Forrás: NOL

– Az utóbbi időben többször eszembe jutnak Jan Kadár híres filmjének jelenetei. Talán ön is emlékszik a jelenetre, amikor a főhős és Hlinka-gárdista sógora együtt mulatnak. A jelenet megdöbbentően ismerős volt, ahogy a többi is. A szlovák mentalitás, szokások, a szlovák fasizmus megdöbbentően hasonló volt ezen a filmen ahhoz, amilyennek a magyar mentalitást, a magyar történeteket érzem.

HIRDETÉS

– Az Üzlet a korzón számomra inkább a feldolgozatlanul maradt, elfojtott történeti traumák, drámák és konfliktusok metaforája. S ennyiben talán tényleg van valami köze az említett filmben feldolgozott helyzetnek a maihoz. Tény az is, hogy a szlovák és a magyar nacionalizmusok nyomorúsága sok tekintetben közös tőről fakad. Az egymás érzékenységét figyelmen kívül hagyó, primitív előítéletek terjedése mögött például mindkét nemzet esetében a kommunizmus évtizedeiben tabuvá tett, kibeszéletlen történeti szembenállások, tiltott történetek állnak. Nem hiszem, hogy ma Magyarországon vagy Szlovákiában fasizmussal kellene riogatnunk magunkat. Elég, ha az új radikalizmus, a régi és új nacionalizmus, valamint a rendpárti populizmus egymásra találásának, tömeghatásának okaira keressük a válaszokat. A valódi, cselekvésre sarkalló nemzeti érzelem, patriotizmus helyett miért, kinek és mihez kell Magyar Gárda? Miért van megint láthatóan megint szükségünk bűnbakokra? Miért törnek felszínre a korábbi tiltások megszűnte után ilyen tagolatlanul, kritikátlanul és reflektálatlanul a túlzó és szimplifikáló nemzeti magyarázatok? A pártállami történelem jogos elutasítása mellett miért jelentik sokak számára a két világháború közötti nacionalista szólamok a követendő mintát? Ezzel együtt úgy látom, hogy a mai magyar-szlovák konfliktusban a történelem inkább csak a hívószavakat adja a felületes publicisztikai magyarázatokhoz, az okok mélyebb hátterében meghúzódó történeti viták alig-alig kerülnek elő. Ezek nyilvános végigbeszélése sürgető házi feladat, amelybe azonban a szomszédokat is be kell vonnunk.

– A szakértők szerint a nacionalista vagy nemzeti téma betüremkedése két EU-tag viszonyába pusztán pártpolitikai ügy. Valóban csupán erről lenne szó? A magyar kormány valóban ügyetlen, de a politika napirendjét legalább annyira befolyásolja az ellenzék, a „nemzeti oldal”.

– Az 1918. évi felbomlás idején közel felerészben nem magyar nemzetiségűek által lakott Magyar Királyság történetét, területét, a velünk együtt élő nemzetek nyelvét, kultúráját kellene előbb megismerni ahhoz, hogy belássuk, milyen hamis illúziókkal áltatjuk magunkat. A nagy-magyarországos matrica divatos szamárság, ezer hasonló értelmetlenség kerül ma kitűzőkre. A szomszéd nacionalizmusokra hasonló magyar bornírtságokkal választ adni ezzel együtt menthetetlen ostobaság. A kisebbségi magyarokért, a közép-európai békéért felelős magatartás nem jelenthet uszítást és zászlóégetést. A magyar parlamenti pártok szerintem ma tisztában vannak a maguk felelősségével.

– Ön többször javasolta olyan közös intézmények, projektek elindítását, amelyek a magyar és a szlovák fiatalok közötti megértést szolgálnák. Ez persze a nemzeti mítoszok lebontását is feltételezi.

– Nincs mire és kire várnunk. Vagy kezdeményezőek leszünk a szomszéd nemzetek felé, s össze tudunk velük fogni jó célok érdekében, vagy lemondunk a velük közös történelem örökségéről, értékeiről, folytatható hagyományairól, és ezzel együtt magukra hagyjuk a velük együtt élő magyarokat is ebben a feladatban. Sok jel utal arra, hogy a mostani iskolás nemzedékek fogékonyak az európai nagy mintákat követő együttműködésekre. Ezek azonban nem jönnek létre kölcsönös kapcsolatok, ismeretek nélkül

– Egy hétfői értelmiségi vita zárszavában ön kérdésre reagálva elismerte: az asztal körül olyan kutatók, értelmiségiek ültek, akik általában egyébként is szót értenek egymással, ugyanazt a politikai kultúrát képviselik.

– A pártpolitikai lövészárkokba szorult szakértőket, a szakmai, politikai kudarcaik miatt frusztráltakat figyelmen kívül hagyva, a mértékadó magyar értelmiségben szerintem ma is erős többsége van a

becsületes tudásközvetítést, hitbéli meggyőződést, tudományos kritikát, forrásokig visszanyúló szakszerűséget, szakmai tisztességet, tiszta lelkiismeretet, népszolgálatot másfajta földi jóval felcserélni nem kívánók seregének. Sehova nem vezet, ha bármelyik oldalról bárki úgy gondolja, az értelmiségi tudást és a szakmákat is pártokra kell osztani. Fontos belső és külső ügyeinkben ezért kellene minél szélesebb bázisra építeni.

– Magam azt hittem, írtam is, hogy Schengen szimbolikussá teszi a magyar-szlovák határt. Az autók átrobognak ugyan, de a magyar és a szlovák nacionalizmus képes tudati drótakadályokat állítani.

– A határ bonyolult társadalmi képződmény. Politikai döntésekkel jellege megváltozhat ugyan, de az érintkezések és a konfliktusok, a találkozások és az elhatárolódások, a lehetőségek és a tiltások a határok mentén továbbra is jelen vannak. Egy évvel ezelőtt, a határsorompók fűrészelése közben Bibót kellett volna hangosan felolvasni, hogy közösen elgondolkodjunk azon, mennyi baj származhat abból, ha úgy lépünk be az egyesült európai térbe, hogy előtte nem tisztázzuk régi vitás ügyeinket. Bizonyosan akadtak néhányan mindkét oldalon, akik ehelyett Horthy fehér lovát vizionálták a határnyitáskor, de a határok által szabdalt régiónkban élő magyarok, osztrákok, szlovének és szlovákok abszolút többsége számára a szabadság teljesebbé válását jelentette az az éjszaka. Ezen remélhetően közöttünk semmi sem tud, senki sem akar változtatni.

Szarka László (55) szlovákiai születésű történész, a magyar-szlovák, magyar-csehszlovák kapcsolatok elismert kutatója, az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatója (2001-től)

Comments are closed.