„Áldott vagy Te, Örökkévaló… Tiéd a nagyság, a hatalom, a dísz és a diadal meg a fenség, mert Tiéd minden, ami a mennyben és a földön van, Tiéd, Örökkévaló, az uralom, magasztos vagy, mindennek feje… Az egek lakói előtted hajolnak meg. Örökkévaló, Te vagy az Isten, aki Ábrámot kiszemelte; elhoztad őt Ur Kászdimból,* és elnevezted Ábrahámnak, mikor láttad, hogy szíve hű hozzád…” (Reggeli imádság)
Ezzel a passzussal, amit minden reggel elmondunk, hozza kapcsolatba a Midrás (Smot rábbá 33.) a hetiszakaszunk tartalmát.
A héten ugyanis azt olvassuk a Tórában, hogy miután a zsidók megkapják a tízparancsolatot és a legalapvetőbb törvényeket, Isten szól Mózesnek (2Mózes 25:2), „Szólj Izrael fiaihoz, hogy hozzanak nekem: ajándékot; minden embertől, akit szíve arra ösztönöz, vegyétek el a nekem szánt ajándékot.” Ezt az adományt a zsidók a Szentély Sátor, a Miskán építésére használták fel. Ez az az építmény, amelyről Isten azt mondta, hogy „Építsenek nekem szentélyt, hogy bennük lakozzam…” (Uo. 25:8). A Miskán, amely felépült először 40 éven keresztül a zsidókkal vándorolt a sivatagban, majd több száz éven keresztül különböző helyeken és különböző formációkban volt a zsidó nép szakrális központja. Később Salamon felépítette az első Jeruzsálemi Szentélyt, melyet a babilóniaiak pusztítottak el (i.e. 423.). Majd hetven évvel később, Ezrá vezetésével felépült a második szentély melyet i.e. 70. körül a római hadsereg pusztított el. Jeruzsálem azóta is szimbóluma a monoteizmusnak, és a zsidók szívének.
Ha jobban belegondolunk, láthatjuk, hogy a szentély nem egyszerűen az Istennel való kapcsolatnak egy újabb láncszeme, hanem ahogy nevezni szoktuk a „szent ház”, „isten háza”, jelképezi a világ teremtése céljának központját. Hiszen ha Isten ebben a házban lakozik. Ez azt jelenti, hogy ezt a házat, és tágabb értelemben véve fizikai síkban történő isteni szolgálatot tekinti otthonának, tekinti az egész teremtés központjának.
A kérdés ugyanis szinte minden vallásban és filozófiában felmerül: Mi a világ teremtésének célja, más szóval mi az evilági élet célja? A szellemi vagy a fizikai lét-e a magasztosabb?
A Midrás irodalom két helyen is említést tesz arról, hogy Mózes hogyan került összetűzésbe az égi angyalokkal. (Talmud, Sábát 8b; Smot rábá 28.). Mindkét helyen az angyalok panaszt emelnek Istennél, arról hogy mit keres az „égben” emberfia? Miért Mózes, egy ember érdemli ki, hogy átvegye az isteni törtvényt, a tízparancsolatot? Miért az ember érdemli ki, hogy házat építsen az Örökkévalónak? Az angyalok panaszára, az egyik helyen az a válasz hangzik el, hogy a törvény, mely szerint „ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj” csak olyanoknak szólhat, akikben ott van a rossz ösztön, ott van a lehetősége annak, hogy az isteni akarattal ellentétes módon cselekedjenek. Csak olyanoknak szólhat a törvény, akiknél megvan a szabad választás lehetősége a jó és a rossz között. Isten szemében ugyanis a szabad választás, a szabad akaratból származó jócselekedet, istenhez való közeledés sokkal értékesebb, mint az isteni fényben való akadályok nélküli szellemi lét. Ezért mondták Bölcseink (Talmud, Chulin 91b) „Drágábbak Izrael az ég angyalainál is.”
A Midrás a másik helyen azt meséli el, hogy az angyalok panaszára Isten Mózest, Ábrahámhoz hasonlította. Ez azért lényeges, mondja áldott emlékű üknagyapám Silberstein Slomó, néhai sarkadi rabbi, mert Ábrahám volt az első, aki az egy Istent szabad akaratból ismerte fel, és aki az egyistenhitet, szabad választásával önfeláldozóan hirdette. Ezért köti össze a Midrás a szentély építését Ábrahám dicséretével, hiszen a szentély felépítésével igazolódott be az ábrahámi hitvallás lényege, mely szerint Isten otthona az anyagi világban van, hiszen csak az anyagi világban, ahol Isten léte rejtve van a teremtmények előtt, csak itt van meg a lehetőség arra, hogy szabad választásból, szabad akaratból válasszuk a jót, az istenit.
Ez az oka annak is, hogy a fenti passzusban azok után, hogy felsoroljuk mennyi minden az Istené, mégis Ábrahámmal zárunk, hiszen mindezeknél fontosabb és kedvesebb Isten előtt a szabad akaratból fakadó ábrahámi egyisten hit.
Köves Slomó
