Forrás: 168 Óra

2008.03.15. 18:01

szerző: Adamik Zsolt forrás: 168 Óra

Mottó: „Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány elmondása szerint a rendőrség békés ünneplésre számít. Március 15-ét pedig úgy szeretnék megünnepelni, hogy az események menetébe ne kelljen beavatkozniuk.”

Országosan 1164 rendezvényt jelentettek be, ebből 166-at tartanak a fővárosban – a rendőrség ebből a 166-ból tizenkettőt talált kiemelt kockázatúnak. A különböző korlátozásokról a BRFK honlapján tájékozódhatnak a pestiek; illetve csupán tájékozódhatnának, hiszen a

„a keresett oldalt valószínűleg eltávolították, megváltoztatták a nevét vagy jelenleg nem elérhető.”

A Múzeum körút elejébe-végébe kordont állítottak, a biztonságiak kedvesek legalább, ellenben elvesznek mindent, ami hajításra – hajításra való buzdításra alkalmas. Odabenn Pac-Manek leszünk kicsit, emlékeink között kutatva sem lelünk fel hasonlóan elzárt, kordonba kábult március 15.-ét: gyermekkorunkban egy picit több volt az egy személyre eső kolbász-és lángos árusok száma, mint a Wass Albertet és árpádsávos-zászlót kínáló kufároké.

Azért elegen vagyunk. „Jordán Tamás a Múzeum lépcsőjén magán felejtette a fürdőköpenyét.” Füttyszót hallunk, de kisül, hogy csak egy piacos, szájból indítható madárcsicsere-árus az, egyebek idén nem próbálják a megemlékezésbe fojtani a szót.

Fotó: Riskó Gáspár

Nem úgy a Március 15. téren

A Petőfi-szobor felé haladtunkban, ahol Demszky Gábor mond beszédet 13 órától, belekukkantunk a Fővám téri Szent Korona-eskübe: ők éppen most alakulnak szövetté. Pecabotokra applikált árpádsávos zászlók lengenek a kora tavaszi szélben, „Torontóban megalakult a Magyar Gárda!” – még a Nap is melegebben süt a hír hallatán.

Hegedűs Lórántot már nem várjuk ki, az Erzsébet híd felé vesszük az irányt. Messziről látszik a forradalmi hevület, néhány oroszlános gárdista süvít el mellettünk, biciklin.

A Március 15. téren kordon kordon hátán megint: ahhoz, hogy bejussunk, először egy jófajta, tenyeres-talpas motozáson kell átesni – „Bicska van nálad?” – tudakolja az egyik biztonsági ember, a kérdezett, nyakában gyanúsan piros-fehér sávos sállal kedvesen röhög.

Benn egy pici majális. Mézeskalács, kapni például sört is, kokárdát, meg revolúciós nyakláncot. A kokárda ára máskülönben mintegy 300 forint. Gyanúsan ismerős összeg, össze is kacsinthatnánk, de persze nem tesszük.

Kellemes a hangulat, noha a Petőfi-szoborhoz közel jutni nem lehet, hiszen körülbelül 150 méterre attól újabb kordonba ütközik a nép; holmi tüntetés csupán az Erzsébet-híd korlátjánál alakul ki, a rendőrök összehúzott szemmel vigyázzák a népet. Az ott összegyűltek valamiért nem akartak bejutni a térre. Vagy a panoráma miatt maradtak ott, nem tudni.

Mert tény:

Demszky Gáborból nem látszik semmi

Amikor 13 óra után valamivel megjelenik a főpolgármester, az addig nyugodt emberhad a korlátokhoz tolul. Valaki egy üres tojástartót lóbál a rendőrök felé. Süsü tüntet, valaki a jól ismert, mosolygós bábfigurát helyezi a fémkerítésre. Az üzenet nem világos, ellenben a majálisi hangulatnak annyi, menekülnek a gólyalábasok, csak a huszárok lovai legelésznek nyugodtan a híd lábánál.

Slágergyanús jelszavak: „Magyarország zsidó-gyarmat!” „Kordonozzál!” „Demszky no Combino!” A tömeg csak a Himnusz alatt hagy nyugtot a füttyelégelt fülnek, de aztán felhangzik megint a „Ria-ria-Hungária!”

Nem látunk semmit. Annyi azért feltűnik mégis: Demszky Gábor mellett a színpadon sehol egy Szili Katalin. Nem úgy mint tavaly – akkor ellenben tojászáporral fogadták a főpolgármestert a tüntetők. Persze, ha hárman próbálnál túlkiabálni a kordon-heccelt tömeget, hatásos az sem lenne – Demszky Gábor beszédéből csupán a következő foszlányok jutottak el hozzánk: „Elkötelezett híve – Hídpénz – Nem fizeti, hanem fütyül.”

Állítólag egy tojás mégiscsak a főpolgármester zakóján landol. Ezt megerősíteni nem áll módunkban, ami biztos: 13.15 – eldurran az első valami, nem látjuk, valószínű, hogy petárdát csempésztek az ünnepségre;

13.20 – felhangzik a második pukk, a rohamrendőrök felsorakoznak. A tömegből betondarabok szállnak feléjük, plusz- merjük kimondani – a huszárpacik után maradt lószar. A rohamosztagosok erre mit sem reagálnak, ellenben egy csoport rendőr kiemeli a tömegből a betondobáló-brigádot, a másik oldalon pedig leállítják a kordont ráncigáló dühösöket.

– Mi történt itt? – kérdezünk meg egy bőrkabátos, nagymagyarország pólós úriembert.

– Megtépték a kerítést – mondja, majd végigmustrálja a jegyzetfüzetünket – De hogy ki, azt hülye leszek elmondani neked.

Adjon Isten!

14.00-tól Magyar Gárda plusz Jobbik megemlékezés az Erzsébet téren. Kárpátia nóták visszhangját röpíti felénk a szél, a fű zöld, a közönség rajta hever. A Gárda körülbelül 14.10-kor sorakozik fel a színpad elé, már megint az a rusnya provokáció: „A bírósági tárgyaláson is megpróbáltak minket inzultálni Kolompár Orbánék, mert láthatóan nem szeretnek sorban állni,még akkor sem, ha ez öreg nénik fellökésével jár. Hát megkérjük őket, hogy most jöjjenek ide a színpad elé, az első sorba. De az értékeinkre vigyázzunk, jó?” Szilaj nevetés. A márciusi eseményekről nem esik szó, magunk balra el.

Négy előtt valamivel Gyurcsány Ferenc miniszterelnök sétált végig a Lánchídon a feleségével. 16.00 órától Orbán Viktor mond beszédet az Erzsébet hídnál – előtte, felvételről, Kaszás Attila szavalta el a Nemzeti Dalt…

Comments are closed.