Zárszó

Mily sok kérdés maradt még kifejtés nélkül, mily sok fogyatékosságot, káros gyorsaságot és haszontalan ismétléseket tartalmaz még mindig ez az iratom, melyet pedig sokáig jól átgondoltam és többször átdolgoztam.

A becsületes olvasó, aki elég értelmes is ahhoz, hogy a szavak belsejében olvasni tudjon, nem fogja magát elriasztatni eme fogyatékosságoktól. Sőt inkább indíttatva fogja magát érezni arra, hogy éles elméjével és erejével részt vegyen egy munkában, amely nem egyes egyénnek az ügye, és hogy azt tökéletesítse.

Nem magyaráztam meg magától értetődő dolgokat, míg fontos aggályok kikerülték figyelmemet?

Néhány kifogást megpróbáltam eloszlatni; tudom, hogy még sok más ellenvetés is támasztható, magasabb rendűek és alacsonyak.

A magasabb rendű ellenvetések sorába tartozik az, hogy a világon a zsidók nyomorúságos helyzete nem az egyetlen, — de azt hiszem, hogy mindenesetre hozzá kell fognunk, hogy a nyomor egy részét megszüntessük, ha egyelőre épen csak a saját nyomorúságunkról volna is szó.

Azt lehetne továbbá mondani, hogy ne teremtsünk az emberek között új válaszfalakat; ne állítsunk fel új határokat, inkább szüntessük meg a régieket. Én azt hiszem, hogy szeretetreméltó rajongók azok, akik így gondolkodnak; de csontjaik porát a szél már nyomtalanul szétszórta majd, mikor a haza eszméje még mindig virágzani fog. Az általános testvériség még csak nem is egy szép álom. Az ellenségre szüksége van a személyiség legmagasabb törekvéseinek.

De hogyan? Hiszen a zsidóknak a saját országukban nem lesz többé ellenségük, és mivel a jólétben gyengülnek és fogynak, a zsidónép ott fog csak igazán tönkremenni? Azt hiszem, hogy a zsidóknak mindig elég ellenségük lesz, mint minden mát nemzetnek. De ha egyszer a saját földjükön fognak élni, többé soha sem lesznek szétszórhatók a világ minden részébe. A diaszpóra nem ismétlődhetik meg, amíg a világ egész kultúrája össze nem roppan. És ettől csak az együgyű félhet. A mostani kultúra elég hatalmi eszköz felett rendelkezik ahhoz, hogy magát megvédelmezhesse.

Az alantasabb kifogások számtalanok, aminthogy több alantasabb ember van, mint magasabb rendű. Néhány korlátolt feltevést megpróbáltam legyőzni. Aki a hétcsillagos fehér zászló mögé akar sorakozni, annak segítenie kell ebben a felvilágosító hadjáratban. Talán első sorban némely gonosz, szűkkeblű, korlátolt zsidók ellen kell majd ezt a harcot megvívni.

Nem fogják azt mondani, hogy az antiszemitáknak szolgáltatok fegyvereket? Miért? Mert az igazságot elismerem? Mert nem állítom, hogy csupa kitűnő ember van közöttünk?

Nem fogják azt mondani, hogy olyan utat jelölök ki, amelyen árthatnának nekünk? Ezt a leghatározottabban tagadom. Amit én javaslok, azt csak a zsidók többségének önkéntes hozzájárulásával lehet megvalósítani. Megvalósítható egyes zsidók, sőt a most leghatalmasabb zsidók csoportjainak akarata ellenére, — de sohasem valósíthatná meg egy állam, az összes zsidók akarata ellenére A zsidók törvénybe iktatott egyenjogúságát nem lehet többé hatályon kívül helyezni, mert már a bevezető kísérletek azonnal a felforgató pártok ölébe kergetnék az összes zsidókat, szegényt és gazdagot egyaránt. Már a zsidókkal szemben elkövetett hivatalos jogtalanságok kezdete is, mindenütt gazdasági válságokat von maga után. Tulajdonképen kevés eredménnyel lehet ellenünk fellépni, ha önmaguknak nem akarnak ártani. A gazdagok nem sokat éreznek belőle. De a mi szegényeink? Kérdezzék csak meg a mi szegényeinket, akik az antiszemitizmus kiújulása óta borzasztóbban proletárosodtak el, mint bármikor azelőtt.

Azt fogják egyes gazdagok mondani, hogy a nyomás még nem elég nagy ahhoz, hogy kivándoroljunk, és, hogy még az erőszakos zsidó kiűzéseknél is látszik, hogy milyen nem szívesen mennek embereink? Persze, mert nem tudják, hogy hová. Mert csak egyik nyomorból a másikba jutnak. De mi megmutatjuk nekik az utat az ígéret földjére. És a szokás borzasztó hatalmát a lelkesedés fenséges erejének le kell győznie.

Az üldözések többé nem olyan rettenetesek, mint a középkorban? Igaz, de érzékenységünk nőtt meg, úgy hogy nem érezzük a szenvedések csökkenését. A hosszú elnyomatás és üldözés túlérzékennyé tette idegeinket.

És azt fogják még mondani, hogy a vállalkozás reménytelen, még ha meg is kapjuk az országot és a szuverenitást, — mert csak a szegények fognak kimenni? Épen ezekre van legelsősorban szükségünk! Csak a desparadók alkalmasak a hódításra. Azt fogja valaki mondani: Hát, hiszen ha ez lehetséges volna, már régen megcsinálták volna.

Előbb lehetetlen volt. Most lehetséges. Még száz, még ötven évvel ezelőtt rajongás lett volna. Ma mindez valóság. A gazdagok, akiknek élvezetteljes áttekintésük van az összes technikai vívmányokon, nagyon jól tudják, hogy mi mindent lehet pénzzel megcsinálni. És így fog történni: épen a szegények és az egyszerű emberek, akik nem is sejtik, hogy minő hatalma van már az embernek a természeti erők felett, épen ők fognak legerősebben hinni az igében. Mert ők nem vesztették el reményüket az ígéret földjére.

Itt az ígéret földje, zsidók! Nem mese, nem csalás! Mindenki meggyőződhet róla, mert mindenki átvisz magával egy darabot az ígéret földjéből: ez a fejében, az a karjaiban, amaz pedig megszerzett vagyonában.

Nos úgy tűnhetne fel, mintha ez hosszadalmas dolog volna. A legkedvezőbb esetben is az államalapítás kezdete még sok évig váratna magára. Közben a zsidókat ezer helyen ugratják, bosszantják, átkozzák, verik, fosztogatják és ölik. Nem, amint megkezdjük a terv kivitelét, az antiszemitizmus mindenütt és azonnal nyugvó pontra jut. Mert ez a békekötés. Ha a Jewish Company megalakult, ezt a hírt egy nap alatt a fold legtávolabbi pontjaira fogja szétvinni drótjaink villáma.

És abban a pillanatban kezdődik a megkönnyebbülés.

A középosztályokból a túltermelt középintelligenciánk átszivárog első szervezeteinkbe, ők lesznek a mi első technikusaink, tisztjeink, tanáraink, hivatalnokaink, jogászaink, orvosaink. És így megy tovább a dolog, gyorsan és mégis rázkódtatás nélkül. A zsidótemplomokban imádkozni fognak a mű sikeréért, de a keresztény templomokban is! Egy régi nyomásnak a megoldása ez, amely alatt mindnyájan szenvedtek.

De legelőször világosságnak kell támadni a fejekben.

A gondolatnak ki kell repülnie a legutolsó nyomorúsággal teli fészekig, ahol embereink laknak. Fel fognak ocsúdni poshadtságukból. Mert mindnyájunk élete új tartalmat nyer. Mindenkinek csak önmagára kell gondolnia és a mozgalom már hatalmassá válik.

És minő dicsőség vár az ügy önzetlen harcosaira!

Ezért hiszem én, hogy egy csodálatos zsidónemzedék fog a földből kinőni. A makkabeusok újra feltámadnak.

Ismételjük még egyszer a bevezetésben mondott szavakat; a zsidók, akik akarják, meg fogják teremteni államukat.

Éljünk végre, mint szabad férfiak a mi saját rögünkön, és haljunk meg nyugodtan a saját hazánkban.

A világ a mi szabadságunk által felszabadul, a mi gazdagságunk által gazdagodik és megnő a mi nagyságunk által.

És mindaz, amivel ott a saját boldogulásunk javára kísérletezni fogunk, hatalmasan boldogítóan hat majd ki az egész emberiség javára.