4. Szenes Hanna versek

PERCEK TÁNCA

A sötét utcán lámpafények.

Az égen izzó csillagok.

Szívemben mindig új remények,

Az élet útján ballagok.

Köröttem furcsa, titkos láncban

S földöntúli lázas táncban

A percek lejtenek.

Én nézem őket kérdő szemmel,

Kíváncsian és félelemmel:

Vajon mit rejtenek?

Némelyikük csupa derű,

Másik fájdalmas, keserű,

Az egyik édes, ölelő,

A másik lelket elölő.

Csak menjetek. Az újak jönnek.

Mind egyforma és mégis más,

Mert ez a tánc, mert ez a lánc

Maga az örök változás.

S a percek jönnek, nem köszönnek,

Nem búcsúznak, tovább úsznak,

Nesztelenül ellebegve

Végtelenből végtelenbe.

Budapest, 1937, február