Javier Bardem Woody Allen bőrében · Egy könnyed vígjáték
2008. november 20. 00:00Bor, mámor, Barcelona is lehetne a címe az új Woody Allen-filmnek, ennél tényleg csak leheletnyivel rosszabb az eredeti, igaz, tömören megfogja a lényeget. Arany középutas munka, semmi kilengés, szeretni fogja a közönség, még azok is, akiknek eddig a rendező intellektuális jelenléte zavaró volt – ő a maga valójában ezúttal nincs jelen, a végzet férfiját Javier Bardem testesíti meg, szó se róla, hitelesebben, mint Woody Allen azokban a New York-i kopott zakóiban.
Amelyben utoljára élőben is láthattuk: a forgalmazó jóvoltából Allen a Kasszandra álma premiervetítésekor váratlanul megjelent a Puskin moziban, a filmművész akkor elismerte, hogy a Kasszandra pályafutása legkomorabb filmje. Komplementerként most itt van egy felejthető, bájos-kedves romantikus vígjáték. Két amerikai barátnő Katalóniába érkezik a nyárra, a konformista Vicky (Rebecca Hall) és a kalandvágyó Cristina (Scarlett Johansson) célja egész más, mégis ugyanott kötnek ki: a szenvedélyes festő-macsó José Antonio (Javier Bardem) ágyában.
Két öntudatos amerikai a mérleg egyik serpenyőjében, egy eszelős spanyol (Penélope Cruz) a másikban. Hagyományos értékek és normák ütköznek a szertelenséggel és szabadossággal, házasság a frivolsággal. A neurózis – akár az originál „Woody” Allen Stewart Konigsberg-imázs, a metropolis-lakó liberális zsidó értelmiségi – ezúttal háttérbe szorul, a humor bulvárízűbb, szappanoperásabb a szokásosnál, a hangvétel viszont harmatfriss. Allen nem csak egyszer volt képes a megújulásra, mint Jancsó, ő a nagy fordulat után (otthagyta az unalmas színfalakat, és áthajózott Európába) is filmről filmre újat keres, újra és újra felépíti homokmandaláját, hogy aztán elfújja és másikat építsen. A Vicky Cristina Barcelonában visszatér a szerelmi ügyekhez, unalomtól megkeseredett házasságokhoz, itt érzi igazán jól magát, a mesterember, aki a saját szerszámait használhatja – nem hazai barkácsműhelyben. Először forgat Spanyolországban, melankóliáról szó sem lehet, a szorongás is csak múló gyötrelem, elillan, mint a szivarfüst a desszertbor után. A néha parfümösen bódító, máskor pihekönnyű Vicky Cris-tina Barcelona női film lett, még akkor is, ha a szerelmi kavalkádból – ahogy Woody Allennél megszoktuk – a gyarlóságában is szeretnivaló férfi kerül ki győztesen.
(Vicky Cristina Barcelona – színes, magyarul beszélő, amerikai- spanyol romantikus film, 96 perc. Rendezte Woody Allen. Forgalmazza a Best Hollywood.)
Muray Gábor
