Forrás: ÉS

Az ÉS tavalyi 47. számában jelent meg Kálmán László nyelvész szakvéleménye (A Gój Motorosok elnevezésről), majd az idei első számban a tanulmány bírálata dr. Gecső Tamástól (Gój Motorosok esete a a kék halakkal).

A szakvéleménynek és a bírálatnak is van olyan része, amely laikus számára nehezen érthető, de az egymásnak ellentmondó következtetések világosak. Kálmán szerint a név előítéletes, dr. Gecső szerint nem az.

Bizonyosan fontos, hogy a nyelvészek hogyan elemzik és értelmezik a Gój Motorosok elnevezést, de talán még fontosabb, hogy a társadalom többi, nem szakértő tagjának mit üzen e különös elnevezés. Jó páran lehetnek, akiknek a név nem mond semmit, mert fogalmuk sincs arról, hogy a gój szó mit is jelent. Ez annál is inkább érthető, hiszen a kifejezés inkább történelmi, mintsem aktuális. Ezt a zsidó identitású közösségek tagjai használták jó régen egymás között, és napjaink beszédjében már aligha lehet vele találkozni.

Gójnak a zsidók egy csoportja a nem zsidókat nevezte. Az elnevezés még csak nem is volt igazán pejoratív, legfeljebb annyiban, hogy a „nem közülünk való” minősítés benne volt. Ebből eredően a Gój Motorosok név választása egyfajta megkülönböztetést, dacot és kiállást sugall, mondván, „zsidók így neveznek minket, nem zsidókat, és mi a nevünkkel demonstráljuk, hogy ezt a tulajdonságot, (a nem zsidó voltot) igenis felvállaljuk”. Csakhogy ez önmagában egyáltalában nem lenne bátor kiállás, hiszen egy elenyésző kisebbséggel szemben egy óriási többséget felvállalni nem nagy dicsőség, inkább nevetséges. Ha azonban egy kisebbség létszáma ellenére egyéb vonatkozásban mégsem kisebbség, hanem meghatározó hatalmi tényező, ha komoly társadalmi, gazdasági ereje van, úgy a szembenállásra már büszkének lehet lenni. A névben csak akkor van él és dac, akkor van értelme, ha kitalálói vallják és igaznak tartják a Csurka-féle, Magyarországot irányító New York-Tel-Aviv-tengelyt, a zsidók országunkat bekebelezni szándékozó törekvéseit hirdető tanokat, a rekeszd ki, mert különben ő fog kirekeszteni nézetet. Az egyesület neve tehát előítéletes, és kifejezésre kívánja juttatni, hogy tagjai nem kedvelik a zsidókat. A Gój Motorosok névnek egyrészt ironikus, másrészt antiszemita kicsengése van. Azok közül, akik ismerik a kifejezést, sokan bizonyára egyetértenek vele, néhányan elítélik, és lesz olyan, aki közömbösen viccesnek vagy bárgyúnak találja.

Nem mintha a társadalmi vélekedést a névadók szándéka meghatározná, de meg lehetne kérdezni a fiúkat is, hogy miért választották ezt a nevet. Csak hát az a tapasztalat, hogy az antiszemitizmust nyíltan manapság nem szokás vállalni, mert a XXI. század Európájában az nem elegáns. Ezért használatos a virágnyelv vagy az ilyen „jópofa” elnevezés. Gecső megjegyzi, hogy az egyesületnek joga van elhatárolódni a zsidó identitású közösségektől.

Természetesen ez így igaz, sőt mindenkinek joga van nem szeretni a zsidókat, és antiszemitának lenni. A kérdés csak az, hogy hol húzódhat meg az ellenszenv megnyilvánulásának határa. A Gój Motorosok név szerintem ebbe bőven belefér. Más kérdés, hogy sumák, mert nem meri nyíltan vállalni a valódi nevet, az Antiszemita Motorosokat.

Cifra Mihály

Élet és Irodalom

52. évfolyam, 04. szám

2 hozzászólás to “Cifra Mihály: A gój és gádzsó motorosokról”

  1. tom

    Nehéz lenne értelmesen vitatkozni a gój motorosokkal,mert az erejük nem a szakállukban
    hanem a „lóerejükben” van!

  2. ofrafan

    Én teljesen egyetértek Cifra úr fenti elemzésével.