szebenyi blogja

Sziasztok!

Nem terveztem, hogy ma is írok, de kaptam a Zsolttól egy telefont, amiben azt mondta, nem

a valóságot írom, és elhallgatok dolgokat. Kértem, hogy írja le mire gondol, de sajnos nem

volt hajlandó. Ágy most kénytelen vagyok emlékezetből megpróbálni válaszolni, bár mint az

már kiderült, azzal (mármint az emlékezetemmel) problémák vannak.

Először is az, hogy munka lettél volna, akár Te, vagy bármelyik alijázó, nem éppen fedi a va-

lóságot. Az egész dolog úgy kezdődött, hogy mikor kb. másfél éve jött ide két magyar család,

megkérték egy ismerősünket a merkaz klitában, hogy menjen nekik segíteni a fordításban.

Mivel neki nem volt ideje, így a Terit ajánlotta maga helyett, aki el is ment, majd mikor később

kiderült, hogy ezért a Szochnut még fizetni is hajlandó, természetesen nem zokogva jött haza.

Nem mondhatnám, hogy ott könyörgött, hogy hagyják őt csak társadalmi munkában dolgozni.

Viszont, az akkori olékkal ma is foglalkozik, igyekszik segíteni az ügyes-bajos dolgaikban, és

tartja velük a kapcsolatot.

Sajnos amiket Te mondasz-írsz, azon dolgoknak igen nagy részét az indulat motíválja, különben

nem gondolnád, hogy valaki a megérkezésetek napján például azért hord Titeket a rendes mun-

kája után este 11-ig a boltokba mert ezt csak munkának tartja. A munkát nem viszi el az ember

az első hétvégéjén egy kicsit kirándulni, hogy ne érezze magát annyira egyedül vagy rosszul,

egy új idegen világban. Az igaz, hogy mivel mindketten dolgozunk, és még nem vagyunk munka-

nélküliek, így az intéznivalók nagy részét munkaidő után, vagy néha előtte rendeztük el veletek

is. Nem tudom mi ebben a probléma. Ágy is a személyi igazolványt kivéve, tulajdonképpen

minden el volt intézve az első héten. Mivel nem jön az országba elég magyar olé, így a Szochnut

nem tart főállású magyart az ideérkezők kísérgetésére, mi meg nem állunk olyan jól, hogy felad-

juk a munkánkat, és csak olék segítésével foglalkozzunk.Le kell írnom azt is nagy bánatomra

(mivel megfeddtél, hogy miért nem ezt írom meg), hogy az egyik reggel elfelejtettem a megbe-

szélésünk alapján találkozni veletek a belügyminisztérium irodájánál, és csak akkor jutott eszem-

be, amikor már félúton voltam Tiberias felé, és rámtelefonáltatok. Legszívesebben ott sűllyedtem

volna el, égett a pofámról a bőr, de ez már nem változtatott azon amit tettem. (Azért másnap

nem kellett hiába várni rám.) Ebből is látszik, hogy talán már ideje lenne Cavintont szednem.

Azt mondtad az esetek 90%-nál ott sem voltam. Nem tudom mire gondolsz, hiszen többnyire

csak az általad leírt dolgokról írtam le a véleményemet (mint például a Miki esete a patikussal),

vagy azokat a dolgokat amiknél valóban ott voltam. Azt írtad, ha a feleséged dolgozna a merkaz

klitánál akkor Te is szépeket írnál róla. Úgy látszik ez is megkülönböztet minket, ugyanis én nem

írtam szépeket róluk, ha csak azt nem, hogy "viszont szinte mindig kedves és segítőkész ember

volt többségük". Akárhogy is nézem, nem találok semmi mást, amit róluk "jót és szépet" írtam.

Felróttad, hogy miért írtam azt amit írtam a gyerek biztosításáról, mikor Te három hónap után

fizettél 50 valahány sékelt. Ebből az látszik, hogy két különböző dologról beszélsz, mivel az

valószínűleg a balesetbiztosítás, aminek semmi köze a fogorvoshoz amiről panaszkodsz.

Azt mondtad ma, a város felelős a Szochnut és a Belügyminisztérium dolgozóiért. Ezt nem tudom

kitől hallottad, de nehéz elhinni, hogy ilyen rendszer valahol a világon létezne. Ennyi erővel az

összes üzem és bolt vezetőjét is, legalább a városnak kéne kineveznie. Nem tudom, hogy kevered-

hetnek benned össze a helyi és az állami hivatalok. Az meg, hogy ott hogyan dolgoznak, megint

más kérdés. Sajnos nem túl jól, nem túl lelkiismeretesen, és én kész is vagyok velük harcolni a

saját és más igazáért is. Viszont tenni ellenük nem tudok semmit, mivel ezek a hivatalnokok tu-

lajdonképpen be vannak betonozva. Ha csak nem döntenek úgy, hogy munkahelyet változtatnak,

vagy sikerülne valahogy bebizonyítanom, hogy (a belügyminisztérium irodájában a három nő pél-

dául) letepertek, és meg akartak erőszakolni, esély sincs rá, hogy kirakják őket az állásukból.

Ennek ellenére is úgy beszéltem velük, hogy megkérdezték, miért nem mellettük állok, pedig

én holnap is ott fogom intézni a dolgaimat, Te meg elköltözöl.

Mint írod, a Teri, és vele én, valóban visszament Magyarországra másfél év után, de ebben sincs

semmi szégyellnivaló. Mi '93-ban úgy jöttünk ide, hogy mindenünket megtartottuk Magyaror-

szágon, és eljöttünk ide megnézni, milyen itt az élet. Minket nem hozott el a Szochnut, eljöttünk

3 gyerekkel a vakvilágba (akik közül az egyik két hónapos volt). Annyira nem tudtam hova jö-

vünk, hogy éjjel mikor a szemetes autó nagy csattanással áthajtott a merkaz klita előtt lévő

gödrön, azt hittem már az arabok lőnek. Ezek után nyolc hónapig éltünk ott, majd ugyanannyit

a Sarona nevű mosávban, nem éppen az előző életünkben megszokott színvonalon.

Mikor aztán Teri visszament meglátogatni a családját, újra beköltözött a saját házunkba, vissza-

került az előzőleg megszokott körülmények közé, úgy döntött nincs kedve tovább kínlódni itt, és

heves tiltakozásom ellenére ott maradt. Mivel nem maradt mit tennem, és mivel én vagyok a csa-

ládfő, aki nélkül nem család a család, én is visszamentem. Ennek ellenére (bár már jól menő

vállalkozásunk volt), két év elteltével ő döntött úgy, hogy mégis itt akar élni, és azóta is itt húzzuk

az igát, annak ellenére, hogy senkinek nem kívánom, hogy annyi pofont kapjon, mint amit mi kap-

tunk a visszatérésünk után. Nem hiszem, hogy ebben bármi szégyellnivaló lenne, én nem sok

olyanról tudok, aki az első sikertelen próbálkozása után visszatért volna.

Remélem minden eszembe jutott amit felhoztál, és nem gondolod továbbra is azt, hogy én Téged

így vagy úgy akarlak beállítani. Megpróbálom az igazat írni, és ha ezt Te ezt a saját személyed el-

leni támadásnak veszed, talán a Te készülékedben van a hiba. Nem tudom, hogy képzeled a ma-

gyarok közti együttműködést, ha a Téged érő kritika ilyen hatással van rád. Pontosan ez az egyik

oka annak, amiért nagyon sok magyar nem is keresi a többiek társaságát. Nem értem honnan

jöhet az a mérhetetlen gyűlölet, amely elönt Téged, amikor Karmielről, vagy az oroszokról beszélsz.

Nem tudom, hogyan képzeled az ittlétedet ezzel, mivel bárhová is mész, beléjük fogsz botlani.

Egyszerűen kikerülhetetlenek, minden ötödik izraeli a statisztika szerint orosz. Akkor most mit te-

gyünk? (Bár mint egy megjegyzésedből láttam, téged a nyugdíjasok is zavarnak, talán jobb is

lenne, ha nem lennének, és mint néhány barbár törzsnél elmennének a sivatagba meghalni.)

Remélem, sokkal jobban fogod érezni magad, miután elköltözöl innen, mert különben nagyon

nehéz lesz Neked minden itt töltött nap. Sok sikert kívánok Nektek az "új" életetekhez, remélem

sikerül megtalálnotok a hozzátok illő környezetet, és minél jobban beilleszkedni.

Itt a végén még annyit tuzoknak, hogy valóban más frissen átélni a dolgokat, de mivel mi másfél

éve folyamatosan "benne" vagyunk, és sokkal több problémát látunk mint a Zsoltéké, talán el le-

het hinni, hogy objektív vagyok. Nekem igazán nincs okom elferdíteni a valóságot, ahogy ezt még

nem is vetette senki a szememre.

Ez most egy kényszerű kitérő volt, az eredetileg elkezdett sorozatot igyekszem a következő alka-

lommal folytatni.

Karmiel, alija, és egyebek. 2

Na folytassuk!

Most egy kicsit az oroszokról.

Aki nem bírja őket, jobban teszi, ha be sem teszi a lábát az országba. Mivel körülbelül 1 millióan

alijáztak ide, így minden sarokban meg lehet találni őket. Való igaz, hogy Karmielben többen vannak

az átlagnál, az azonban nem igen, hogy büszkélkednének a keresztény mivoltukkal. (Meglepő módon,

én 12 év alatt nem tapasztaltam ezt.) A város meg azért olyan amilyen, mert többségük magával hozta

az európai kultúráját. A nagy orosz gyűlöletet azért nem értem, mivel nélkülük ez az ország nem is

létezne. Amikor mi, és akár a szüleink is, még tervben sem voltunk, itt már Oroszországból jött pionírok

túrták a földet. Az ország nagy gazdasági fellendülését is az orosz alija hozta. Én például elég hosszú

ideig éltem Magyarországon, míg az oroszok ott tartózkodtak, mégsincs bennem semmi ellenszenv az

oroszokkal szemben. Természetesen találkozom olyanokkal akik nem szimpatikusak, de azok egyének,

nem egy közösség. Itt Karmielben éppen a kis csendes etiópoknál fordult elő, hogy megöltek egy lányt,

mert azt hitték, hogy beárulta őket a rendőrségnél. A boltokban is ők azok, akik bevásárlókocsinyi alkoholt

vesznek.

A merkaz klitában található gyerekeket meg nem lehet a város lakói közé számítani, mert őket a szochnut

hozza ide, hogy megismerjék az országot, körülbelül úgy is viselkednek, mint más gyerekek a tanulmányi

kirándulásokon. (Speciel ott is etiópot láttam aki a kávéautomatát püfölte, de ez nem késztet semmiféle

következtetés levonására.)

Az orvosi ellátás eleinte furcsa magyar szemmel, hogy mindenhova időpontot kell kérni, de

idővel megszoktuk. Nem úgy mint Zsolt, aki miután szombaton telefonált, hogy a baba szeme újból

gyulladt, kiabált, hogy ez tiszta Balkán. Aztán ezen a tiszta Balkánon, a családorvos felhívott (szombat

este!!!) egy szemészt, egy gyerekorvost, és együtt eldöntötték, mit kellene adni neki. Ezen kívül el

lehetett volna menni az ügyeletre (ami pénzbe kerül), vagy a kórházba is. Mindemellett azt is mondták,

amennyiben nem javul a szeme, másnap vigyék a szemészetre. Nem tudom mit lehetne még tenni.

Nem tudom mit kezdjek azzal a panasszal, hogy a védőnő azt mondta, tolmáccsal akarja látni a

feleségét és a babát, és ezért a "szart is ki kéne belőle verni". Valószínűleg Zsolt sem szeretné, ha a

hiányos nyelvtudás miatt valamit félreértenének, és ebből a kicsinek lenne baja. Ott sem arról volt szó,

hogy oroszul kéne beszélni.

Nem értem mit tehetne a patikus, vagy bárki más, aki tud héberül és oroszul, ha valaki odamegy

hozzá, közli, hogy egyik nyelvet sem tudja, és ezért még ő a hibás. (Lásd ami a Mikivel történt.)

Nagy általánosságban el lehet mondani, hogy az orvosi ellátás sokkal jobb mint Magyarországon.

A kórházak és a rendelők az időnkénti zsúfoltság ellenére is jobban felszereltek, modernebbek az

ottaniaknál.

Az sem igaz, hogy a gyerekek orvosi biztosítása három hónap után kerülne terítékre, mivel itt

Karmielben (nem mindenütt van így) még a fogorvos is ingyenes minden tanulónak 17 éves koráig.

A Zsolték is voltak az ingyenes fogorvosnál, csak mivel nem tudták megértetni magukat, és nem tetszett

nekik az orosz, "hülye" fogorvosnő, így elmentek egy maszekhoz. (Egyébként meg ehhez a szochnutnak

nincs is köze.)

A szochnut annak ellenére, hogy nem úgy néz ki, elég sokat segít, például a melléjük adott magyar

nyelvű tolmács is az ő segítségük. Én nem ismerek itt senkit, aki annyi segítséget kapott volna minden

irányból mint Zsolték, és mégis ennyit panaszkodott volna mint ők. Mikor mi ideértünk nem volt itt senki

aki ment volna velünk mindenhova, pedig akkor még Haifára is el kellett utazni egy vadidegen országban.

Az ulpánon aki nem tanul, magára vessen, aki dolgozni megy helyette nem számíthat tovább a segítségükre.

Az első időszakra adott támogatás azt a célt szolgálja, hogy aki idejön, ne legyenek megélhetési problémái

amíg tanul. Ha valaki ezt másra használja, az ő baja. Az ulpánon a tanárok valóban nem fognak feltétlenül

azon izgulni, hogy ki hogyan tanul, hiszen felnőtt emberekről beszélünk, akik már el tudják dönteni mit

akarnak maguktól. Ha viszont valaki jól halad, annak igencsak örülnek, és többet foglalkoznak vele mint aki

csak lazsál. Szerintem ha valaki idejön, legalább három hónapig éjjel-nappal tanulnia kell a nyelvet, aztán

már valószínűleg viszonylag könnyen el tud indulni az itteni "életbe".

Folyt.köv.

Karmiel, alija, és egyebek. 1

Sziasztok mindenki, ki olvassa itt a blogokat!

Úgy döntöttem itt az idő megírni a valóságot Karmiel-ről, az alijáról, és kicsit vitatkozni Zsolttal.

Az általa megfogalmazott panaszok jó része valóságos probléma, de nem Karmiel, hanem az ország

problémája.

Eredetileg 13 éve, mi is elkövettük azt a hibát, hogy a merkaz klitába jöttünk lakni. (Valószínűleg jobb

lett volna kibucba menni.) Pedig abban az időben még csak bevándorlók laktak ott, ma ezzel szemben,

mivel nagyon lecsökkent az alijázók száma, nagy csomó fiatal gyerek, és valamennyi újonnan érkezett.

Éppen ezért, három nappal azután, hogy Zsolték megérkeztek, azt tanácsoltam nekik, költözzenek bér-

lakásba, ami talán egy-két száz sékellel lett volna drágább. Erre ő azt mondta, ismeri annyira magát,

hogy akkor lusta lenne elmenni az ulpánra. Innentől kezdve viszont a merkaz klitát szidni értelmetlen.

Az ott dolgozók valóban nem mindig álltak a helyzet magaslatán a mi időnkben sem, viszont szinte min-

dig kedves és segítőkész ember volt többségük. Ennek ellenére, bármi is történt, az nem Karmiel

arculcsapása, hanem legfeljebb a merkaz klita dolgozóié. A város nem felelős azokért akik a területén

dolgoznak.

Az intézmény önmaga nem egy vonzó valami közép-európai szemmel. Megfelel a volt Szovjetúnióból

érkezetteknek, hiszen ők ott sem valami szuper lakásokban laktak. Szintén megfelel az etiópoknak is,

közülük nagyon sokan, először jutnak életükben valami lakásfélébe. Mi sosem jártunk Izraelben az ide-

érkezésünk előtt, valósággal sokkolt a hely. Aztán, hogy láttuk mennyi macerával járna az átköltözés,

és milyen szűkösek a lehetőségek, ott maradtunk, és kihúztuk addig, míg találtunk megfelelő helyet.

Ma sokkal előnyösebb rögtön keresni valamit, mivel a merkazban is kell fizetni lakbért, amennyiért,

vagy a közelében könnyen lehet bérlakást találni.

Az sem igaz, hogy az ottani dolgozók fejpénzt kapnának a kupát holimtól, mivel az egyetlen oka, hogy

nem a Maccabinál hanem a Clalitnál lettek bejelentve, az az, hogy ott van két magyar családorvos, és

így legalább nincs nyelvi probléma. Mikor már valaki valamennyire otthon van itt, nyugodtan választ-

hatja azt a betegbiztosítót, amelyiket akarja.

A bank ügyében szintén nincs semmi csoda, az egyetlen érv ami a Bank Hapoalim mellett szól, hogy ott

már nem egy számlát nyitottunk olyan feltételekkel, amiket nem akarnak maguktól megadni, így nem

kell mindig az elejétől lefolytatni a csatát. (Ennek ellenére bárki nyithat számlát abban a bankban ame-

lyikben akar, csak nem fog könnyen hitelkeretet és hitelkártyát kapni.) Az meg, hogy a hitelkártya nem

nemzetközi, egyáltalán nem meglepő, egyik bank sem szeretné azt keresni, hova lépett le az alijázó

ügyfél, aki már egy vagyonnal tartozik.

A személyi igazolvány megadása általában szintén sima ügy, kivéve azt az esetet, mikor valaki betért

Magyarországon, és a rabbija nem ortodox volt. A reform rabbikat itt nem ismerik el, még akkor sem, ha

ő a főrabbi. Ezt a budapesti zsidók többsége tudja, de ha másutt nem, a pesti szochnutnál fel kelleni hívni

rá a figyelmet. (Sajnos ott is az izraeli zsidó mentalitás dívik. Mint az számomra kiderült a Zsolték bajai

a személyivel, főleg az ő bűnük, mivel nem dolgoznak túlzottan lelkiismeretesen.)

Az egyetlen amit nem értek, hogy miért húzták két hónapig az ügyüket, miért nem tudták ezt hama-

rabb kideríteni. Az iroda vezetőnője valóban alkoholista kinézetű, viszont soha nem éreztem alkoholsza-

got rajta, így még az is lehet, hogy beteg. (Azért én sem szeretem.) Az sem igaz, hogy üvöltöttem volna

az irodában, hiszen nem volt miért, csak azt nem tudom, hogy miután mondtam, hogy a Zsolt felesége

nem írja alá az elé tett papírt, miért kellett később a Timinek is azt tanácsolnia, hogy tegye meg.

Ha valamit aláírunk, igen nehéz később megmagyaráznunk, hogy nem is úgy akartuk. Az meg, hogy

anélkül nem lehet szülni, egy igazi nagy baromság, amit nem lett volna szabad elhinni. Ha igaz lenne,

az ideérkezők akár meg is halhatnának az első napokban. Az olé igazolvány és a betegbiztosítás éppen elég.

Folyt.köv.