A neokonok felelősek azonban a jelen összeomlásért és annak minden következményéért, abban a mértékben, amennyi a mindenkori ideológia része az adott katasztrófában. A magas olajárak mellett Manhattanbe bevásárolta magát újólag a Petro-dollár, a bankok feltőkésítését emirátusok vállalták. A neokon hazaszeretet így csaknem felért egy hazaárulás következményével.
Egy nehezen magyarázható, valójában érthetetlen döntéssel a The New York Times belső vezércikkek írására szerződtette William (Billy) Kristolt, a neokonzervatívnak elkeresztelt politikai és szellemi mozgalom vezérképviselőjét, a betűzési hibán rajtakapott Dan Quayle alelnök egykori tótumfaktumát.
Aneokonzervatív jelzőt ellenfelei ragasztották a csoportosulásra. Liberális és radikális kritikusaik halványan emlékezhettek arra, hogy ezzel a jelzővel egykor a húszas évek újfasisztáit tisztelték meg (Carl Schmitt, Möller van der Bruck). Ez annyiban nem volt téves asszociáció, hogy az amerikai neokonzervatívok is egy újabb történelmi csalódás szülöttei.
A második világháború derekán, úgy 1942-ben döbbent rá a mozgalom egyik vezéralakja, Irving Kristol arra, hogy a baloldal képtelen volt megvédeni magát a két diktatúra előretörésétől. Az egykoron trockista Kristol ekkor merte bevallani önmagának, majd másoknak is, hogy a klasszikus demokrácia válságba jutott, csakis az erő politikája érvényesülhet, az ellenfél legyőzésének szüksége keresztes háborúkat igazolhat.
*
A baloldal gyakorta szemlesütve baloldali. Nem egyszer letagadják ideológiai őseiket. Ezzel a gyámoltalan, a saját eredet-narratíváját ritkán vállaló mentalitással szembeni lázadásból született a neokonzervatív politikai irányzat.
A második világháború alatt felnőtt nemzedék hirtelen döbbent rá etnikai eredetére és az ősök örökségével való szolidaritásra. Amit a baloldaliak sohasem mertek: Kristol, majd Norman Podhoretz, Mel Lasky (aki a felszabadított Nyugat-Németországban bábáskodott a Monat, majd Angliában Stephen Spenderrel együtt az Encounter folyóiratok megszületésénél), Nathan Glazer, Seymour Martin Lipset bátran csoportosultak aCommentary című konzervatív zsidó folyóirat körül.
Az amerikai zsidó lobbi hatalmáról szóló tudományosnak álcázott vádak minden sora hazugság. De annyi bizonyos, hogy az amerikai liberál-demokraták 1972-es történelmi veresége után a volt trockisták egyre-másra jobbra tolódtak, egyidejűleg azzal, hogy a jobboldal evangéliumi fundamentalista szavazói, a vallásos jobboldal tömegei arra kényszerítették a republikánus pártot, hogy Izrael államot annak ellenére támogassa, hogy az arab olaj még Amerika gazdaságán is uralkodik.
A neokonok a szellemi hidegháborút nyerték meg. Minden Gulág-emlékirat őket igazolta: a létező szocializmussal szemben jutottak mérhetetlen fölénybe, onnan merítették erkölcsi tőkéjüket. Az ideológiát persze a félelem-faktorra alapozták akkor is, miként még ma is. Akkor a harmadik világháború szörnyét idézték, ma már Norman Podhoretz vallja azt, hogy észrevétlenül ugyan, de anegyedik világháború közepén járunk az iszlám fasizmussal szemben.
További igazolása a neokonoknak az, hogy a liberális demokraták egy adott pillanatban elárulhatják Izraelt. Ez számos korábbi ENSZ-határozat ismeretében nem kizárt. Azt is jól látták és látják a neokonok, hogy Izrael léte és elismerése egyáltalán nem zsidó ügy. Európa történelmét és örökségét megszakította a holokauszt. Európa lelkiismereti és erkölcsi kötelessége a parányi Izrael védelme. Amerikát a demokráciák szolidaritásra kötelezi a Közel-Kelet egyetlen demokráciájának védelmére.
A palesztinok helyzetével, egy palesztin állam jövőjének esélyeivel itt nem foglalkozhatom. Megvilágító adat, hogy Jeruzsálem arab lakóinak jelentős százaléka Izraelt választaná egy palesztin állam megalakulása után is biztonsági okokból, miután közvetlen közelből tapasztalhatták a gázai polgárháborút. Amerika elnöke kardtáncot járhat arab diktátorokkal, de a Közel-Keletnek a Magyar Gárda judeo- és romafóbiában rokon szabadcsapatait a Hezbollah, a Hamász embereit terroristáknak minősítette, joggal.
Az Izraelnél kettőszázötvenkétszer nagyobb területű arab államoknak nem kell terület. Se Ciszjordánia, se Gáza. Izrael a szemükben politikai szálka, vallásilag felfoghatatlan létező. A palesztin függetlenség nem függetleníthető az arab államok többségének stratégiájától, hogy Izrael létének jogosságát tagadják, s a palesztinokat frontharcosnak használják Izrael és szövetségesei ellen.
Gáza e cikk írásának idején sötétbe borult. Az áramszolgáltatás hetven százalékát az Izrael területén fekvő Sderot adja. Ezt a telepet azonban folyamatosan tartják rakétatűz alatt a Hamász terroristái. Gáza elektromos szolgáltatását életük kockáztatásával állítják helyre az izraeliek.
Sokan állítják, hogy a neokon csoportot az Izraellel vallott etnikai-vallási-kulturális szolidaritás ösztönözte arra, hogy elébb csupán egy hatásos helyzetelemzéssel, majd lobbi-munkával győzzék meg a kormányzatot az iraki háború megindításáról. Ez a feltevés is a rágalmat súrolja. A neokonok közül a már elhunyt Daniel Patrick Moynihan, vagy az egykori kulturális miniszter William Bennett római katolikusok voltak, s mégis ugyanazt vallották Izrael ügyében, mint mondjuk Paul Wolfowitz, egykor a Pentagon második embere.
*
Az iraki háború azonban meggyengítette Izrael pozícióját, mivel megerősítette az atombombával félelmet keltő Iránt. A neokonok agresszív külpolitikát javasoltak, az ő műhelyükben készült a Bush-doktrína, az egyoldalú háború indításának jogáról.
A neokonok előretörésének történetét hosszú küzdelmük során számos apróbb-nagyobb katasztrófa árnyékolta be. A hidegháborús csodafolyóiratokról kiderült, hogy azokat a CIA finanszírozta. A gyengébb idegzetűek azonnal elmenekültek a hajóról. Wolfowitz a Pentagontól a Világbankhoz került, ahol egy hivatali szerelem a leváltásához vezetett. Donald Rumsfeld kényszer-nyugdíjazása óta alig szolgál ideológ-neokon a Pentagonban, és alighanem Billy Kristol belépőkártyáját is visszavonta a Fehér Ház.
Az a gazdasági válság, amelyik a dollár mélyrepüléséhez, a nagybankok milliárdos veszteségeihez, a munkanélküliség baljós megnövekedéséhez, a jelzálogpiac összeomlásához vezetett – nem lehet független egy havi milliárdokat emésztő háborútól. A neokon nacionalisták jóhiszeműségét jellemhiba kétségbe vonni, egyikük sem olyan ostoba, mint a magyar jobboldalnak az a külpolitikusa, aki Koszovó függetlensége mellett azzal érvel, hogy ez bizonyítaná a térségben a nemzeti autonómiák jogosságát.
Nem. Ha ez a bizonyos külpolitikus elfeledkezik is róla, Koszovó muzulmán ország lenne, s ez destabilizálná a térséget. A neokonok tisztában vannak a radikális iszlám fenyegetésével. Nem számoltak azonban a nemzetépítés nehézségeivel, egy vallási és etnikai törésvonalak mentén megosztott ország demokrácia-idegenségével, nem ismerték fel a demokráciának azt az alapvető természetét, hogy nem exportcikk.
Felelősek azonban a jelen összeomlásért és annak minden következményéért, abban a mértékben, amennyi a mindenkori ideológia része az adott katasztrófában. A magas olajárak mellett Manhattanbe bevásárolta magát újólag a Petro-dollár, a bankok feltőkésítését emirátusok vállalták. A neokon hazaszeretet így csaknem felért egy hazaárulás következményével.
*
A harcmezőn senki sem győzheti le az Egyesült Államokat. Demokráciájának erejével egyetlen ország sem vetekedhet, ez a demokrácia valóság. Szellemi erejét is csupán honi földön termett ideológiák veszélyeztethetik.
A most folyó elnökválasztási küzdelem nyertesét nem lehet megjósolni. A vesztese azonban minden bizonnyal a neokonzervativizmus ideológiája, adó- és katonai politikája lesz. Az Egyesült Államokban újraszövik a szociális hálót, kormány-közbeavatkozás fékezi a szabad-piacot, segélyprogramok támogatják a szegényeket. A kormány máris elszigetelődött a neokon felfogásoktól, adó-visszatérítést szavaz meg közelesen egyéni jogon. Uncle Sam csekket küld a polgároknak, hogy fogyasszanak.
Magyarországon a befolyásos publicista, Seres László most adta ki a jelszót, merjünk neokonok lenni. A fentiek ismeretében ez felettébb furcsa. Kiderült, hogy a gazdaságban az a láthatatlan kéz, amely a szabad piac igazságosságán őrködik, cinkelt lapokkal játszott. Az elnökválasztási kampány, miként az esztendőn belül leköszönő amerikai elnök, az állam szerepének újragondolásával foglalkozik. Ezenközben jeges félelem szorítja a középosztály szívét. A recesszió az egyéni katasztrófák sorának leánykori neve.
A magyar ugarra exportált piaci fundamentalizmus helyi érdekű vasútja mégis szembe pöfékel a világtrenddel. Így a pannon neokon az öngyilkosság halált megvető bátorságát hirdeti.
Ungvári Tamás
