Egy szervezet születése és cseperedése
A kapustól a csatárig mind öngyilkos merénylő lett
Hová lett az a hárommilliárd dollár, amelyet Arafat felesége menekített ki Gázából Svájcba az elnök halála utáni másfél órában, sok kis tételben, egy önmegsemmisítő szoftver segítségével? Hogyan építette fel magát Arafat megkopott nimbuszának romjain egy új csapat, amely nyíltan vállalta a terrort?
2008.07.10 18:51, ZONA
Újabb, három órán belül meg is szegett tűzszünetet kötött Izrael és a Hamasz két hete. Mivel a gázai terület iparát és kereskedelmét lebénítja a terrorakciók miatt ismétlődően elrendelt izraeli zárlat, ezt próbálják most hosszabb időre feloldani.
Az igazi kérdés: van-e a Hamasznak ereje féken tartani saját magát, ráütni a mancsára a kisebb harcias csoportocskáknak? Hiszen egy tűzszünetet kiépíteni keserves dolog, megtörni annál könnyebb. De mi is ez a Hamasz, amely húsz éve folyton betolakodik a hírekbe, ha Izraelről és a palesztinokról esik szó?
Lusta Arafat, öngyilkos szoftver
A hatvanas évek végétől az ezredfordulóig – ha a palesztin önrendelkezés, államalapítás vagy a terrorizmus került szóba – mindenki automatikusan a PFSZ-re és nagy hatalmú vezetőjére, Jasszer Arafatra gondolt. Igaz ugyan, hogy a laza szervezeten belül több tucat kisebb-nagyobb csoport is létezett, és némelyik önállóan is felhívta magára a világ figyelmét (például a PFLP, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért, mely a gépeltérítések és bombamerényletek úttörője volt, élén George Habbash fogorvossal és Leila Khaled terroristanővel), de Arafat kemény kézzel tartotta egyben a PFSZ-t.
Az elnök pártja, az al-Fatah a PFSZ vezető ereje maradt mindmáig, rendőrsége és titkosszolgálata lecsapott mindenkire, aki domináns szerepre tört a szervezet vezetésében, kivált, ha a kasszakulcsot is meg akarta szerezni. A halál fia volt, aki merészelt komolyabban érdeklődni a palesztinoktól egyenesen beszedett adókról (minden munkabér után tíz százalék), a nemzetközi segélyekről vagy az Arab Ligától érkező támogatások sorsáról. Idővel viszont a PFSZ/Fatah és Arafat elkényelmesedett (vagy ahogy Berijáról mondták annak idején: elszemtelenedett).
Paradox módon azzal, hogy kitessékelték őket Libanonból (1983), és megint a szétszóratás lett a sorsuk, az elnök gyakorlatilag egyeduralkodóvá vált. Ott voltam, amikor hajóra szállt vezérkarával, és rég láttam derűsebb embert nála, noha zokognia kellett volna. Csak sokára értettem meg, hogy miért mutatja a fedélzetről a győzelem V jelét.
Menekülés zongorákkal
Hajója olyan volt, mint Noé bárkája: csak a legmegbízhatóbb emberei és családjaik fértek fel rá. (Feltuszkoltak három Steinway zongorát és több Mercedest, de a mólón maradt több tucat síró kisgyerek és anya.) Leghűbb embereivel – és persze a kasszával a hóna alatt – azt csinált Tuniszban, amit csak akart. Szinte lehetetlenné vált a bejutás hozzá, a PFSZ éves kongresszusai pedig jelképes dzsemborikká silányultak.
Sok ezer kilométeres, olykor viszontagságos kalandok után érkező küldöttek siránkozásával telt az idő, majd nem történt semmi. Arafat minden kontrollt lerázott magáról. Beszerezte magának Mubarak, Szaddám, Kadhafi és Asszad támogatását, és ez elég is volt. Hiszen egymaga látta el az amerikai és izraeli kapcsolatok intézésének feladatát és ezzel a pénzügyek irányítását is.
A mai napig nem tudjuk például, hogy mi lett annak a hárommilliárd dollárnak a sorsa, amelyet Arafat felesége passzolt át Gázából Svájcba az elnök halála utáni másfél órában, 140 kisebb tételben, egy olyan szoftver segítségével, amely a tranzakciók végeztével megsemmisítette önmagát.
Céllövés az elnök képére
Mindebből az következett, hogy bár Arafat fokozatosan kiegyezett a nagyvilággal, és ezt még Nobel-díjjal is honorálták, saját népe körében folyamatosan veszítette a támogatását. Ahogy mondani szokták, a PFSZ elitje elszakadt és elidegenedett a tömegektől, befolyása a nép körében mindegyre csökkent. Nagyzolásaik, basáskodásuk és a nyílt korrupció elkeserítette a palesztinokat.
A végpont talán az lehetett, amikor a legnagyobb menekülttáborban, a szíriai Jarmukban, ahol 120 ezren tengődnek, Arafat képein kezdték a céllövést tanulni a gyerekek. A PFSZ-nek korábban oly fontos értelmiség, amely a legjobb amerikai, európai vagy egyiptomi egyetemeken tanult, fokozatosan elfordult tőle
. Sosem bocsátják meg neki például, hogy hagyta felszámolni a jeles palesztin íróról és PFLP-szóvivőről, Ghassan Kanafaniról elnevezett népfőiskolát, vagy hogy lemondott a Palesztina Hangja rádióadóról, amely Bejrútból besugározta a palesztin területeket. És mivel ez az értelmiség jelen van szerte a muzulmán világban, és jelentős a befolyása (például a médiában, vagy azáltal, hogy kezeli a szaúdi biztonsági szolgálat számítógépeit, felügyeli a katari energiaelosztó rendszert), a negatív vélemények szétfutottak a hemiszférában.
További részletek a Zónában!
