A várható veszteség csökkentésére törekszik népszavazási kampányával az MSZP. A Fidesz közben egyszerre hűti és fűti a rendszert: a kormányfő távozásának lebegtetése a belső fórumokra maradt, a nagyközönséget a szociális üzenetekkel veszik célba a megmérettetés előtt.
A kormány is ringbe szállt a március 9-i népszavazás kampányában. Ezzel a Fidesz forgatókönyve érvényesül, és a kabinet maga is azt sugallja, hogy a referendum tétje nem pusztán a kórházi ágydíj, a vizitdíj és a tandíj sorsa; a választók a reformokról is véleményt mondanak. Sólyom László a legkorábbra tűzte ki a népszavazást. Az elnöki rajtpisztoly eldördülésére összerezzentek a pártok – még a népszavazásért kardoskodó Fidesz is későbbi voksolásra számított.
A tét nagy, ám nemcsak a reformintézkedések eltörlése vagy megtartása miatt. A lapunk által megkérdezett stratégák biztosra veszik az igenek győzelmét. (A kormány kampányának tévedéseit összefoglaló táblázatunkat lásd a cikk negyedik oldalán!) Ebben a helyzetben a Fidesz saját választóinak tunyasága ellen és a magas részvételért küzd, a szocialisták pedig felráznák ugyan a sajátjaikat, ám már március 9. utánra is tekintenek. A liberálisok identitáskérdést csinálnak abból, hogy kiállnak a reformok mellett. A három kérdésre adott többségi igent tényként fogadják el a pártok, s nem véletlenül: a Gallup közvélemény-kutatása szerint a tandíj eltörlésére a részvételüket biztosra ígérő választók 81 százaléka mondana igent. Ez az arány a vizitdíjra vonatkozó kérdésnél 84, a kórházi napidíj esetében 89 százalék.
A kormánypártok még azzal sem vigasztalódhatnak, hogy támogatóik szilárdan mellettük állnak: a 19 százalékosra visszaesett MSZP híveinek 47 százaléka támogatja a tandíj és a vizitdíj eltörlését, s 58 százalékuk ellenzi a kórházi napidíjat. Az SZDSZ szavazói között nagyobb a nemet mondók aránya, de a liberálisok fele szintén ellenzi a kórházi napidíjat.
A legjobb helyzetben látszólag a Fidesz van, hiszen a népszavazási előkészület másfél éves iszapbirkózás után az általa diktált napirend szerint zajlik. A párt környékén mégsem találkozunk hurráoptimizmussal. „A nemek győzelmétől nem tartunk, de a mozgósítással és a részvétellel gondok lehetnek. A kampány legfontosabb feladata az apátia elleni küzdelem lesz” – mondja a párt egyik bennfentese. Óvatosságra inti őket az alacsony látogatottságú újbudai időközi választás is, melynek eredménytelensége láttán terjedni kezdett a pártban a bonmot: a népszavazásra „mindenki vigyen el még egy elégedetlen embert”.
A szavazók lelkesítésére sajátos stratégiát alkalmaz a Fidesz; „egyszerre fűti és hűti a rendszert”. Azaz: míg a legelkötelezettebbek körében, a belső nyilvánosságban a párt vezetői a Gyurcsány Ferenc lemondatásához vezető út legfontosabb állomásaként emlegetik a népszavazást, a széles nyilvánosságban – elsősorban Tarlós István révén – a referendum szociális vonatkozásairól esik szó. 
Kampányguruk gondjai
A szocialisták tisztában vannak az esélyeikkel. Legalábbis erre engednek következtetni a párt korábbi kampányigazgatója, Szigetvári Viktor által mondottak. Az üzleti életből ismét a párthoz szegődött kampányguru a Haszon című lapnak leszögezte: „A jelenlegi átalakítások kommunikációs szempontból igazolhatatlanok és magyarázhatatlanok.” Célként kevésbé a nemek győzelmét, inkább az igenek alulmaradását tűzte ki a párt, vagyis hogy utóbbiak száma ne érje el a szavazókorú népesség 25 százalékos arányát.
„Sokat vádoltak minket azzal, hogy nem magyarázzuk el a reformokat. Most ezt fogjuk tenni: március 9-ig pártszínekbe öltöztetett információs kampányt folytatunk” – mondja a Heti Válasznak az MSZP-vezérkar egyik tagja. Szerinte a „reformer” kontra „fasiszta” ideológiai kampány csak kiélezett helyzetben jelentene erősítést, most inkább visszaütne. Szintén nem követhető a feltett kéz stratégiája: informátorunk szerint nem érné el a célját az intézkedések visszavonásának ígérete sem. Marad hát a „józan észre” épített kampány, amit a párt arra használ, hogy újra hitelesen szóljon a csüggedt saját bázishoz. Az MSZP-ben ugyanakkor meggyőződés: míg alkotmányos értelemben mindegy, hányan szavaznak igennel, politikai szempontból nem lényegtelenek az arányok. Az esetleges vereség kezelésére két fő stratégia körvonalazódik. Az egyiket Szekeres Imre neve fémjelzi: a párt nagy taktikusa most látta elérkezettnek az időt, hogy a referendumot követő időszakról elmélkedve „szembenézésről” és „a kormány politikájának korrigálásáról” beszéljen.
Miért kell komcsizni?
A tétkisebbítő álláspontot a miniszterelnök képviseli. Az ő stratégiája abból áll, hogy a népszavazás várható eredményét a zűrzavaros belpolitikai adokkapok dimenziójába utalja, s ezzel távolítsa el magától a felelősséget. „Mi pedig egyre inkább a ciklus második felére készülünk, amikor az elkezdett nagy átalakítások megérnek, beindulnak, és egyre kevésbé a metszés gyötrelmei, sokkal inkább a szüret szépségei lesznek jellemzőek” – szólalt meg a politikusba oltott szépíró a miniszterelnök blogbejegyzésében.
A szembenézést nem kerülheti el Gyurcsány Ferenc sem, ám jó stratégaként élére állt a kezdeményezéseknek, s országos pártértekezletet hirdetett meg a referendum utáni időszakra. Az értekezlet nagy előnye, hogy az alapszabály szerint személyi kérdésekben nem dönthet (arra csak a kongresszus jogosult), egy nagy ívű miniszterelnöki beszéddel pedig akár meg is lehet fordítani a zúgolódó talpasok hangulatát – amint ez 2005-ben, az államfőválasztás kudarca után történt.
Más gondok miatt fáj a szabad demokraták feje. Ők kiállnak a nemek mellett, ugyanis csak így van esélyük, hogy az igen mellett elkötelezett Fidesz és a mismásoló MSZP ellenében a reformok hőseiként tündököljenek. A stratégia előnye, hogy az összes leadott „nem” szavazatot a liberálisok „eredményeként” lehet majd feltüntetni, hátránya azonban, hogy a párt még az eddigieknél is jobban odaköti magát a népszerűtlen reformokhoz. További nehézség, hogy információink szerint a kampánynak három arca lesz: az oktatási kérdésekben Magyar Bálint, az egészségügyiekben Horváth Ágnes kommunikál, az összefogó üzeneteket pedig Kóka János közvetíti.
Márpedig utóbbiak a kormány legnépszerűtlenebb politikusai – igaz, túl sok választásuk nem volt a liberálisoknak. A még nem teljesen elporladt népszerűségű politikusok közül Demszky Gábor és Fodor Gábor sem tülekedett a szerepvállalásért. Sőt, utóbbi az elmúlt időszak legkeményebb nyilatkozatát adta a Népszavának. Úgy fogalmazott, a referendum után végig kell gondolni, hogy „a hitelesség hiánya milyen személyi következményekkel jár a kormányzásban”. A környezetvédelmi miniszter nyilatkozata mellett az is borzolja a szocialisták idegeit, hogy az SZDSZ népszavazási logója a vörös csillagot is tartalmazza. A szellemesnek szánt szöveg szerint a referendum „a szocializmusról” szól. Az élcről egyébként házon belül is megoszlanak a vélemények. „Tipikusan olyan vicc, ami elsőre jónak tűnik, de ha belegondolunk, már nem annyira mókás” – vélekedik szabad demokrata informátorunk, hozzátéve: furcsállja, hogy a szocialistákkal harmadik ciklusát töltő pártjának most hirtelen fontos lett az áttételes komcsizás. Nem létező ingyenesség
Az is nehezen érthető, hogy a szabad demokraták miért frusztrálják az ingyenes egészségügy ismételgetésével a választókat – a liberálisok figyelmen kívül hagyják, hogy Európa egyik legmagasabb társadalombiztosítási járulékával megsarcolt lakosságáról van szó, akik ráadásul betegségük esetén az egészségügyi kiadások 30 százalékát zsebből fizetik. Utóbbi adattal pedig – vizitdíj és ágydíj nélkül is – a földrész élvonalához tartozunk.
Fontos kérdés, hogy a jogi csűrcsavarok végére értünk-e a népszavazás kiírásával, vagy a politikai huzavonák a referendum után is folytatódnak. „Inkább az utóbbira van esély” – vélekedik lapunknak Schanda Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának dékánja. „Ahhoz ugyanis, hogy az Országos Választási Bizottság és az Alkotmánybíróság elfogadjon egy kérdést, azt pontosan kell megfogalmazni. Ám minél konkrétabb a szöveg, annál könnyebb a benne szereplő fogalmakat mással helyettesíteni. Innentől már politikai kultúra kérdése, hogy a kormánypártok megpróbálják-e kikerülni a népszavazás eredményét, és a Fidesz szempontjából sikeres népszavazás után a vizitdíj eltörlésével együtt bevezetik-e mondjuk a 300 forintos orvoslátogatási hozzájárulást, vagy a tandíj helyett 150 ezer forintos beiratkozási díjat kérnek” – mondja az alkotmányjogász. Szerinte ugyanakkor az efféle nyelvi bűvészkedésnek jogi kockázata is lehet, az Alkotmánybíróság ugyanis egy nyelvi csalafintaságon alapuló új törvényt érvénytelennek minősíthet.
Ellenérvek vizitdíjra és tandíjra
A vizitdíjat az egészségpolitikusok mindenütt a világon arra használják, hogy a nem komoly eseteket távol tartsák a rendelőktől. Csakhogy a díjak nemzetközi tapasztalatok szerint csak rövid távon vetik vissza a rendelők forgalmát. A legnagyobb hátrányuk viszont hosszú távon is érvényesül: a legszegényebbek nem képesek kifizetni még a legalacsonyabb összeget sem. Emiatt pedig nemcsak a társadalmi esélyegyenlőség sérül, de hosszabb távon a kiadások is nőnek, mert az elhanyagolt esetek kezelése többe kerül.
A háromszáz forint olyan alacsony összeg, hogy ez nem lehet akadálya az orvoshoz fordulásnak – hallani az ellenérvet. A Magyar Szegénységellenes Hálózat felmérése szerint azonban a vizitdíj kifizetése minden második megkérdezettnek nehézséget, sok esetben pedig elviselhetetlen terhet okoz. Hasonló jelenségről számol be a Szinapszis Kft. kutatása is, mely szerint a háziorvosi rendelők több mint felében esett vissza a betegforgalom; az orvosok szerint az elmaradók 53 százalékának szüksége lenne kivizsgálásra vagy receptre, ám a háromszáz forintok visszatartják őket a rendelők felkeresésétől. A GfK piackutató intézet ezzel egybevágó adatai szerint a havi 90 ezer forint alatti jövedelmű emberek 21 százaléka a vizitdíj befizetése miatt halasztja el az orvoshoz fordulást.
A vizitdíj miatt erősödött az egészségügyi intézmények bürokratikus jellege. Az Egészségügyi Szakdolgozói Kamara felmérése szerint rendelőintézetenként átlagosan kilenc(!) dolgozó foglalkozik a vizitdíjjal kapcsolatos feladatokkal. Ráadásul ha a beteget mentővel szállítják kórházba, a vizitdíjat akkor is meg kell fizetnie, mert például egy sima csonttörésnél a jogszabály nem ad felmentést. Ám ilyenkor az esetek több mint felében a mentőápoló vagy az asszisztens áll sorba és fizeti be a vizitdíjat.
A kormány azzal érvelt a tandíj bevezetésekor, hogy a tehetséges, ám szegény diákokat ösztöndíj segíti majd, ám ennek egyelőre semmi jele. A felsőoktatásban tanulók száma pedig zuhan: három éve 149 ezren, 2006-ban 132 ezren, 2007-ben már csak 108 ezren jelentkeztek továbbtanulásra.
Az ír modell
Bár európai szabályról nem beszélhetünk, több országban – így a közelmúltig Írországban – érvényesült az a gyakorlat, hogy népszavazások esetén az „igen” és a „nem” melletti kampányra azonos támogatást adott a költségvetés, valamint a közmédiumok egyenlő felületet biztosítottak a támogatók és ellenzők számára. Magyarországon 1997-ben a NATO-csatlakozásról tartott népszavazáson nemcsak az ORTT követelte meg a kiegyensúlyozottságot, hanem a tájékoztatásra elkülönített költségvetési forrásból a csatlakozást ellenző Munkáspártnak is jutott. 2004-ben, az EU-csatlakozás melletti kampányban ez a mértéktartás már eltűnt, a kormány által létrehozott közalapítvány nem törekedett a tájékoztatás kiegyensúlyozottságára.
Ablonczy Bálint-Élő Anita, [email protected]
8. évfolyam 5. szám, 2008.01.31
