Forrás: Magyar Hírlap

Borzongó hitetlenkedéssel, suttogva tárgyaltuk meg egyik osztálytársunk közlését a szónoki szabadságról. Egy világot járt bácsi mesélte neki, hogy a londoni Hyde Parkban található a Speakers Corner, ahol mindenki mindenről nyilvánosan elmondhatja a véleményét. A Román Népköztársaság pionírjai voltunk, és mind megtapasztaltuk odahaza, hogy apuka az állandóan zavart rádióállomások valamelyikéből próbál elkapni egy-egy érthető hangfoszlányt. Úgy gondoltuk, hogy a nyugati világban ugyanígy működik a hírek és vélemények befogadása, csak fordított előjellel: az angol proletárok a győzedelmes szocializmus hatalmas sikereiről a legnagyobb titokban szerezhetnek tudomást, és akit lelepleznek, hogy ilyesmi iránt érdeklődik, mehet a börtönbe. Ahogy a mi ismerőseink között is akadt olyan, aki rémhírterjesztésért a Duna-csatornánál landolt kényszermunkásként. Nehezen fért a fejünkbe, hogy a Hyde Parkban még a lenini eszmék hangos dicsérete is az engedélyezett cselekvések közé tartozik: a szónoknak és hallgatóságának ezért semmiféle büntetésétől nem kell tartania.

Ma már csak le kell ülnöd a számítógéphez, és annyi Hyde Parkot találsz, hogy listát sem tudnál készíteni róluk. A fenti kis múltidéző csupán arra jó, hogy hozzávetőlegesen értékeljük, mekkorát fordult a világ. Hiszen a mostani rengeteg véleménynyilvánító sarok az interneten több szempontból felülmúlja az eredeti Speakers Cornert. Elsősorban kényelmesebbek. Papucsban maradsz, öledben dorombol a macska, néha még a feleséged egész más témájú kérdéseire is tessék-lássék válaszolhatsz. Közben meg szónokolsz, és figyel rád a világ. Vagy legalábbis elhitetheted magaddal, hogy rengetegen érdeklődnek a mondanivalód iránt.

Még ennél is lényegesebb, hogy a szerepléssel járó veszély minimális. Az internetes fórumokon álnéven szerepelsz, senki sem tudja, ki vagy valójában. Persze ez egyúttal hátrány is, hiszen világrengető ötleteidért valós személyként nem zsebelheted be a dicséretet. Viszont bátran feldühítheted a közönségedet, nemhogy letartóztatás és kényszermunka, de még egy valódi orrba vágás sem jár szabadon közölt véleményedért. Nem hallottam ugyanis, hogy hazai fórumgazda megpróbálta beazonosítani vendégeit, és ellenfelei kezére adta volna valamelyiket.

A szabad véleménynyilvánítás ügye győzedelmesen került ki a rengeteg zavarás, tiltás, büntetés elleni küzdelméből. Csak abban nem vagyok biztos, hogy ennek fenntartás nélkül örülhetünk-e. Kérem, látogassanak végig néhány politikával, közélettel foglalkozó fórumot a világhálón. De ne felejtsék el az egészségügyi maszkot! Nem is a minősíthetetlen hangnem a legmérgezőbb: a trágárságok már rég polgárjogot kaptak az igényes könyvekben, művészfilmekben és sikeres színpadokon. A tartalom bűzlik. Ellentmondást nem tűrő határozottsággal közli az aktuális szónok, hogy az egyik magyar parlamenti párt vezére Hitlernél és Maónál kártékonyabb. Válasz: a másik vezető politikus viszont sztálini kegyetlenséggel védi hatalmát. A túloldalon állók nem is emberek – különböző állatfajokat képviselnek, és a legkisebb büntetés, amelyet megérdemelnének, a száműzetés. Gyaláznak cigányt, zsidót és magyart. Meg javasolják, hogy az államot szét kell verni. Vagy az államnak kell eltaposnia engedetlen polgárait.

Az őszinte beszéd szabadságát akartuk, hát tessék, itt van.

Túldramatizálnám? Hiszen csak egy kattintás, és eltűnik a mocsok.

Jó. A keresőprogramba beírunk egy főnevet, és megjelennek Petőfi sorai: „Orcája hó, ruhája vér, /Keze halál, neve HÓHÉR.” Közvetlenül alatta pedig a Gagyi álnevű fórumozó óhaja: „Fullaggyatok meg, ajjas HÓHÉR fideszes (maszopos) banda!” Tessék már elárulni: hol a garancia, hogy az ifjú internetes szörföző agyában az első idézet ragad meg, és nem a második?

Ritka látogatásaim nyomán a francia, az olasz és a román „Hyde Parkokban” az fogalmazódott meg bennem, hogy a fórumos gyűlöletbeszéd intenzitása nálunk a legerősebb. A többiek is hajba kapnak, de mindig akad egy-egy olyan téma, amely körül kialakul a táborok összhangja. A magyar politikai fórumokon nem találunk egyetértést hozó varázsmondatokra.

Eszem ágában sincs azt sugallni, hogy a fórumok betiltása vagy a drákói cenzúra volna a megoldás. Szabad utat kell adni a vélemények áramlásának, mert attól, hogy szétzúzzuk a tükröt, nem leszünk szebbek. Könyveljük csak el, hogy most ilyen a nemzeti lelkiállapotunk, ekkora gyűlölet áramlik oda-vissza az országban. És próbáljuk megtalálni a változtatás valódi eszközeit.

Neumann Ottó, újságíró

Comments are closed.