BUDAPEST – Egykor modellkedett, hogy megéljen, ma az ország egyik legnépszerűbb színésznője. A Jóban Rosszban Judit főnővérét alakító Szorcsik Viktória imád utazni, s olykor veszélyes kalandokba is keveredik. Egy búvárkodás alatt elkövetett hiba kis híján az életébe került, legutóbb pedig az arab világban figyelmeztették: bizonyos dolgokat ott nem szokás.
Viki vagy Viktória? Amkorkor felhívtam, nyomatékosan javította ki a Vikit Viktóriára. Netán nem szereti, ha becézik?
Szorcsik Viktória: Szó nincs erről, ha így is volt, nem tudatosan mondtam. Tény, hogy míg korábban irtóztam a Viktóriától, ma már jobban szeretem. Valahogy elegánsabb, komolyabb. Persze nem csinálok belőle presztízskérdést.
Mint ahogy másból sem. Úgy hallottam, hogy amikor Pestre került, szinte tizenévesen, még modellkedett is, pedig korábban már a Veszprémi Színházban szerepelt.
Szorcsik: Sosem csináltam titkot abból, hogy pályám egy szakaszán úgy éreztem, a fővárosba kell jönnöm, ha érvényesülni akarok. Otthagytam tehát Veszprémet és a színházat. A kezdés azonban korántsem volt könnyű, ezért modellkedtem, reklámfilmekben szerepeltem, hoszteszkedtem. Meg kellett élnem valamiből. De erre is büszke vagyok.
Aztán egyszer csak beválogatták a konkurens szappanoperába, a Barátok köztbe, igaz, csak epizódszereplőnek. Nem akart többet?
Szorcsik: Hú, de rég volt már… Mindössze nyolc epizódban szerepeltem, akkoriban, amikor kiírták a sorozatból Magyar Bálintot, azaz Lórit. Én voltam a csábító, aki elcsavarta a fejét, ezért Farkasházy Réka, azaz Móni nagyon összeveszett vele. Ez után történt a végzetes baleset. Akkoriban a Vidám Színpadon volt szerződésem, és egy üde színfolt volt az életemben, hogy szerepelhettem ebben a sorozatban.
Elgondolkodtató, hogy csupa neves színházban játszott. A Veszprémi, a Vidám Színpad, a debreceni Csokonai, pedig nincs is színészi diplomája. Sosem zavarta?
Szorcsik: Diplomát csak az egyetemen lehet szerezni, de a magyar színészkamaránál szereztem meg a „színész I” minősítést. Anno már kisgyerekként verseket szavaltam, édesanyám mindig újakat tanított nekem, hogy lefoglaljon. A mi szakmánkban a diploma nem elvárás, az embert úgyis a tehetsége és a teljesítménye minősíti. Igaz, jelenleg kevesebb színpadi szerepeim van, mert a Jóban Rosszban mellett kevés időm jut másra. Amikor megkaptam Judit szerepét, Debrecenben játszottam, Csutka István keze alatt, akit nagyon szerettem.
Egykori kollégái nem zrikálják a szappanopera-szerep miatt?
Szorcsik: Nem. Ők is megragadnák a lehetőséget, arról nem beszélve, hogy a Jóban Rosszban a maga műfajában igényes alkotás. Ami megfelel Gesztesi Károlynak vagy Tordai Terinek, nyilván nekem is, még akkor is, ha kevesebbet tudok megmutatni magamból, mint a színpadon. De amíg jól érzem magam benne, csinálom.
A színpad nem hiányzik, megelégszik a kamerákkal?
Szorcsik: Egy kétszemélyes darabban azért játszom most is Dobos Judittal, Trokán Péter rendez ésében. Egy idősebb és egy fiatalabb nő harcáról szól, a középpontban természetesen egy pasi áll. Az érdekessége, hogy kávézókra van tervezve, szinte bárhol előadható.
A következő előadás a budaörsi színházban lesz március 11-én. Közismerten visszahúzódó kedvese állítólag nem rajong a sorozatokért.
Szorcsik: Nem vicc, talán egy-két részt ha látott. Pacekba mondja nekem, mi a véleménye a műfajról, valamint a többi szerepemről. Ha dicsér, jólesik, ha nem, maximum vitatkozom vele. Ugyanakkor tisztelem az őszinteségét, s hogy nem játssza meg magát miattam sem.
Nehéz lehet az ön párjának lenni. Közös nyaralást terveztek februárra, aminek a vége egyhetes forgatás lett Jordániában, nélküle.
Szorcsik: Megérti, hogy a munka az munka. Egész nap forgattunk, kár lett volna, ha eljön, mert nem jutott volna időm rá. Ugyanakkor csodás helyeken jártunk, nagyon sokat láttam, még Izraelbe is átgyalogoltunk egy kollégával. Igaz, sajnos pont aznap, amikor ők a sabbathot ünneplik, ezért a határon nemigen értették, mit akarunk mi ott. Persze átengedtek. Ennél kínosabb félreértés volt az egyik jordániai parton, amikor épp jó idő volt. Megörülvén a napnak, azonnal ledobtam a felsőt, és kifeküdtem napozni. Hozzám nem mertek odajönni az arabok, de a stáb egyik férfi tagját megkérték: szóljon nekem, hogy öltözzek fel, mert ott ez nem szokás. El is szégyelltem magam, képzelem, mit gondolhattak, amikor megláttak.
Búvárkodni jutott ideje?
Szorcsik: Sajnos nem, pedig imádom a tenger élővilágát, teljesen ki tudok kapcsolni odalent, ahogy a korallokat figyelem. Ugyanakkor nagyon kell vigyázni, mert a merülés rejteget veszélyeket. Egy alkalommal annak ellenére néztem el valamit, hogy mindent előkészítettünk. Elfogyott a levegőm harminc méter mélyen, és kevésen múlt, hogy nem lett tragédia a vége. Nyeltem egy csomó vizet, mire újra levegőhöz jutottam, és azt kell mondjam: kezdett előttem peregni az a bizonyos film. Sokat tanultam abból az esetből.
Kedvét szegik az ilyen „kalandok”?
Szorcsik: Tanulok belőlük. Nem tehetek róla, lételemem az utazás, imádok idegen helyeket megismerni. Nincs sok időm utazni, így kihasználok minden alkalmat. Most Mexikóról álmodozom.
V. G. G.
