miatt – reményt vesztve beleegyezett a javaslatba, ám a tervvel szemben széleskörû ellenállás bontakozott ki a cionista mozgalomban, ezért elállt az Uganda-tervtõl és erõfeszítéseit ismét az Erec Jiszraelben megteremtendõ zsidó nemzeti otthonra összpontosította.

Politikai tevékenysége – a pápával, az olasz királlyal, az orosz cárral történt megbeszélések – rendkívüli módon igénybe vette szervezetét, beteg szíve nem bírta azokat a lelki és fizikai megpróbáltatásokat, amelyet a magára vállalt küldetés követelt meg tole. 1904-ben távozott az élõk sorából.

Forrás: cionista.hu