1944.04.28 a zsidók lakásával és lakóhelyének kijelölésével kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról

1.610/1944. ME számú rendelet

a zsidók lakásával és lakóhelyének kijelölésével kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról

A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939:II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében, a 159. és 212. §-ában, valamint a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931:XXVI. tc. 2. és 3. §-ában foglalt és legutóbb az 1944:IV. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli.

A zsidók lakásának igénybevétele

1. § Lakáshoz juttatás, valamint a közhivatalok és közérdekű intézmények elhelyezése céljából igénybe lehet venni:

1. annak a zsidónak a lakását, akinek akár ugyanabban, akár más községben (városban) más lakása is van;

2. annak a zsidónak a lakását, aki a jelen rendelet hatálybalépésétől számított öt évnél nem régibb időben ugyanabban a községben (városban) fel- vagy lemenő rokonának, vagy testvérének lakásában legalább három hónapig az említett rokonaival együtt lakott; ilyen igénybevételnek nincsen helye, ha az illetőnek vagy rokonának családi körülményei együttlakásuk óta megváltoztak s a lakás ennek következtében az igénybevételt szenvedőnek és családjának befogadására elégtelen;

3. annak a zsidónak a lakását, akinek a lakása az ott lakók lakásszükségletét foglalkozásuk és egyéb személyes körülményeik figyelembevételével meghaladja; ilyen igénybevétel esetében az igénybevételt szenvedő részére lakásszükségletének, életviszonyainak és állandó keresetének megfelelő más lakást kell biztosítani;

4. annak a zsidónak a lakását, aki az egész bérelt lakását albérletbeadás útján hasznosítja; az igénybevételt ebben az esetben el lehet rendelni, tekintet nélkül arra, hogy a bérlő azt állandó vagy csak ideiglenes távollétének idejére adta albérletbe; ha az albérlő zsidó, a lakást nemcsak az albérlő, hanem más részére is igénybe lehet venni.

2. § Az 1. § 3. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából a lakásszükségletet esetenkint a lakásban lakó személyek összes körülményeinek és a helyi viszonyoknak mérlegelésével községekben a főszolgabíró, városokban a polgármester állapítja meg.

3. § az 1. §-ban foglalt rendelkezések alkalmazása során a nyaralás (üdülés) céljára szolgáló lakást is számításba kell venni, ha az állandó (téli-nyári) lakásra alkalmas. Számításba kell venni azt a lakást is, amelyet a zsidó más zsidó személy részére bérel; ilyen esetben a hajléktalanná vált zsidó részére ugyanabban a községben (városban) lakásszükségletének, életviszonyainak és állandó keresetének megfelelő más lakást kell biztosítani.

4. § Az 1. § 3. pontja, valamint a 3. § alapján elrendelt igénybevétel esetén a határozatot csak akkor lehet végrehajtani, ha az igénybevételt szenvedő a másik lakásba azonnal beköltözhetik.

5. § A jelen rendeletben foglalt rendelkezések alkalmazása során az igénybevett lakáshoz tartozó helyiségek közös használatát is el lehet rendelni.

6. § A lakások igénybevételére, a bérlők kijelölésére és az igénybevétel tekintetében követendő eljárásra a 6.740/1941. M. E. számú rendelet 6-13., 15. és 16. §-aiban, az 590/1942. M. E. számú rendelet 12. §-ában, és a 100/1943. M. E. számú rendelet 7. és 8. §-aiban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

Zsidó bérbeadó felmondási jogának korlátozása

7. § Lakás és lakás céljára használt egyéb helyiség bérletét zsidó bérbeadó nernzsidó bérlővel szemben az 5.777/1941. M. E. számú rendelet 6. §-a első bekezdésének 1. és 3. pontja alapján rendes felmondással nem szüntetheti meg.

A zsidók lakóhelyének kijelölése

8. § (1) A tízezernél kisebb lélekszámú községekre vonatkozóan a törvényhatóság első tisztviselője akként rendelkezhetik, hogy a zsidók kötelesek záros határidő alatt az általa kijelölt más községbe, illetőleg városba átköltözni.

(2) Az (1) bekezdés alapján átköltözésre kötelezett zsidók elhelyezéséről új lakóhelyükön a főszolgabíró, illetőleg a polgármester gondoskodik.

(3) az (1) bekezdés alá eső községekben zsidó nem telepedhetik le.

(4) A jelen § rendelkezései nem érintik a zsidónak a községben lakását, ha az honvédelmi munkaszolgálaton vagy más hatósági rendelkezésen alapul.

9. § (1) A törvényhatóság első tisztviselője a 8. § alá nem eső községekre, valamint városokra vonatkozóan akként rendelkezhetik, hogy a zsidók a városnak, illetőleg a községnek csak meghatározott részeiben, illetőleg meghatározott utcákban, esetleg kijelölt házakban lakhatnak.

(2) Az (1) bekezdésben említett esetben a zsidók elhelyezéséhez szükséges lakásokról községekben a főszolgabíró, városokban a polgármester gondoskodik.

10. § A 9. § alkalmazása körében a törvényhatóság első tisztviselője a zsidóknak meghatározott városrészben (utcákban, házakban) elhelyezésével kapcsolatban azt is elrendelheti, hogy nemzsidó személyek a zsidók részére kijelölt város-, illetőleg községrészből (utcából, házból) kiköltözzenek. Erre azonban a nemzsidó személyt csak akkor lehet kötelezni, ha részére máshol életviszonyainak és állandó keresetének megfelelő lakás áll rendelkezésre.

11. § (1) A jelen rendelet alkalmazása során az esetben, ha a zsidónak iparüzlete, haszonbérlete vagy bármily más vállalata van és eltávozása következtében a vállalatot személyes közreműködésével továbbvezetni vagy felszámolni nem tudja, a községi elöljáróság (polgármester) gondnok kirendelése végett a gyámhatósághoz előterjesztést tesz. A kirendelt gondnok jogai és kötelességei tekintetében a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877:XX. tc. 28. §-ának d) pontja alapján kirendelt gondnokra megállapított szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezése nem érinti az illetékes miniszternek vagy az általa megbízott hatóságnak azt a jogát, hogy a vállalathoz vállalatvezetőt rendelhet ki. Ez utóbbi esetben a gondnok kirendelése a vállalatvezető kirendelése napján megszűnik.

A bérleti jogviszony megszűnésével kapcsolatos rendelkezések

12. § Ha a jelen rendelet alapján tett hatósági intézkedés következtében a bérlő lakását elhagyni köteles, a bérleti jogviszony annak a hónapnak utolsó napjával ér véget, amelyben a bérlő a lakásból kiköltözik.

A rendelet hatálya

13. § Annak megállapításában, hogy a jelen rendelet szempontjából ki a nemzsidó és ki a zsidó az 1941 :XV. tc. 9. és 16. §-ának rendelkezései az irányadók azzal, hogy nemzsidó az olyan személy is, aki származására és vallására nézve az említett 9. § utolsó bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelel, feltéve, hogy nem kötött, illetőleg mindaddig, amíg nem köt házasságot zsidóval, vagy olyan nemzsidóval, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.

14. § A jelen rendelet rendelkezéseit nem kell alkalmazni arra a zsidóra, aki az 1.240/1944. M. E. számú rendeletben meghatározott megkülönböztető jelzés viselésére nem köteles.

Büntető rendelkezések

15. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig, háború idején hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő, aki

1. a jelen rendeleten alapuló

igénybevétel meghiúsítása végett a hatóságot a valóság elhallgatásával, valótlan adatok közlésével vagy más módon szándékosan megtéveszti, vagy megtéveszteni törekszik, vagy abban közreműködik:

2. a 8. § (4) bekezdésében foglalt tilalmat megszegi vagy kijátsza;

3. a jelen rendelet alapján tett hatósági rendelkezésnek nem tesz eleget.

(2) A pénzbüntetésre az 1928:X. törvénycikk rendelkezései irányadók azzal az eltéréssel, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege az 1939:II. tc. 212. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mértékig terjed, a pénzbüntetés átváltoztatására pedig az említett § (4) bekezdésében foglalt rendelkezést kell alkalmazni.

(3) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, a rendőrség működési területén a m. kir. rendőrségnek, mint rendőri büntető bíróságnak hatáskörébe tartozik. Harmadfokon a belügyminiszter jár el.

Hatálybalépés

16. § Ez a rendelet a kihirdetésének napján (1944. ápr. 28.) lép hatályba: rendelkezéseit a folyamatban levő, jogerős határozattal el nem döntött ügyekben is alkalmazni kell.