25. Szenes Hanna versek

HA JÖNNÉL&

Ha hirtelen jönnél velem szemben

Nevető szemmel, kéz a zsebben.

Lépteid ismert ritmusában,

Megtorpannék döbbenten, ijedten

A drága csodás látomásra.

Amíg a képed mélyembe hat

A kétely eloszlik bennem,

Ölelésre lendíted karom

Nevetve, sírva: testvérem.

Sdot-Jam, 1942. III. 5.