Országos ünnepségre készülődnek a (szélső)jobboldali pártok és a nemzetiszocialisták

Akik Wasst támadják, leggyakrabban politikai, irodalompolitikai érdekből teszik. Még nem olvastam egyetlen szakmai kritikát sem írásművészetéről. Az ok a zsigeri gyűlöletben, elutasításban rejlik. Kritikusai még sosem mertek szakmai vitára kiállni Wass művészetéről. Talán azért, mert igen kevés érvük lenne…” – idézte Torkos Matild zsurnaliszta Takaró Mihály irodalomtörténészt, a viták kereszttüzében álló néhai náci íróról, Wass Albertről. Merthogy Ő, mint írja, nem ért az irodalomhoz, viszont irodalmi kérdésekben hisz Csurka Istvánnak, a kiváló drámaírónak.

A tulajdonosváltást követően radikális nacionalista orgánummá lett Magyar Hírlap főmunkatársa az újság 2007. november 23-án megjelent számában – mindamellett, hogy a Wass Albert körül dúló polémiában a „balliberálisnak” nevezett irodalomtörténészeket, újságírókat és politikusokat nem tekinti mértékadónak – a vitában figyelmen kívűl nem hagyható Hungarista Mozgalom Hírszolgálata(HMH) létezését, a Magyar Igazság és Élet Pártja ill. a polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszter, Demeter Ervin és apja, a néhai Hajdú Demeter Dénes dokumentumait, a Fővárosi Bíróság erre vonatkozó ítéleteit, továbbá a Magyar Újságírók Országos Szövetsége(MÚOSZ) állásfoglalását is kétségbe vonja.

Torkos Matild a Wass Albert, tükör által homályosan című írásában, egyebek mellett, az alábbiakat közölte a nem kevésbé radikális nacionalista olvasóival:

„…Cs.Gyimesi Éva erdélyi irodalomtörténész… így ír az íróról: Immorálisnak és ízléstelennek, náci szellemiségűnek tartottam és tartom Wass Albertet, és ez – hogy milyen politika vonzotta – nem is lenne akkora baj, ha a verbálisan agresszív szellemiség a regények fogyasztói körében nem kezdené meghatározni azoknak az olvasói horizontját, akiken a kultikus személy istenítése által ma akkora szimbolikus hatalmat gyakorolhatnak a nyilas szelleműek és hungaristák, hogy Erdélyben ma az öregebbeknek és a háború utáni unokakorú nemzedéknek az ő könyvei értékesebbek, mint a Biblia…

Szépséghiba, hogy Cs.Gyimesi forrásként a Széchényi könyvtárban a Hungarista Mozgalom állítólagos hírszolgálatának volt vezetője, Szemenyei-Kiss Tamás által elhelyezett zárolt dokumentumokra hívatkozik. A Szemenyei-Kiss-dokumentumból számazó Wass-idézetről előbb Cs.Gyimesitől olvashattunk, majd Kunstártól, aki Az évszázad legnagyobb átverése c. Wass-írás részleteként közölte, csakhogy ezt a szöveget Szemenyei-Kiss másutt a Hogyan lettem antiszemita? című írásból vett idézetként tüntette fel…

Szemenyei-Kiss azt is állította, hogy Wass főmunkatársa volt a hungarista mozgalom hírszolgálatának, amelyet ő vezetett. Csakhogy egy magát a hungarista mozgalomhoz tartozónak valló, idegenbe szakadt hazánkfia azt állítja, hogy a mozgalmuknak nem is volt hírszolgálata…”

Csurka István és a polgári kormány titkosszolgálata

Mivel Torkos Matild nemzeti érzelmű főmunkatárs saját bevallása szerint rendelkezik magyar érettségivel és számára Csurka István hiteles mérték, legjobb lesz, ha az irodalmi etalon lapjából, a Magyar Fórum 2001. március 15-i számából idézek. – A Magyar Újságírók Országos Szövetsége(MÚOSZ) elnökségének címzett Nyílt levél az alábbiakat tartalmazta:

„…Tisztelt Elnök Úr!

Megdöbbenve és mélységes csodálkozással olvastam a Magyar Demokrata 2001/18. számában megjelent Tamás szereti Lászlót című cikket, melyben azt állítják, dokumentumokkal alátámasztva, hogy a MÚOSZ-nak aktív hungarista tagja van, név szerint bizonyos Szemenyei-Kiss Tamás, aki 1998-ig a Hungarista Hírszolgálat főnöke volt, de ma is hungaristának vallja magát

Az a tény, hogy hungarista elveket nyíltan hirdető, sőt ilyen fasiszta szervezetben vezető állást betöltő személy tagja lehet a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, ahonnan anyagilag is támogatják – bennem erős kétségeket támaszt a szövetség tisztességes tevékenységével kapcsolatban. A cikkben közölt dokumentumok – annak ellenére, hogy szövetségük aktív tagja azt állítja, hogy a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata 1998 tavaszán befejezte tevékenységét – egyértelművé teszik, hogy Szemenyei-Kiss Tamás nemcsak hungarista újságíróként működik, de állítása szerint: ’Ha pedig úgy hozza a sors, fegyverrel is érvényt szerez eszméinek’.

Az elmult évtizedben sok furcsaságot kellett tapasztalnom a hazai közéletben, köztük az erősen kompromittált szélsőbaloldali újságírók átmentését is, de hogy olyan aktív hungaristák is tagjai lehetnek – sőt segélyezik is őket – a MÚOSZ-nak, akik fegyverrel fenyegetőznek, számomra eddig teljességgel elképzelhetetlen volt. Nos, ebben az ügyben ezt is tapasztalnom kellett.

Tisztelt Elnök Úr, ezt az esetet annyira türhetetlennek és elfogadhatatlannak tartom, hogy kénytelen vagyok az ügyben nemzetközi újságírói és más demokratikus szervezetekhez panasz-szal fordulni. Egyben kérni fogom a hazai demokratikus szervezeteket, hogy követeljenek vizs-gálatot az ügyben a Magyar Újságírók Országos Szövetségénél is.

Hajdú Demeter Dénes

közíró, tévé-műsorvezető

A szélsőjobboldali Magyar Fórumban megjelentetett Nyílt levél részben válasz volt Keller László szocialista országgyűlési képviselő, államtitkár parlamenti interpellációjára, mikor is a politikus 2000. január 19-én (egy velem történt kávéházi beszélgetést követően) az Országgyűlésben dokumentumokkal igazolta a Hungarista Mozgalom és a polgári kormány egyes minisztereinek nemzetiszocialista kapcsolatait illetve fényképet mutatott be arról az eseményről, mikor Orbán Viktor miniszterelnök 1999.október 21-én hungarista küldöttséget fogadott a Parlament falai között…, másrészt pedig nyílvánvalóan az én ellehetetlenítésem, elszigetelésem volt a cél. – Demeter Ervin, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszter a radikális nacionalista MIÉP pártigazgatói tisztségét, továbbá a Hungarista Mozgalomban kiváló kapcsolatokkal rendelkező apját „Hajdú” Demeter Dénest használta fel kapcsolattartásra a szélsőséges szervezetekkel és feltehetően tőle származtak azok a titkosszolgálati anyagok, melyeket az apja hol Hajdú Demeter Dénes néven, hol pedig Zöldhegyi Ernő fedőnéven publikált a jobboldali és szélsőjobboldali orgánumokban. – A Nyílt levélben említett Magyar Demokrata cikk szerzője is Zöldhegyi (azaz Demeter Dénes) volt: az álságos „megdöbbenéssel olvastam” kitétel mindössze a nyílvánosság megtévesztésére szolgált (évek multán a Budaörsi Városi Bíróság ezért a trükkért 100.000.-Ft pénzbírsággal sújtotta a titkosszolgálati ügynökre emlékeztető Hajdú-Zöldhegyi-Demeter Dénest, akit a szocialista-liberális kormányzás idején csak a 2005.november 1-én bekövetkezett halála mentett meg az ügyében már elkezdődött büntetőbírósági eljárás kellemetlenségei alól).

A Demeter család és a Fidesz Országos Elnöksége által szorgalmazott MÚOSZ etikai eljárás végén „természetesen” kizártak a Magyar Újságírók Országos Szövetségéből – annak ellenére is, hogy a Szövetség kötelékébe tartozó újságírók és szerkesztőségek tucatjai együttérzésüket fejezték ki, hiszen a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata tevékenységének 1998-as befejezését követően jobbára csak tőlem és a HMH dokumentumaiból értesülhettek a jobboldali pártok és a Hungarista Mozgalom nyílvánvaló együttműködéséről.

A MIÉP pártigazgatója, Hajdú Demeter Dénes („Wass Albert és az állatemberek”), Kunstár Csaba („Szimpátia a Sötétséggel”), Bartus László („Torgyán különleges kapcsolatai” és „Jobb magyarok – A szélsőjobb útja a hatalomig”), Dobszay János („Elgurult dollárok”), Tőke Péter („Fejezetek a Fidesz titkos történetéből”), Fekete Gy. Attila, Vajda Péter, Turcsány Péter, Sándor Zsuzsanna („Irodalmi kokárda”), Kertész Péter, Nagy László („Wass Albert és a hungarizmus”), Cs.Gyimesi Éva, Kenedi János,Ungvári Tamás („Vaskereszt, Nobel-díj”), Gadus István, Vigh György, Gaál J. Zoltán, stb. tettek említést írásaikban, tanulmányaikban, könyveikben a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata létezéséről, tevékenységéről – ha csak a közéleti személyekről teszek említést, ugyanakkor 2001-et követően a legutóbbi hónapokig nem kevesebb mint hat ügyészi szervezet foglalkozott a (Torkos Matild főmunkatárs szerint nem létezett) Hungarista Mozgalom Hírszolgálata tevékenységével és a HMH egykori munkatársainak kihallgatásával. – A felvett jegyzőkönyvek terjedelme, a kb. 1600 gépelt oldalt kitevő kihallgatási anyagok közzététele, szétfeszítené e tanulmány kereteit, de remélhetőleg még ebben az évtizedben lehetőség nyílik számomra, hogy ezt a páratlanul érdekes történelmi dokumentációt a nyílvánosság elé tárjam.

A nemzeti és keresztény újságírás kiválóságának a Wass Albert, tükör által homályosan címmel megírt vitairatában említett „idegenbe szakadt hazánkfia” véleményére alapozott állítása – miszerint a modern nemzetiszocialista mozgalomnak „nem is volt hírszolgálata” – egyértelműen a nyílvánosság megtévesztését szolgálja, a tájékozatlanságra alapoz, hiszen aki ellátogatott a Budavári Palota „F” épületében lévő Országos Széchenyi Könyvtár olvasótermébe, az a korabeli magyarországi és az emigrációs orgánumok hasábjain megismerhette a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata jelentéseit.

A magyarországi jobboldali pártok és szélsőjobboldali szervezetek sajtóorgánumai – ismét csak a híveik tájékozatlanságára alapozva – egyetlen egy olyan Wass-publikációt említettek melyben a hungarista hírszolgálat főmunkatársa, a néhai Wass Albert gróf, vélelmezésük szerint érthető okokból antiszemita témájú írást helyezett el 1993-ban az Új Világ elnevezésű amerikai emigráns lapban. Nem Cs.Gyimesi Éva egyetemi tanár, nem Kunstár Csaba újságíró vagy Nagy László, a Baloldali Antifasiszta Liga ismert történésze és a néhai gróf életútjával foglalkozó liberális szerzők citálták helytelenül azt a bizonyos egyetlen kifogásolható írást, hanem az „irodalmi szentet” védelmezők, akik „Az évszázad legnagyobb átverése” címet emlegettek a tényleges „Antiszemitizmus: a XX. század ámítása” címmel megjelent Wass-írás helyett, melyet az Új Világ 1993. szeptember 13-i számában, továbbá a hungarista szellemiségű Magyarok Vasárnapja 2004. januári lapszámában olvashattak az érdeklődők.

Azt talán felesleges is kihangsúlyoznom: czegei Wass Albert gróf életművében nem a gyakran idézett „Antiszemitizmus…” volt az egyetlen rasszista, uszító írásmű és kritikusai nem csupán az életművében kétségtelenül kimutatható fajgyűlöletét kifogásolták, hanem – a háborús bűntettek mellett – azt a demokráciaellenes tevékenységet is, melyet az illegális Hungarista Mozgalom Hírszolgálata keretei között több mint fél évszázadon át folytatott.

Wass Albert: „Amire számítottunk, még nem következett be…”

Torkos Matild főmunkatárs és a Magyar Hírlap 2007. novemberi politikai vitairata – amely a szerkesztők eredeti szándéka szerint Wass Albert születésnapja századik évfordulós ünnepségéhez csatlakozik és egyike azoknak a cikkeknek, melyek célja az Alternatív Kossuth-díjas író multjának az átírása – jó alkalom számomra arra is, hogy az újabb dokumentumok bemutatása mellett megcáfoljam azokat az állításokat, melyeket a hazai illetve az emigrációs körök sajtógépezete tényként igyekszik belesulykolni a köztudatba.

Egyik ilyen, a jobboldaliak által tényként kezelt, téma az a történet, amikor a Horn-kormány idején Kuncze Gábor belügyminiszter elutasította a haldokló író azon kérését, hogy visszakaphassa magyar állampolgárságát s mely kívánságát az idegenszívű balliberális politikusok megtagadtak Wass Alberttől.

Az OSZK Kézirattár Fond 567 jelzetű gyüjteményében, a HMH-dokumentumok között, ugyanakkor a néhai erdélyi gróf könyvügynöke, Szász(Malomfalvi,Bözödi) Lóránt levelezésében is megtalálható az a Nyilatkozat, melyet Wass Albert a floridai Astorból 1997. január 18-i keltezéssel küldött el Kaliforniába a nemzetiszocialista szellemiségű Hungarians’ Sunday szerkesztőségének és a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata vezetőjének. – Az alábbiakban betűhíven teszem közzé a nyilatkozat teljes szövegét:

Nyilatkozat – Az utóbbi hetekben több újságcikk jelent meg a magyar sajtóban azt híresztelve, hogy én kérvényt intéztem Magyarország mai kormányához, melyen állampolgárságom visszaállítását kértem, mely állítólagos kívánságomat a magyar kormány visszautasította. Az igazság az, hogy én ilyen kérvényt soha sem adtam be, így annak visszautasítása sem történhetett meg…

Astor,Fl. 1997. január 18 – Wass Albert”

Ezt a fenti nyilatkozatot a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata irattárában megelőzte egy másik, a szolgálatvezetőnek címzett magánlevél, melynek néhány sora – megerősítve az egy héttel később megfogalmazottakat – Wass Albert tiltakozását fejezi ki a róla terjengő hírekkel kapcsolatban: „A velem kapcsolatos, mostanában terjesztett hírek cáfolataként közlöm, hogy Magyarországra való letelepedést nem kérvényeztem, tehát elutasítást sem kaptam…

Astor, 1997. január 12 – Wass Albert”

A radikális nacionalisták legendáriumában számtalan alkalommal felemlegetett és legutóbb a Magyar Hírlap hasábjain megismételt állampolgársági történet (melybe Torkos Matild már a köztársasági elnök, Sólyom László nevét is belekeverte!) a valóságban így néz ki, a jobboldali politikacsinálók és a szövetséges radikális nacionalisták helyett maga gróf czegei Wass Albert mentette fel a liberális országgyűlési képviselő, volt belügyminisztert, Kuncze Gábort a nemzetietlenség vádja alól.

Az „Állítsuk helyre Wass Albert becsületét!”-mozgalomnak a tények és az illegális politikai tevékenységek ismeretének hiányában semmi esélye sincs helyreállítani a helyreállíthatatlant, mert ha évekig tartó kutatómunka eredményeként feltárul előttük Wass Albert valóságos élete, ők maguk lesznek azok, akik bölcsebbnek látják a hallgatást, néhányan talán még szégyenkezni is fognak a napjainkban megnyilvánuló szellemi tevékenységük miatt.
Kevesen, sajnos nagyon kevesen vannak azok, akik megfelelő információkkal rendelkeznek az 1989/1990-es rendszerváltás idején lezajlott nemzetiszocialista szervezkedésekről, még kevesebb azoknak a száma, akik Antall József miniszterelnöksége, majd Boross Péter rövidéletű országlása idején a nyílvánosság elől elzárt vagy elhallgatott kül- és belpolitikai intézkedések-ről, a kormányzat szégyenletes paktumairól: a hungaristákkal kötött üzleteiről, a háborús bűnösök rehabilitálásáról és a még élő nácik kitüntetéseiről tudnak. – Antall József miniszterelnökre különösen nagy súly nehezedett, az emigrációból hazatért személyek (politikusok és katonák) nem egy alkalommal olyan tevékenységekre is rábírták, melyek meggondolatlanság-ra, a demokráciától meglehetős távolságra lévő lépésekre késztették a kormányfőt. Ilyen háttérpolitika volt a hungarista emigrációval és az országban 1990 tavaszára már megszerve- ződött nemzetiszocialista organizációkkal történt kacérkodása – holott lélekben mindig vitéz nagybányai Horthy Miklós profilja állt közel hozzá, amint arról a HMH-hoz érkezett jelenté- sek is tanúskodtak. Wass Albert is érzékelte ezt a bizonytalanságot, nem tévesztette meg az, hogy a miniszterelnök szinte számolatlanul osztogatta a kitüntetéseket az ő egykori bajtársainak is. – 1990. december 18-án az alábbi sorokat küldte el a hungarista hírszolgálat amerikai vezetőjének: „…Amire számítottunk még nem következett be. Zsidók uralnak mindent, ami pénzzel van kapcsolatban, úgy hallom, és akinek nem tetszik amit csinálnak: az antiszemita.
A szerencsétlenek még mindig nem tanultak. – Félek, nagy vérontás lesz a vége, úgy Izrael-ben, mint máshol…” (Wass Albert, Astor, Florida, 1990. december 18)

Wass Albert politikai ellenfelei az erdélyi író ilyen és ehhez hasonlító megnyílvánulásai mellett érthetően a nemzetiszocialista szellemiségét állítják előtérbe, ahol csak lehet, a hunga-rista hírszolgálati tevékenységét lobbantják a védelmezői szemére és azt sem lehet a véletlen számlájára írni, hogy a kifejezetten politikai meggondolásokból neki ítélt kitüntetéseket (1993-ban a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet illetve 2003. március 14-én a posztumusz alternatív Kossuth-díjat) egyszerre emlegetik a Harmadik Birodalomtól kapott horogkereszttel díszített Vaskereszt kitüntetésekkel.

Czegei Wass Huba dandártábornok, a koronatanú?

Újabban, mióta különböző személyek, kereskedelmi érdekeltségek marakodnak a koncon, Wass Albert életművének kiadási jogán, az üzletemberek és megbízásukból a média napszámosai szívesen idézik az ocalai remete leveleiből azokat részleteket, amelyekben az agg harcos a fiairól panaszkodik ügynökének, Szász Lórántnak vagy éppen Medvigy Endrének, akivel nagyritkán levelező kapcsolatban állt.

„Czegei Wass Huba, az író fia, az Egyesült Államok hadseregének dandártábornoka is cáfolta a Cs.Gyimesi által is terjesztett állítást…, hogy Wass Albert a hungarista mozgalomnak híve, támogatója, elkötelezett harcosa lett volna – nemhogy ötven évig, de egy napig sem! Ő azzal a szellemiséggel nem tudott azonosulni. Természetesen, ha irodalmi vagy nemzeti témájú cikkek megírására kérték fel az emigrációs magyar újságok, ő ezt a magyar népe és Erdély ügyének szolgálatában vállalta. Ő elsősorban író volt, keresztyén volt, és hazafi volt. Ha valaki ezekben a kérdésekben vitatkozni akar, akkor elvárjuk, hogy mutassa be a bizonyítékokat, amelyek ezeknek az ellenkezőjéről szólnak. – Kihívom vitára azokat, akik hi-teles bizonyíték hiányában felelőtlenül beszélnek arról az emberről, aki nemcsak hirdette, de élte is azt, amelyben tiszta szívvel és rendületlenül hitt…” – idézte Torkos Matild újságíró a legidősebb Wass-fivért, az Öböl-háború hősét, azt a személyt, akinek szintén érdekében áll apja valóságos tevékenységéről és multjáról hallgatni és aki az írót élete során soha, egyetlen napig sem támogatta, többször is kinyílvánítva, hogy apja „vén, bolond fasiszta, akivel nem kell törődni”. – Jómagam a Wass-viták kacsán több alkalommal is felolvastam azt a levelet, melyet a HMH főmunkatársa 1993. február 27-én írt, igen lesújtó véleményezéssel fiairól:

Sajnos, sok könyvem nekem sincs meg, miután fiaim, a tábornoktól lefelé, nagyon kiábrándultak a magyarokból, és magyarul megjelent könyveimet téves időpazarlásnak minősítik, ami még a magyarokat sem érdekli… Sajnos, öt pompás fiamból egyik sem ’magyar’ ahogy kellene, mert szerintük a magyarok vagy nácik, vagy kommunisták, vagy csalók…” Íme, így vélekedett fiairól az az ember, akinek védelmében a magyarországi és amerikai üzletemberek, továbbá a hungarizmus hívei és a szövetséges jobboldali politikusok minden követ megmozgatnak, sőt, magyarul nyilatkoztatják meg azokat a személyeket is – többek között W. Gézát, Hubát, Miklóst és Videt, akik életük során soha nem írtak és beszéltek magyarul. – Akinek pedig ez sem elég és további vallomásokat olvasnának az igaz kereszténynek, a légynek sem ártó egykori emigránsnak a hétköznapjairól, azoknak figyelmébe ajánlom a nemzetiszocialista hírszolgálati tevékenység szüneteiben papírra vetett sorait: „Hiába, telik az idő. A vadászatról is le kellett mondanom, pedig az tartotta bennem a lelket. Nem a pisztoly kezelésével van baj, ez évben eddig 18 mókust lőttem le 18 lövéssel… A baj a lábaimmal van: kezdik fölmondani a szolgálatot. A családdal is baj van. Nem tudják megbocsátani a fiaim, hogy újra megházasodtam. Rossz volt itt egyedül az őser-dőben. Az új feleségem félig francia, félig ír. Zenész. Orgonával tölti meg a vén házat, orgona szavával. Nyolc unokája van már neki is…” (1966. január 14., Wass Albert levele a Katolikus Magyarok Vasárnapja szerkesztőinek – OSZK Kézirattár, Fond 567)

Wass Albert gróf irodalmi, politikai értékelésénél akarva-akaratlanul lehettünk tanúi annak, hogy a nemzeti jobboldalnak nevezett tömegek elől miként takarták el szellemi vezetőik a néhai erdélyi gróf igazi énjét – álságosan kihangsúlyozva hazaszeretetét, mintha önmagában ez a tény elegendő lenne a bűnei alól történő felmentésre.

A Wass-sztoriban fel-feltűnő, minden szempontból mellékszereplőnek értékelhető figurák: a kalandor lelkületű Szász Lóránt, az újhungaristák és az emigráns ötvenhatosok nagy mesélője Bánkuty E. Géza, a Kráter Műhely Egyesület tulajdonosa Turcsány Péter és üzlettársa Szutor Ágnes, valamint az utóbbiaktól pénzügyi függőségben lévő újságírók, irodalomtörténészek és politológusok nem is tagadott célja a nemzetiszocialista életmű minél nagyobb példányban történő eladása – íly módon a náci ideológia hatékony terjesztésének elősegítése.

Pomogáts Béla irodalomtörténész bizonyára jobban ismeri a Wass-kultusz politikai hátterét, mint ami a rövidre fogott kommentárjaiból kiolvasható – ám ezt a keveset a radikális nacionalisták támogatásként értékelik. A honi parlamenti pártok (KDNP, Fidesz MPSZ) és külföldi csatlósaik illetve szövetségeseik számára Wass Albert neve a megszerezhető szava-zatok szempontjából sem közömbös – a vitában nem ritkán megnyílvánuló antiszemitizmus, náci ideológia felett az adófizetők pénzéből demokráciaellenes tevékenységet végző honatyák jótékonyan eltekintenek. (A szavazatnak – hasonlóan a pénzhez – nincs szaga.)

Legutóbb a magyarországi hungaristák apostolává átlényegült Szász Lóránt imígyen fakadt ki a Wass-fivérekkel vívott bírósági csatározások szünetében: „Nem feltételezhető, hogy az, aki annyi baráti levelet írt nekem, megtagadva engem, sőt, nem is közölve velem elhatározását azokra a fiaira testálta irodalmi örökét, akik Őt fasisztának becézték és jóformán hagyták éhen halni, sőt…, a bolondok házába szándékoztak bezáratni!…” (Budapest, 2007. november 7. – E-mail üzenet a Magyarok Vasárnapja olvasóinak.)

Szemenyei-Kiss Tamás

a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata

egykori vezetője

Budapest, 2007. december 15

17 hozzászólás to “Szemenyei-Kiss Tamás: Wass Albert és a radikális nacionalisták”

  1. belave

    Wass Albert-röl nem sokat hallotunk , Erdélyben tiltott személy,a Bögözi iskola, nevét felvéve, a románok nagyon tiltakoztak ellene.

    Tisztelettel Béla

  2. CyberEnemy

    Tisztelt Béla! – A romániai magyar sajtóban, főleg az elektronikus orgánumokban
    több, Wass Albertről szóló írással találkozhat, olyanokkal, melyek nem tartoznak a
    Wass-kultusz „gyöngyszemei” közzé. Az „A Hét”(www.ahet.ro) portálon összesen
    13 liberális hangvételű cikket olvashat erről a témáról, az „Új Kelet” székelyföldi portál
    ismertette a közelmultban Szemenyei-Kiss Tamás: Halált virágzik a türelem – Wass
    Albert és Radnóti Miklós a második világháborúban c. írását.
    Az természetesen szerencsétlen dolog, hogy a szélsőjobboldali és ezzel párhuzamosan
    a magyarországi jobboldali média figyelmen kívűl hagyja azokat a tényeket, melyeket
    a romániai sajtóban Cs.Gyimesi Éva, Boros Kinga, Székely Csaba – a hazaiban szintén
    kisszámúnak mondható szerzők, Márkus Béla, Szemenyei-Kiss Tamás, Nagy László és
    Bíró Béla tanulmányaikban, cikkeikben a nyílvánosság elé tártak.
    A mennyiségileg kevésnek tűnő tényfeltáró írás azonban minőségileg magasan felette
    áll a hozsannázó, nem egy alkalommal a Wass Albert által közzétett antiszemita írásait
    is figyelmen kívűl hagyó, neonáci kultusznak – úgy,hogy a jelzett portálokon található
    kiváló írásműveket bátran ajánlhatom olvasásra.

  3. károly

    Szemenyei-Kis Tamás egy aljas méregkeverő, aki tud valamit Wass Albertről, de nagyon keveset, annyira keveset,hogy azzal még az utcasarki boltost is jobban lenácizhatná.Ehhez a szerzett ismerethalmazhoz hozzácsapja a mások levegőből kapott, ravaszul összeollózott állításait és így eljut, oda, hogy szabadon gyalázza az írót, az Embert, kinek egész életében csak egyetlen célja volt, az, hogy nemzetének újból visszaadja az önmagába vetett hitét. A csatlósok, mint Cs.Gímesi, Bíró Béla, Boros Kinga, akik egyébként szintén soha egyetlen sort sem olvastak W.A.tól, akár gazdájuk Markó Béla -hogy miért maradt ki ebből az magyarellenes úszító társaságból Parászka Bóroka az most itt egy külön késdés lenne-, jó kis lóvékat kaptak azért, amit tettek, tesznek, budapesti megbízóiktól. Hogy miért kell megölni W.A.-t? A felemelő magyar kultúra által a magyar zsidó, vagy bárki más nemzet tagja, többé, jobbá válhat olyanná, aki saját nemzetisége számára is alkotó tevékenységet képes kifejteni, többszínű igazi alkotó egyéniséggé válhat. Igen, gazdag a mi kultúránk, nagyok vagyunk óriások, tudásunk, magyar művelődési értékeink által, fegyver nélkül is meghódíthatjuk az egész világot. Igazabbá szebbé tehetnénk őt és ezt nem akarják egyesek, ők kik olcsó pénzük által ostobán rabságba döntik a teljes magyar népet. Magyarul: a Világszabdaság nem létezhet a magyar művelődési élet értékei nélkül, azaz nem létezhet a magyar nép teljes szabadsága nélkül. És erről szól W.A. teljes életműve, erről és semmi másról. Elfogadjuk W.A.-t vagyunk, nem fogadjuk el, a pokolnak sem fogunk majd kelleni. Hogy mifélék, kifélék, kik W.A.-ról ócsmánykodnak, azt még elnézni, hogy vannak közöttük agytalan alakok, de, hogy nők is vannak köztük, azt nehéz épp ésszel felfogni. Ki a fene szülte ezeket, a nőket, milyen anyatejen nőttek ők fel, milyen altató dalokat hallgattak bölcsőjükben apró kölyökkorukban, milyen nyelvű meséket olvasgattak nekik gyermekorukban, mely könyveken nőttek fel, jártak színházba, satöbbi. Aki a sajátjába taposs, mégpedig igaztalanul, az magára vessen, mert eljön majd egyszer az igazság órája is, amikor minden megvilágosodik és a hazugoknak, a csalóknak, az ostobáknak, az lesz majd a büntetésük, hogy ármánykodásaik termékei, „műveik”, „alkotásaik” hiteltelenné válnak a világ szemében. Még nincs vége! majd befejezi az élet.

  4. Gróh András

    Kedves Károly! – Talán ha a gyűlölködést félre tudná tenni és amíg ír csak a józan eszére hallgatna, akkor nem kizárt, hogy értelmes vitára is képes lenne. E helyen, ahol a nyílvánosság nem ugyanaz, mint a hőbörgő, kukaborogató „nemzeti” felvonulás, bizonyára olyan vitapartnert is találhatna, aki megfelelő lenne az Ön lobbanékony lelkületéhez.
    Próbálja meg, még az sem kizárt, hogy sikerülni fog – ne gyűlölettel közelítsen Szemenyei-Kiss Tamáshoz, Cs.Gyimesi Évához és mindazokhoz akik másként gondolkodnak. Képzelje el, hogy Ön egy zsidó személy…, élje bele magát a sokmillió áldozat helyzetébe vagy érezze át az életbenmaradottak fájdalmát. Ha jók az ismereteim, Cs.Gyimesi Éva a kolozsvári egyetem emeritus professzora, Szemenyei-Kiss Tamás pedig egy olyan személy, aki nem „keveset” tud (ahogy írta), hanem igencsak jó ismerője a nemzetiszocialista mozgalmaknak – és akkor már a többiekről nem is szólok. E keveseknek, az Önök legnagyobb bánatára, van és volt bátorsága szembefordulni a felheccelt csőcselékkel, mindazokkal, akik újabb tragédiába akarják vezetni ennek a szerencsétlen országnak a polgárait. Hozzászólásából egyértelműen a sistergő gyűlöletet lehet kiolvasni, az állításait feltételezésre alapozza és persze az Ön által szintén feltételezett „lóvéra” – vagyis az Ön romlott lelkivilágára.
    A tömeggel (lásd Adolf Hitler) könnyebb kommunikálni, bizonyára ez a tény zavarja Önt, de mikor Cs.Gyimesivel vagy akár Schweitzer Józseffel kell megvívni, akkor már bajban vannak a cimborák… Honnan gondolja Ön, hogy a nevezettek semmit sem tettek ezért az országért? Nem akarom meggyőzni Önt, de néha-néha próbáljon meg józanul gondolkodni…

  5. Schenk Gábor

    Wass Albert esetében a kétségtelenül megmutatkozó hazaszeretet mellett a rajongói
    teljesen figyelmen kívűl hagyják, hogy az ünnepelt író sokkal inkább volt Adolf Hitler katonája,
    mintsem a magyaroké – ezt a horogkereszttel díszített, a Reich katonai vezetőitől két
    alkalommal is átvett Vaskereszt kitüntetések is bizonyítják. A második világháború után
    sem hagyott fel a harccal: tevékenysége, halála órájáig összefonódott a neonáci és újhungarista
    törekvésekkel. – Napjaink demokráciája, meghökkentően, éppen az ilyen írásokat (és szerzőiket)
    mellőzi…, mert hát a népszerűtlen tényfeltárás kényelmetlen és nem jól fizető üzlet.

  6. kozegmaci

    Sosem foglalkoztam Wass eletevel es politikai multjaval. A regenyeit viszont imadom! Kulonben is vicces, hogy a kommunistak kritizaljak a nacit…..

  7. akaci

    Miért nem lehet azt elfogadni, hogy Wass Albert szerette hazáját, fájlalta Trianont és írásai hazafias (nem antiszemita!) érzelmeket váltanak ki sok, a Magyar hont szerető emberből? Igen, ha olvasom regényeit,regényei és verseit úgy érzem még jobban szeretem e hazát! Ez baj lenne?
    Nem lehetne szétválasztani a politikai hovatartozását az irodalmától?

  8. JOSE PEÑA R.

    HA A SAJAT FIAI FASISZTANAK MOMDTAK AKKOR BIZTOSAN AZ VOLT.

  9. HUNNIA895

    Szerintem ez nem igaz, hogy náci vagy fasiszta lett volna Wass Albert. Sokan szeretik a történelmet elferdíteni, ahogy 50 éven át is ment az agymosás.
    Vaskeresztet meg nem azért kapta, mert hithű náci lett volna, hanem a helytállásáért, a kitartásáért kapta. Tudomásom szerint a Vaskeresztnek nem sok köze van a nácikhoz, mivel azt ugyan úgy megkaphatta egy Wehrmacht katona, ahogy egy Waffen – SS katona is. „…az ünnepelt író sokkal inkább volt Adolf Hitler katonája, mintsem a magyaroké” – ekkora baromságot, édes Istenem, ezen sokat agyalhattál, mire kitaláltad. Ez a baj, hogy mindenki a saját meséjét adja elő, mindenki a zsidók szenvedéseivel van elfoglalva, míg a Gulágokon halálra dolgoztatott honfitársainkat meg le sem sz****k. Hát igen, az a bizonyos 50 év megtette a hatását.
    Ajánlom mindenki figyelmébe „Koltay Gábor – Adjátok vissza a hegyeimet” című filmjét. Ebből sok minden kiderül.

    Bár minden ember olyan lenne, mint ő: lelkiismeretes, becsületes, hazaszerető, népéért tenni kész, aki szívünkben örökké él.

  10. Edit Rath

    A Vaskeresztnek – ha segíthetek a nekivadult HUNNIA895-nek – annyi köze feltétlenül
    van a nácikhoz,hogy a birodalmi kancelláriahivatal adományozta és… 1939-től a Vas-
    kereszt-kitüntetések tartalmazták az NSDAP horogkeresztjét.
    Természetesen ezt a kitüntetést a Wehrmacht és a Waffen SS kötelékébe tartozók is meg-
    kaphatták, sőt, ők kapták a legtöbbet ebből a kitüntetésből – de ritkábban azoknak is
    „díszére” vált, akik a Harmadik Birodalom számára kiemelkedő katonai tettet hajtottak
    végre. Wass Albert – helyesen állapította meg a szerző – sok szállal kötődött a hitleri Németországhoz. Nem csupán eszmeileg, hanem rokoni kapcsolatai révén is: első felesége,
    Eva Siemers, német nő volt. A II.vh. alatt a kitüntetéseit éppen a német haderőket segítő tevékenységei okán kapta meg, később a kolozsvári és brassói német-olasz bizottság mellé is Őt delegálta a VKF.
    Koltayról pedig csak annyit: a nem finnyás művész úr 1990 előtt…, node jobb ha nem
    részletezem. – A „gulágokon szenvedett honfitársainkról” annyit feltétlenül le kell írni,hogy ők egy agresszív állam (Magyarország) katonái voltak, akik megtámadták a Szovjetúniót – íly módon, bár egyszerű emberként sajnálhatjuk őket, tudomásul kell venni:
    mint hadifoglyok végezték be a háborút. A zsidó honfitársaink és a támadó háborút viselt
    katonák tragédiája nem hasonlítható össze. A zsidók, fegyver hiányában, egyáltalán nem védekezhettek és őket csupán csak azért pusztították el, gyilkolták meg, mert zsidók voltak. – Ön képtelen felfogni a különbséget?…
    Azt megértem, hogy az Ön szivében Wass Albert emléke örökkön él. A kígyónak is vannak ilyen érzései…

  11. Edit Rath

    Ebben a témában és e helyen – a zsidó médiaportálon – szerencsétlen dolog „az elmult 50 év agymosására” hivatkozni. A kommunistának nevezett önkényuralom éveiben a zsidó honfitársainkat minimum potenciális ellenségnek tekintették, a magyarországi ún. népidemokrácia 22 esztendőn még diplomáciai kapcsolatot sem tartott fenn Izraellel…
    „A Vaskeresztnek nem sok köze van a nácikhoz, azt ugyanúgy megkaphatta egy Wehrmacht katona, ahogy egy Waffen-SS katona is…” – írja a HUNNIA895 vezetéknevet viselő olvasónk. – Erre reagálva csupán csak annyit, hogy a Vaskereszt kitüntetés, amit Wass Albert gróf is megkapott, Németország hadikitüntetései közé tartozott – 1939 után e hadi-jelvény, egészen az összeomlásig, a háború végéig a horogkeresztet is tartalmazta. Ha a mi kedves olvasónk a Waffen-SS egységeket nem tartja náciknak, akkor kár is vele vitatkozni – ez a közlendője önmagát minősíti. Neki megmondták az Igaz Magyarok Szövetségében, hogy „Wass Albert… lelkiismeretes, becsületes, hazaszerető, népéért tenni kész…” ember volt. Márpedig ha megmondták, annak úgy is kell lennie.

  12. sofar

  13. kétsébeesett

    Egészen elkeserítő, és szívbemarkoló ami itt folyik. Véletlenül tévedtem ide, és alig tudok megszólalni.
    Tiszteletteljes kérdéseim SZ-K Tamás úrhoz.
    1.Azon túl, hogy teljesen egyértelműen napi politikai érdekből nácizza W.A. életművét, személyét, olvasóit, és hát persze mindenkit aki ezzel ellentétesen nyilatkozik, más kevésbé habzó gondolata nincs?
    2. Az a kitétele, hogy a „Wass-sztori” lényege nem más mint a náci ideológia terjesztése illetve annak szándéka, itt és most: egyszerűen felháborító, de kérdem én: miért nem ad be egy kérelmet valamely hatósághoz, hogy kéretik W.A. műveit indexre tenni, mint mondjuk Adolf H. műveit. Mert az náci propaganda volt. Az biztos.
    3. Elvitatkozhatunk itt még vagy ötven évig azon, hogy mi náci, meg mi nem, mocskolhatja W.A. minden olvasóját (hisz aki olvassa az is náci, nem???), tudjuk nem ez a lényeg. A lényeg mindig az, hogy védekezzen éa magyarázkodjon az akit vádolnak. És akkor semmi másról nem kell már beszélni. Meg olvasni sem. de akkor mi lesz a W.A. rajongókkal? Nem olvassák kedvencüket, akkor nem is nácik. Mi lesz ha elfogynak a nácik?

  14. Edit Rath

    Tisztelt „Kétségbeesett” Ismeretlen! – Ha már a nevét sem merte leírni, akkor Ön egy igazán bátor ember… Mi a szívbemarkoló ezen a helyen? Talán az, hogy itt érvelni, gondolkozni kell? Hogy itt nincs Führer aki megmondja, hogy hova-merre és hogyan?
    Napi politikát a náci Wass Albertből a jobboldali politikusok és a velük szövetségben menetelő szélsőjobboldali hordák csináltak. Olvassa csak el mégegyszer a „megkergült Albi” utolsó leveleit. Betegen, elhagyottan is csak azt adta, ami a lényege volt az egész életében: sistergő gyűlölet a zsidó honfitársainkkal szemben.
    Én magam is olvastam Wass Albert néhány könyvét – de inkább maradtam Jókai Mór mellett.
    A „W.A. rajongókat” nem kell félteni: majd rajonganak másokért… Önnek, kedves Ismeretlen, nem tűnt fel, hogy Wass Albertet nem mi, a liberálisok vagy a baloldali gondolkodók kötöttük össze a hungaristákkal ill. a nácikkal – hanem azok, akik értelmes munkavégzés helyett inkább Árpád-sávos zászlók alatt randallíroznak? Magyarán: a tomboló csőcselék emelte magasba a rasszista, xenofób Wass Albert nevét. „Mocskolni” nem szükséges Wass Albertet – elég ha az élettörténetét(a valódit!) a nyílvánosság elé tárjuk.

  15. kétsébeesett

    Én azt tartom szívbemarkolónak, hogy ma Magyarországot , a benne lakókat, az itt élőket egyszerűen le lehet nácizni-úgy mindenestől. Mert ugye-nincs kétség- mindenki náci aki nem ballib.És hát „tomboló csőcselék” itt már mindenki aki nem ért egyet… na mivel is? Pld. a kormány gazdaságpolitikájával, vagy az un. egészségügyi reformmal, vagy bármivel ami a kormány intézkedése. Ezért írtam azt, hogy itt napi politikai érdekről van szó, W.A. csak mellékszereplő. A lényeg talán röviden ez: fasiszta, náci vagy fogd be a szád, majd mi megcsináljuk helyetted azt amit mi akarunk. És az én tudatomban baloldalinak vagy liberálisnak lenni nem annyi pusztán, hogy mindenkit, mindenért lenácizni, fasisztázni. Nem vitatom: jól el lehet ezzel éldegélni, gyarapodni.
    És nem nagyon húzva , gyarapítva itt a szót: Gyurcsány Ferenc egy olyan villában lakik, ami valaha zsidó vagyon volt. Ha majd kiköltözik onnan és bocsánatot kér ezért, akkor odafigyelek esetleg arra amit mond. Addig pedig számomra ez a tény , mindig is azt fogja jelenteni, hogy az antiszemitázás, nácizás, fasisztázás, nem más mint puszta politikai érdek. Kedveseim: el tudnátok képzelni, hogy egy mai jobboldali politikus, köszszereplő, író, vagy bárki egy olyan házban lakjon amit a holokauszt idején összeírtak, majd Rákosiék idején egy pártfunkcionáriusnak odaadjanak???? Csudálnám, ha ezt is megmagyaráznátok…

  16. Gulyás András

    Aki meghallgatta a patkánymesés hanganyagot, vagy elolvasta az Elvész a nyom című regényt, és még mindig nem veszi észre az „íróóriás” beteges antiszemitizmusát, abban szemernyi intellektus nincs, vagy maga is xenofób. Az említett az egyetlen wassmű amit olvastam még akkor, amikor semmit nem tudtam, és nem is hallottam róla. Már a felénél nyilvánvaló volt számomra miféle lény írta. Pedig nekem aztán igazán semmi közöm a zsidósághoz. A zsidókhoz viszont annál több, minél inkább gyűlölködnek velük szemben az olyan gazok, amilyen wass is volt.

  17. Tomipapa

    Ne küldözgessenek több üzenetet,nem sajnálom és nem is fogom sajnálni a zsidókat!!!ŐK ÖLTÉK MEG JÉZUST MERT FÉLTETTÉK A HATALMUKAT,ÉS IRTOTTAK KI GYENGÉBB FAJOKAT MERT MEGTEHETTÉK,mitől jobbak ők a náciktól?Izrael mint ország,hogy is lett?Összesírták maguknak,most+ mit művelnek Gázában?Az arabok örüljenek,hogy még engedik őket ott élni?Még menyi kárpótlás kell nektek?MAGYARORSZÁG MEGFELEL?MERT EZT AKARJÁTOK NEM?A MI HALOTTAINK NEM SZÁMÍTANAK GONDOLOM MERT AKKOR HÁBORÚ VOLT ÉS FELEJTSÜNK!?ÉN AZT MONDOM :MINDENKINEK HÁBORÚ VOLT ÉS FELEJTSÜK EL AZ EGÉSSZET,NEM TÖRTÉNT SEMMI!