134.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1.270. M. E. számú rendelete,

a zsidók utazásának korlátozásáról.

A m. kir. minisztérium az 1939:II. t.-c. 141. §-ának (2) bekezdésében és a 212. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. §. Az a zsidó, aki az 1.240/1944. M. E. számú rendelet (Rt 1944. 263. o.) 1. §-ában meghatározott megkülönböztető jelzés viselésére köteles a 4. §-ban foglalt esetet kivéve, – sem közlekedés, sem szállítás céljára személygépjáróművet (személyautó, motorkerékpár, géperejű bérkocsi) nem használhat.

2. §. (1) Az 1. §-ban meghatározott személy az illetékes hatóság (3. §.) írásbeli engedélye nélkül sem közforgalmú vagy korlátolt közforgalmú vasúton, sem közforgalomra berendezett személyszállító hajón, sem pedig közhasználatú társasgépkocsin nem utazhat.

(2) Nem vonatkozik az (1) bekezdésben meghatározott korlátozás a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSzKRT), a Budapesti Helyiérdekű Vasút (BHÉV), valamint az egyes városok belterületén közlekedő vasutak és közhasználatú társasgépkocsijáratok vonalaira.

3. §. (1) A 2. §-ban meghatározott – egy útra vagy határozott időtartamra szóló – engedélyt a m. kir. rendőrség működési területén az elsőfokú rendőrhatóság, egyebütt – pedig A m. kir. csendőrörs adja meg.

(2) A 2. §-ban meghatározott engedély kiadásának csak akkor van helye, ha az utazást a munkahelyre való eljutás és onnan a lakóhelyre visszatérés vagy egyéb fontos ok teszi szükségessé. Az engedélyt ki kell adni annak, aki utazását polgári vagy katonai hatóság idézésével igazolja.

(3) Az engedélyben meg kell jelölni a kérelmező nevét, foglalkozását, pontos lakcímét, továbbá az utazás célját, helyét és időtartamát. A kiadott engedélyekről jegyzéket kell vezetni,

4. §. Az a gyakorló orvos, akit az Orvosi Kamara erre írásban feljogosít, géperejű gépkocsit jogosult igénybe venni.

5. §. A 3. §-ban meghatározott engedély nem jogosít sem sebes vonaton, gyorsvonaton vagy gyorssínautobuszon (gyorsmotorvonaton) utazásra, sem pedig étkező vagy hálókocsinak használatára.

6. §. (l) Amennyiben cselekménye nem esik súlyosabb büntető rendelkezés alá, kihágást követ el és két hónapig, háború idején hat hónapig terjedő elzárással büntetendő, aki az 1., 2., vagy 3. §-okban meghatározott tilalmakat megszegi. A büntetőjogi felelősségrevonáson felül a 8.130/1939. M. E. számú rendelet (Rt. 1939. .1269. o.) alapján rendőrhatósági őrizet alá helyezésnek (internálásnak) is helye van. .

(2) A pénzbüntetésre az 1928 :X. törvénycikk rendelkezései irányadók; a pénzbüntetés legmagasabb összege az 1939:II. tc. 212. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mértékig terjed.

(3) A pénzbüntetés átváltoztatására és a kihágás elévülésére az 1939:II. tc. 212. §-ának (4) és (5) bekezdésében foglalt rendelkezések nyernek alkalmazást.

(4) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, a rendőrség működési területén pedig a m. kir. rendőrségnek, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929: XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdése 3. pontjának alkalmazása; szempontjából szakminiszternek a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztert kell tekinteni.

7. §. A jelen rendelet kihirdetése napján (1944. ápr. 7.) lép hatályba

Budapesten, 1944. évi április hó 5-én.

Sztójay Döme s. k.

m. kir. miniszterelnök.


Comments are closed.