Televízió
Horváth Aladár roma polgárjogi főaktivista fáradhatatlanul küzd a rasszista kirekesztés ellen. Ne szépítsük, Horváth úr azon van, hogy végre elsüljön az újratöltött fasiszta ismétlőfegyver. A Napkelte Kereszttűz című műsorában azt állította, a cigánysággal kapcsolatos, évtizedek alatt megcsontosodott előítéletek mára gyűlöletté értek, vagyis „pszichológiailag polgárháborús helyzet” alakult ki cigányok és nem cigányok között. Igen, látunk erre utaló jeleket, ám nem feltétlenül a cigányságban kell keresnünk a probléma ősforrását. Azonban a helyzeten jottányit sem segít, amikor Horváth Aladár hecckampányt emleget a monoki modell és a segélyért munkát kampány kapcsán.
Emlékszünk még Józsikára, akiben a cigányság jótevője még akkor is mártírt láttatott, amikor az esemény után rendezett tüntetés több szónoka is elnézést kért az elhamarkodott antirasszista hevületért.
Horváth Aladárnak nem esett le a tantusz, tovább zagyvalgott: a szintén roma származású támadó bizony a „mélymagyar elvárások” miatt bökött szamurájkardjával. És még sorolhatnánk.
György Péter esztéta csacskaságával nem érdemes foglalkoznunk, egy mondata azonban ide illik. A közszolgálati televízióban egy Juszt Lászlóval folytatott éjszakai magánbeszélgetésben azt találta mondani: Csurka István novelláinak olvasásában maga Csurka István sem akadályozhatja meg.
Így vagyunk ezzel mi is. Talán egyszer, amikor majd a szemek egy nyugodtabb korszak hajnalán mégiscsak felnyílnak, maga Horváth Aladár és a hasonszőrű díszharcosok már nem akadályozhatják meg a cigányság, a cigány kultúra valós értékeinek össznépi felismerését.
MP
