Több úgynevezett küszöbállam képes arra, hogy önálló atomfegyver-programot indítson. Bár ma nem bizonyítható egyértelműen ilyen kezdeményezés, a helyzet reális megítélése nagyon nehéz. Összeállításunkban az iráni, észak-koreai és pakisztáni helyzetet mutatjuk be.
Az Irak ellen indított második Öböl-háború indokai között kiemelt helyen szerepelt a tömegpusztító fegyverek, köztük atomfegyver gyártása. Érdemi atomprogram létét a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakértői kizárták, a háborút mégis elindították, és végül nem találta fegyverprogramok nyomát a koalíció.
Észak-Korea 2006-ban eljutott első földalatti atomfegyver-kísérletéig. Ezt követően a hatoldalú nemzetközi tárgyalásokon elért megegyezés értelmében hozzákezdett atomfegyver-programjának ellenőrzött felszámolásához.
Az Iránnal kapcsolatos hírek ellentmondásosak. Irán szerint programja békés, az Egyesült Államok viszont meg van győződve ennek ellenkezőjéről. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) a szórványos helyszíni ellenőrzések alapján nem tud egyértelműen állást foglalni. Az Egyesült Államok és Izrael visszatérően kétségbe vonja a NAÜ és főigazgatója, a 2006-ban Nobel-békedíjjal elismert egyiptomi El Baradei pártatlanságát, elfogulatlanságát a kérdésben.
A már tíz éve atomfegyverrel rendelkező Pakisztán esetében a mind bizonytalanabbá váló belpolitikai helyzet miatt aggódik joggal a világ az ország több tucatnyi atomfegyverének biztonsága miatt.
Irán
Irán
Évek óta a vezető hírekben szerepelnek az iráni atomprogrammal kapcsolatos tudósítások. Irán képes lehet az uránbányászattól az urán dúsításáig terjedő teljes technológiai lépéssorozat kiépítésére, működtetésére. A polgári vagy katonai alkalmazás az urán dúsításánál válik ketté. Ugyanazt a technológiát alkalmazva kismértékű dúsítással reaktorüzemanyag, nagymértékű dúsítással pedig fegyveralapanyag állítható elő (részletesen lásd korábbi cikkünket).
Nantanz
Iránnak van saját uránbányája (Sanghand), ebből a Bandar Abbasban felépített üzemben gyárthatnak urán-oxidot. Iszfahánban az urán-oxidot urán-hexafluorid gázzá alakítják át. Urándúsító épül Nantanzban, itt folyamatosan nő a beépített urándúsító centrifugák száma. Busherben idén nyáron megkezdődhet az energiatermelés a korábban német, majd 1992-től orosz segítséggel épülő első atomreaktor-blokkban, a második blokk indítása 2010-re várható.
NAÜ közlése szerint 2007 novemberében mintegy 3000 urándúsító centrifuga működött az országban. Az ellenőrök azt nem tudták meghatározni, hogy Irán valóban csak energiatermeléshez, vagy fegyverek céljára is dúsít uránt. El Baradei szerint az ügynökség nem tud hiteles biztosítékot nyújtani arra, hogy Irán nem rendelkezik be nem jelentett nukleáris anyagokkal.
December közepén megérkezett Busherba az atomerőmű üzemanyagának első szállítmánya Oroszországból. Az orosz uránexportot Bush elnök is támogatta, mert így a jövőben nincs szükség arra, hogy Irán maga dúsítson uránt. Irán kötelezettséget vállalt arra, hogy a kiégett fűtőelemeket visszaszállítja Oroszországba, vagyis nem juthat hozzá a reaktor működése közben keletkezett plutóniumhoz – amit szintén fegyvergyártáshoz lehetne felhasználni.
Az amerikai hírszerző szervezetek 2005-ben még azt állították, hogy Irán aktív, titkos atomfegyverkezési programot folytat, de 2015 előtt nem lesz ehhez elegendő dúsított uránja. Az új, 2007. december 3-án nyilvánosságra került értékelés szerint viszont az ország már 2003-ban leállította atomfegyver-programját. A jelentés gyökeresen ellentmond annak, amit Bush elnök következetesen állít: Irán nukleáris fegyverkezést folytat, atomfegyvert akar létrehozni.
Az USA mindenesetre 2002-ben az iraki helyzet értékelésében tévedett: akkor azt állították a hírszerzők, hogy Irak kémiai és biológiai fegyverprogrammal rendelkezik, és nukleáris programjának újraindítására készül. Ez a helyzetértékelés annak idején döntő szerepet játszott abban, hogy az amerikai kongresszus felhatalmazást adott Irak megtámadására. Később kiderült, hogy a helyzetértékelés teljesen tévesnek bizonyult.
Az izraeli hírszerzés következetesen nagyobbnak értékeli az iráni atomfegyverkezés veszélyét az amerikaiaknál. Izrael szerint Irán már ebben az évtizedben elkészülhet az első fegyverekkel. Ehud Barak izraeli védelmi miniszter az új amerikai titkosszolgálati értékelés közzététele után is azt valószínűsítette, hogy Irán atombombán dolgozik. Januárban Bush elnökkel találkozva Olmert izraeli miniszterelnök vitatta meg az amerikai hírszerzés megállapításait. A Newsweek amerikai hetilap egy magas rangú washingtoni tisztviselőre hivatkozva írta: „Bush megmondta az izraelieknek, hogy nem tudja ellenőrizni, amit a hírszerző szolgálatok mondanak, de következtetéseik nem tükrözik az ő személyes álláspontját”. Bush január 15-én Szaúd-Arábiában kijelentette: az irániak „veszélyt jelentettek, veszélyt jelentenek és továbbra is veszélyt fognak jelenteni, ha nem működünk együtt annak érdekében, hogy véget vessünk urándúsító tevékenységüknek”. Tény, hogy a polgári célú urándúsítást bármikor át lehet állítani katonai célra. (2008. január 18-i hír szerint már George Bush is „helyesli” az amerikai hírszerzés Iránnal kapcsolatos elemzésében foglalt „következetések összességét” – részletesebben lásd itt.)
George W. Bush amerikai elnök és Ehud Olmert izraeli miniszterelnök elégedett mosolya a tárgyalások befejezése uán
Bush álláspontja ellenére mégis általános vélemény, hogy az amerikai titkosszolgálati jelentéssel elhárult a borúlátó szakértők által 2008-ra jósolt katonai konfliktus veszélye.
Észak-Korea
Észak-Korea
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) atomfegyver-programjáról a kevés és zömmel megbízhatatlan adatra támaszkodó szakértők korábban úgy vélték, hogy urán és plutónium hasadóanyag előállításával egyaránt foglalkozott az ország.
Észak-Korea az 1980-as évek végén hozzákezdett két nagyteljesítményű gáz-grafit atomreaktor építéséhez, de az építkezést 1994-ben amerikai nyomásra leállították. A kieső villamos energia pótlására az Egyesült Államok néhány évig olajat szállított és új, plutónium gyártására alkalmatlan reaktorok építését ígérte meg, ez azonban nem valósult meg.
2002 októberében az USA az atomsorompó-egyezmény megsértésével vádolta meg Észak-Koreát, mert az ország az amerikai adatok szerint urániumot dúsított. Észak-Korea következetesen tagadta az urándúsítást, viszont elismerte plutónium-programjának létét. Becslések szerint 6-8 atomfegyverre elegendő plutóniumot állíthattak elő. A plutóniumbombák megépítése egyébként bonyolultabb műszaki feladat, mint az uránbombák létrehozása.
A nemzetközi közösség hosszú évek óta igyekezett rávenni Észak-Koreát nukleáris programjának leállítására. Ennek ellenére az ország 2006. október 9-én bejelentette, hogy földalatti atomfegyver-kísérletet hajtott végre. A földrengésjelző állomások rengést észleltek. Közel egy hétig vita folyt arról, hogy valóban atomfegyvert robbantottak-e, és ha igen, mennyiben volt sikeres a kísérlet. Október 14-én az amerikai kormány bejelentette, hogy repülőgépei bombarobbantásra utaló radioaktivitást észleltek a légkörben. A földrengésjelző állomások első értékelésükben eléggé eltérő becsléseket adtak meg a rengés erősségére, ezért a bomba hatóerejére vonatkozó számítások is jócskán eltérő eredményeket adtak. A francia atomenergia-bizottság szerint 1 kilotonnánál kisebb volt a hatóerő. Az Egyesült Államok is hasonló következtetésre jutott.
A bomba alacsony hatóereje hozta felszínre a kétségeket. Valamennyi atomfegyverrel rendelkező állam ennél erősebb, 10-20 kilotonnás kísérleti robbantást hajtott végre elsőre is. Szakértők szerint ebben a méretben a legegyszerűbb az első bombát megépíteni. Elképzelhető, hogy Észak-Korea is ilyen bombát épített, de a kísérlet nem sikerült. Ennek számos oka lehet, pl. nem tudták egyenletesen összenyomni a plutóniumgömböt, vagy a plutónium nem volt elegendően tiszta.
A robbantás után újrakezdődtek, majd néhány hónap múlva sikerrel zárultak a hatoldalú, Észak-Korea, Dél-Korea, USA, Oroszország, Kína és Japán részvételével zajló tárgyalások. Észak-Korea megkezdte atomfegyver-programjának leállítását, felszámolását.
A megegyezés értelmében Észak-Korea bezárta yongbyon-i atomreaktorát. A reaktor leállítását a NAÜ ellenőrei 2007 júliusában igazolták. Ezután amerikai szakemberek hozzákezdtek a reaktor lebontásához. A megegyezés szerint Észak-Koreának 2007. végéig el kellett volna számolnia hasadóanyag (urán és plutónium) készleteivel. Az elszámolás azonban késik, az Egyesült Államok 2008. február végét jelölte meg új határidőnek.
Yongbyon
A program leállításáért cserébe az ország 1 millió tonna fűtőolajhoz jut, amelynek egy részét élelmiszersegélyre válthatja át. Az amerikai Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja és az USA Békeintézetének kutatói szerint vészhelyzet esetén Kína fegyveres erőinek bevetésével helyezné biztonságba az esetleg létező észak-koreai atomfegyvereket. A két ország 1961-ben kötött szerződése lehetőséget ad a fegyveres beavatkozásra.
Pakisztán
Pakisztán
Az egyre bizonytalanabbá váló pakisztáni belpolitikai helyzetet értékelve a nemzetközi közösség aggodalmait fokozza az a tény, hogy Pakisztán atomfegyverekkel rendelkezik. Itt 1998-ban hajtották végre az első kísérleti robbantást, azóta 50-60 robbanófejet építhettek. A pakisztáni atomfegyver-program vezetője, a jelenleg házi őrizetben lévő Abdul Kadir Hán Líbiának, Iránnak és Észak-Koreának adott át nukleáris technológiákat.
Amerikai lapértesülések szerint a 2001. szeptemberi terrortámadást követő hat évben a Bush-adminisztráció csaknem 100 millió dollárt költött arra a szupertitkos programra, amellyel a pakisztáni nukleáris fegyverek biztonságos őrzését segítették. Amerikai képzést kaptak pakisztáni szakértők, nukleáris biztonsági oktatóközpontot hoztak létre az országban. A nukleáris fegyverek, anyagok és laboratóriumok védelmére egy sor eszközt adott az USA, a helikopterektől az éjjellátó készülékekig. Fokozták az őrzés fizikai biztonságát is. Az amerikai tisztségviselők azonban nem ellenőrizhették, hogy hol és hogyan használják ezeket az eszközöket. A pakisztániak ugyanis nem akarják felfedni fegyverraktáraik helyét, illetve az újabb bombák hasadóanyagát előállító üzemeik teljesítményét.
Atomfegyverek ellen tüntetők a pakisztáni Lahore-ban
Az Egyesült Államokban vita folyt arról, átadják-e Pakisztánnak azt a PALS nevű rendszert, amellyel az amerikaiak saját nukleáris fegyvereik megfelelő kódok és felhatalmazás nélküli bevetését védik ki. Végül jogi megfontolásokra hivatkozva nem adták át. Pakisztán egyébként is attól tartott, hogy a fegyverek bevetését korlátozó amerikai technológia tartalmazhat egy olyan titkos „kapcsolót”, amellyel az amerikaiak ellehetetleníthetik a fegyverek bevetését.
Pakisztáni nyilatkozat szerint atomfegyvereik biztonságban vannak, többszintű védelmet élveznek, és nem kerülhetnek az al-Kaida vagy a tálib mozgalom kezébe. Elemzők szerint válságos helyzetben, polgárháború esetén az Egyesült Államok Indiára is számíthat a pakisztáni atomfegyverek semlegesítésében.
Szíria: újabb veszélyforrás
Végképp lehetetlen tisztán látni a Szíriával foglalkozó, 2007. szeptemberi híreket illetően. Izrael légicsapást hajtott végre egy félig kész (észak-koreai tervek alapján épülő?) atomreaktor ellen? Izraeli kommandósok észak-koreai nukleáris anyagot találtak Szíriában? A The New York Times szerint a történteket szigorú titoktartás övezi mind Izraelben, mind az Egyesült Államokban, maroknyi kormányilletékesnek van róla csak tudomása.
[origo]
