Portré Havas Szófiáról, az MSZP új parlamenti képviselőjéről

Forrás: HVG

Portré

"Kádergyerek voltam egy mártír apával és egy szochazás nevelőapával, ráadásul anyai ági nagyapám a Vörös Hadsereg egyik tábornokaként szolgált" - veszi számba a hosszú ideig hősnek számító ősöket az 51 esztendős, mostanában a liberális politikai partnerrel szemben különösen kemény szocialista egészségpolitikus.

Az édesapa, a későbbi miniszterelnök, Horn Gyula bátyja Moszkvában tanulva ismerkedett meg édesanyjával, Szófia leányuk viszont már Pesten született. Jött azonban 1956, és a papát a felkelők meggyilkolták. A kislány így már nevelőapja mellől jár a pesti Radnóti-gimnáziumba, s jut a gond nélkül abszolvált orvosegyetemi felvételiig. Innen nyílegyenes, "cum laude" az út a Korányi-kórház, majd az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet, aztán az Újpesti Kórház, utóbb a Bajcsy-kórház felé. A praxist élénk KISZ- és pártaktivitással fűszerezi, ám a rendszerváltás 1993-ig elapasztja ilyetén ambícióit. Időközben, 1998-ban még egy egészségügyimenedzser-diplomát is begyűjt, aminek révén 1999 és 2005 között az Észak-pesti Kórház orvos igazgatója lehet, miközben, 2002 őszén bekerülve a fővárosi közgyűlésbe, az egészségügyi bizottság alelnöke lesz. Egy évre rá a mandátumáról lemondott Csehák Judit helyére a párt őt küldi a parlamentbe. Ám nem minden fenékig tejfel: 2005-ben a Szent János Kórház orvos igazgatói pozíciójából egykori barátja tessékeli ki. Némi elégtétel lehet tehát a számára, hogy a minap ismét surranópályán jut egy parlamenti képviselői helyhez.

"Rendszeresen olvasok, kondizok, és járok síelni. És ott a gombászás, bár szedni jobban szeretem, mint enni" - említi, mikkel teljes számára az élet. Mindezekhez orosz származású mérnök férj társul. A másodszor időközi képviselővé lett politikus asszony rajta kívül kisebbik lányával, a 21 éves, bölcsészhallgató Annával él egy Opera környéki lakásban. 28 esztendős Éva lánya magyar-orosz szakos tanárként most dramaturgnak tanul, de rövidesen nagymamává teszi a politikailag hiperaktív mamát, "aminek örülök, de azért még szokni kell a gondolatot".

HVG: Már az induláskor borítékolhattuk volna, hogy a koalíciós partnerükkel az egészségbiztosítás ügyében folytatott vita végén vagy olyan egybiztosítós rendszer lesz, amit több-biztosítósnak mondanak, vagy pedig több-biztosítós, amit egybiztosítósnak. Most melyik nyert?

Havas Szófia: Leginkább úgy fogalmaznék, hogy döntetlen, de szerencsére a holland modell helyett megmarad a szolidaritás, a nemzeti kockázatközösség.

- Milyen diplomatikus, ám az önnel munkakapcsolatba kerülők közös megjegyzése: "kemény asszony, nagy harcos". Pedig a családi háttér nem erre predesztinálja: a patinás munkásmozgalmi pedigré kivételes hátszelet biztosíthatott az önmegvalósításhoz...

- Állj, ne mondják végig, 141-es IQ-val rendelkezem, tudom, hová akarnak kilyukadni. Hogy a kádergyerekeknek könnyebb volt, ugye!?

- Nem igazán találta el. Csak feltételeztük, hogy nem tagadta el azokat a családi momentumokat, amelyek helyből előnyt biztosítottak annak idején...

- A szochazásoknak ugyanúgy el kellett érniük egy bizonyos minimumpontszámot, és ha ezt elérték, akkor azok közül már volt előnyük a többiekkel szemben. De arról szó sem volt, hogy ha mondjuk 18 pont volt a minimum, engem 12-vel felvettek volna.

- Nem szeretnénk ezen lovagolni, hiszen a múlt teljesen átértékelődött. Önnél is?

- Én például 1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva.

- És ön milyen fiatal volt? Balról támadta a revizionista Kádárt? Netán reformkörözött?

- Világéletemben renitens voltam, és nehezen fogadtam el a kötelező irányvonalakat, ebből mindig voltak konfliktusaim. Ja, csak most veszem észre, hogy múlt időt használtam, pedig ez egy permanens állapot, azóta tart. Mindig volt valami, amivel aktuálisan nem értettem egyet. Nem voltam reformkörös, mert mindig azt mondtam, ők ráérnek elméleteket gyártani, miközben én napi 24 órában ügyelek. Az én időmbe ilyesmi nem fért bele.

- Ezért vacillált volna három évig az MSZP-be való 1993-as belépéssel is?

- Volt magántermészetű oka is, de az maradjon az én édes titkom. A másik viszont, hogy dolgozott bennem némi sértődöttség, mert a párt lépett ki belőlünk, és nem mi léptünk ki a pártból. Kaptunk egy papírt, hogy mostantól isten hírével, és megszűntünk létezni.

- Nem talált más pártot, amit megtisztelhetett volna?

- Csak a Munkáspárt jöhetett volna szóba, de Thürmer Gyula személyével szemben voltak - és vannak azóta is - fenntartásaim.

- Hát nem cifrázza, nem diplomatáskodik, mint nagybácsija, Horn Gyula külügyér korában. Ő sosem adott önnek e téren tanácsokat?

- Sosem volt vele jó a kapcsolatom. Ezért is nevetséges, amikor a rokonsággal jönnek. Csak a legutóbbi időkben normalizálódott a viszony valamelyest. Ami az egészségügyi ellátást illeti, ott - meglepő módon - az én oldalamon van. Ez persze független a családi kapcsolattól.

- Hát, ami a nézeteket illeti, nem kicsi a kavarodás: önt például egészségügyireform-ellenessége alapján akár még a Fidesz is a vállára emelhetné...

- Na ne, ez így abszolút nem igaz. Az én álláspontom egyszerűen jelentősen eltér az SZDSZ-étől. Ráadásul a politikai palettán nincs párt, amelyik osztaná az övékét. Továbbá azt is látni kell, hogy koalíciós tejtestvéreink sem egységesek, ott is vannak józanabb hangok.

- Azért másban is kimutatható a Fidesz-közelisége: ön volt, aki a Szent János Kórház főigazgatóságába segítette a Fidesz-kormány volt államtitkárát, Kázmér Tibort. Igaz, ő nem sokra rá teleregénybe illő módon váratlanul lapátra tette. Milyen érzés volt?

- Komoly csalódás volt emberileg - és egyáltalán, minden szempontból. Hiszen 15 éve ismertem. Bocsánat, csak azt hittem, hogy ismerem. De még a legokosabbak is melléfognak néha. Ráadásul mint sok más fideszes, ő is egykori káderszülők gyermeke.

- Hűha, ez az utolsó mondat nem mindennapi tüske volt... Sokan mondják, férfiértékek szerint rendeződő világban élünk. Ön eszerint harcol, vagy inkább női eszközökkel operáló amazon?

- Ha kiadnám az összes titkomat, mi maradna nekem? Megtanultam, hogy az a jó menedzser, aki minden létező eszközt felhasznál céljai elérésére. Én pedig hízelgek magamnak azzal, hogy nem vagyok rossz menedzser. Ergo, bevetem még a női eszköztáramat is. Hát jó, hisztizni nem szoktam. Bedobok néhány kedves mosolyt, mert azzal többet tudok elérni.

- És ha csak mosolyról lenne szó. Ország-világ láthatta tinis miniszoknyácskáját, amiben legutóbb letette képviselői esküjét. Ez is afféle tudatos hatáselem volt?

- Bizony sok frakciótársam neheztelt. Azt válaszoltam: ha majd nektek is olyan szép lábatok lesz, ti is kiállhattok középre. Ez persze a férfi kollégáimnak szólt. Szerencsére nem kell sűrűn cserélnem a gardróbomat, mert 18 éves korom óta ugyanaz a súlyom.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN