Ungvári Tamás: Sorstalanságtól a sorsválasztásig
Forrás: NOLNépszabadság * Ungvári Tamás * 2006. január 3.
A magyar állam illetékes képviselői jóindulatú közönnyel szemlélik a zsidóság honi képviselete körül fölcsapó hullámokat. A magyar zsidóságot a hitközségek szövetsége képviseli hazánkban és a külvilágban. Hidegen hagyja a politikát az, mit kavarnak a szövetség székhelyén, a budapesti Síp utcában. Szolgálatukért a hitközségi elnökök mindaddig rendre megkapják a tiszti keresztet, amíg nem lesz tiszti Dávid-csillag, s ezzel a mindenkori pénzbefizetések tetejébe az állami kötelezettségek maximuma teljesült. A gazdálkodás belső ügyeit ugyan megszellőztetik a lapok, de ettől mi sem változik. Ha egy elnök szembeszáll az ügyvezető igazgatóval, megfeszítik.
A múlt században a zsidóság dolgával addig foglalkozott az országgyűlés – Eötvös, majd Pauler Tivadar, Deák és Jókai -, amíg képviseletüket a hitélet átvállalta. Az államilag felszentelt hitközség kezdeményezéséből épült meg a Szeretetház, ez a testület dolgozta ki a Magyar Zsidó Múzeum eszméjét. Elindította a hitközség az Izraelita Magyar Irodalmi Társulatot, felépítette az Országos Izraelita Tanítóképző internátusát.
A hitközségi hála nem ismert határt. A vallási recepció utáni zsidók felesküdtek a kiegyezésre, a Tiszákra és a rend kedvéért a Habsburgokra is. A rabbiszeminárium a Monarchia utolsó pillanataiban kérte IV. Károlytól, hogy az intézményt Ferenc Józsefről nevezhessék el.
A hitközség történelmileg „gutgesinnt” volt, alázattal hajolt a felsőbbséghez. Miért is ne? Joseph Roth híres Radetzky-induló című regényében a galíciai tartományba látogató császárt a Tórát cipelő zsidók fogadták, hiszen a császár a Jeruzsálem királya címet is viselte a keresztes háborúk emlékére. (Egy másik rangja szerint pedig Auschwitz hercege is volt.)
Amikor 1944. március 19-én a németek a Síp utcában kopogtattak, egyedül a tudós dr. Bánóczi Lászlóra akadtak. S csak később kerítették elő dr. Csergő Hugót, dr. Pető Ernőt, dr. Wilhelm Károlyt. A vészkorszak hajnalán a hitközséget, miként korábban is, felsőbb diplomával rendelkező személyek igazgatták. A háború után is dr. Sós Endre újságíró és hitközségi elnök jelentgette fel hitsorsosait a titkosszolgálatoknál. A diplomát nem érdemes fetisizálni, de azért amikor a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga visszavételéről és hasznosításáról volt szó, a döntést hozó vezetőség iskolában eltöltött éveinek száma még a jelenlegi elnök, Feldmájer Péter jogi diplomáját hozzáadva sem ért el túl magas értéket. Az értelmiségi elit kimaradt a vezetőségből, több a ruhatárszakon végzett áldiplomás, mint a magyar-zsidó tudomány és művészet képviselője a döntéshozó testületben. Ágy érthető, hogy ezt a kalákát nem minden zsidó vallású, vagy zsidó azonosságot valló magyar érzi magáénak. A hitközséghez kapcsolódó kulturális alapítványok és egyesületek igazgató testületeit is nagyjából a jelenlegi adminisztráció szűk választéka adja. A hitközségek szövetségének elnökválasztási, leváltási, közgyűlési mutatványainak érthetetlenül nagy teret szentelt a hazai sajtó anélkül, hogy tüzetesen elmagyarázta volna, miről szólt a tragikomédia. Veszekednek a zsidók, hadd veszekedjenek…
Ez idő tájt merült fel újólag a magyarországi zsidóság kisebbséggé nyilvánításának jól időzített ötlete. A kilencvenes évek elején már diszkreditált lázálomba a hitközségi válság lehelt életet, s talán az új országos választások közelsége is.
Mit kérnek a kezdeményezők? A sorrendet mellőzve azt, hogy ők képviselhessék a magyar zsidóság elvilágiasodott, de zsidó azonosságtudatot valló csoportját. A hitközség, mint új elnöke kifejtette, a vallásos érzést szeretné megerősíteni. Hát a belgák – hogy egy régi viccet idézzek -, hová álljanak? Ki képviseli a nem vallásos zsidókat?
Hazánkban szabad a vallás-, és az identitásválasztás. Miért ne választhatnának kisebbségi identitást azok a zsidók, akik az újszülött etnotudat messiásainak nyomába szegődnének? A szabályok némi csűrésével-csavarásával egyezer aláírás elegendőnek rémlik ahhoz, hogy a kérdést az Országgyűlés napirendre tűzze. Eddig ugyan sohasem volt többség, de mostantól kisebbség lesz a zsidó.
A Múlt és Jövő című kitűnő folyóirat aláírásgyűjtést kezdeményezett az aláírásgyűjtő különítményesek ellen. Mások enyhébben ítéltek. A Szombat főszerkesztője szemmel láthatóan örült annak, hogy a hitközséget támadják, ezért rábiccentett a szabad identitásválasztás dogmájára.
A közösségi identitás azonban nem választható szabadon. Az etnikai és kisebbségkutatás sok csoportazonosságot képező erőt tart számon (a Magyar Tudományos Akadémia nagy tekintélyű intézetében is). Ez a kutatás éppen a választás megkötöttségeit elemzi, s többek közt arra vezet, hogy kollektív emlékezet és történelmi hagyomány szükséges ahhoz, hogy legitim képviseleti csoportot szervezhessen valaminő politikai akarat. A neokisebbségi önkéntes tűzoltók s önjelölt képviselők nem támaszkodhatnak precedensre, vagy bármilyen kisebbségi közösség emlékezetére. A kisebbségi jogok ugyanis nem a kisebbségképzést, hanem az azonos jogok biztosítását jelentették történelmileg.
Az első világháború utáni békeszerződésekben az újrarajzolt Kelet-Európára szabták feltételül a zsidóság és más kisebbségek állampolgári egyenlőségét. A román delegátus a foga között mormolta, hogy a nagyhatalmak hozzák a törvényeket, de mi alkalmazzuk őket. Az új, területében csaknem a duplájára hízott Lengyelország miniszterelnöke, a zongaraművész Ignacy Paderewski elébb vitézül harcolt a békeszerződés kisebbségi kitételei ellen, majd fogcsikorgatva elfogadta azokat. Trianon sebeit a független Magyarország nem tudta másképpen megtorolni, mint a numerus claususszal, a zsidó egyetemi hallgatók számának korlátozásával. 1927-re azonban a Népszövetség nyomása a törvény módosítására kényszerítette Bethlen Istvánt. Ekkor is, mint történetének egész folyamán, a kisebbségi jog a polgári egyenjogúságot és nem az elkülönített jogot jelentette.
Az első világháború utáni Lengyelországban a zsidóságnak kisebbségi képviselete működött két esztendeig az ukránokkal közösen. Azután feloszlott a kisebbségi szövetség, s a jobboldal nyomására akadozott, vagy megszűnt a zsidó iskolák támogatása. A békeszerződés kisebbségi kikötéseit még a független Lengyelország mondta fel a jiddis nyelv betiltásával egyidejűleg.
A zsidó kisebbségvédelem ott volt igazolható, ahol az országhatárokon belüli nemzetiségek kulturális különbségei áthidalhatatlannak bizonyultak. A Lengyelországhoz, vagy Romániához csatolt területeken a megnövekedett lakosság tetemes része idegen anyanyelvű volt, magyar, jiddis, ukrán stb. A kisebbségvédelem e csoportok anyanyelvi, vagy kulturális pajzsát kínálta fel rendszerint külső nyomásra.
A magyarországi zsidóság anyanyelve magyar, túlnyomó többségének a nemzetisége is az. Magyarország egyéb kisebbségei attól kisebbségek, hogy a geopolitikai változások, vagy az egyszerű migráció ide szorította őket. Eredendően idegen anyanyelvűek, kulturálisan egy másik anyaországot reprezentálnak.
Mi lenne azonban a zsidó kisebbség anyanyelve, ha nem a magyar? Az új kisebbségi zsidót hitehagyottnak, pogánynak képzelik el. Aligha valószínű azonban, hogy ez az újzsidó akár az ótestamentumi héberrel, arameussal, vagy a jiddissel, a szefárd spanyol ladinóval közelebbi ismeretséget ápolt volna. Nyelv nélküli párianemzetiség lenne, ha valamely törvény lombikjában létrehoznák.
S ugyan melyik anyaországtól szakadt el ez a képzelt kisebbség? Erre a neozsidók okkal kerülgetik a választ. Akkor is bajba kerülnek, ha kimondják, akkor is, ha elhallgatják.
A zsidókat kisebbséggé nyilvánító kezdeményezés történelmietlen, komolytalan, ám ettől még roppant veszedelmes. Azért is, mert hatvan esztendővel a vészkorszak után eltakarja a zsidó identitás valódi problémáit. Történelme során a zsidóság hézagtalanul integrálódott a magyar nemzetbe, függetlenül attól, hogy mennyire telített méreganyaggal a nemzettest immunrendszere. A kisebbségi zsidóság ötlete Trianont idézi, s ezzel egy ország identitását sebzi meg. Nem a zsidót definiálja, hanem a nem zsidót, akitől az adott kisebbséget védeni kell. A jelenlegi országhatárokat a győztes nemzetek alakították úgy, hogy utána gyógyírként felkínálják a kisebbségvédelmet.
Az integrálódás más, mint az asszimiláció. Anyanyelvi és kulturális közösséget jelent, amely nem zárja ki a többféle kulturális identitást. A kultúrateremtő és -fogyasztó zsidóság a magyar művelődést gazdagította. A holokauszt traumájának feldolgozását Magyarországon az áldozatok kezdeményezték. A történelmi sorsforduló emléke alig szólalt meg a háborút átívelő életművekben. Fél évszázadot kellett arra várni, hogy a közös magyar és a zsidó kulturális emlékezet kikényszerítse olyan művek elismerését, mint Szabó István remeke, A Napfény íze, vagy Kertész Imre magyar író Nobel-díjjal jutalmazott műve a zsidó sorsról, a Sorstalanság.
Az út a sorstalanságtól a sorsválasztásig vezetett. A kisebbségi visszaminősítésnek egyenrangú szabad polgárból kegyelmi jogon kivételezett hontalanná – nincs esélye, nincs történelmi vagy társadalmi igazolása.
A szerző irodalomtörténész
január 3rd, 2006 at 07:24
Tisztelt Sofar.
Az itt megjelent cikktől függetlenül, meg kellene „szerezni” Ungvári Tamást a sofarnak, hogy az Ő nagy tudásából mi is részesüljünk egy kicsit.
Mindannyian szívesen olvasnánk, ha rendszeresen írna nekünk történeteket.
rosalie
január 3rd, 2006 at 10:44
Ej-ej Rosalie ,
hat nem tudod,hogy a zsidok koreben – konkretabban a vallasban – , nem
divik a balvanyimadas ? Jobban jarnank (Te is) ,ha sok-sok hasonlo kaliberu (de nem feltetlenul mindenben egyeterto) ember Kneszetje lenne a Sofar . Itt vagyok mindjart keznel en a nagy tudasommal,felvallalva eddigi es ezutani anonimitasomat is ….,bizton jo kis tortenetekkel szolgalnek (Neked is). A kisebbseg temaban sokan,sokfelet mondanak a legnagyobb meggyozodessel -olykor a meggyozes igazi ertekerejet eronek erejevel is az olvasoba ,a befogadoba kalapalva. Akinek tortenelmi ismerete hezagos,eloiteletek altal tepazott,stb., ugymond „ismeretanyagban alultaplalt”,annak minden johet,ott semmi nem tud uberelni semmit.
Szoval okosan gondolkodni,perspektivaba onteni ezt a temat lehet ,kerdes mennyire a rahatas eszkoze az egyeduli legitimitas. Aludjunk egyet-kettot-tobbet , mielott eszmei vezerunket megvalasztanank – nekem speciel a hideg futkos a hatamon a vezirek lattan. Devianciamat tuti kipeceznek …
udv.
ajsher a Kosher
január 3rd, 2006 at 12:52
Kedves Ajsher,
Hiszen hozzászólásomból kiderült, hogy nem ezzel a témával kapcsolatban reagáltam.
Szerintem nem ismered Ungvári Tamást, ha bálványimádásnak érzed azt, hogy szívesen olvasnám az írásait.
rosalie
január 3rd, 2006 at 12:57
Ajsher,
azért nem volt itt szó vezérről,
csupán egy ötlet. Bálványimádásról nincs szó.Ha már itt tartunk, milyen jó is lenne, ha megfűzné a Sófár a Hellet Ágnest, Kőbányai Jánost, Konrád Györgyöt, Kertész Ákost, Spiró Györgyöt stbbit…
persze tudom, ez nem így működik….
január 3rd, 2006 at 12:58
Ajsher,
azért nem volt itt szó vezérről,
csupán egy ötlet. Bálványimádásról nincs szó.Ha már itt tartunk, milyen jó is lenne, ha megfűzné a Sófár a Hellet Ágnest, Kőbányai Jánost, Konrád Györgyöt, Kertész Ákost, Spiró Györgyöt stbbit…
persze tudom, ez nem így működik….
január 3rd, 2006 at 13:08
Nem bizony 🙂 Amúgy tulajdonképpen mire is kellene őket megfűzni?
január 3rd, 2006 at 18:37
Rosalie , Edota … barataim !
Ugyan fennhangon oregszem ,de azert olvasni s ennek kapcsan aztan a szavakat osszerakva meg egyeztetni is tudok es ezt mondatok formajaban adom-veszem . Ismerem Ungvari Tamast ,tobb konyve , televizios-radios szereplesei alapjan, tobbizben ujra es ujra megszerettem, hogy aztan egy ES-beli cikke miatt megint kiatkozzam stb. Ugyanez vonatkozik Heller Agnesre is , aki per-pinyo az alairasi csomorulete miatt epp` pikszisen kivul van a Kobanyai Jancsival egyutt. De ez meg nem azt jelenti ,hogy veszbirosag ele kell citalni oket,s azt sem ,hogy ha egyet is ertenek veluk az egekig magasztaljam `un humanite patos`. A balvanyimadas szimboleumkent szegodott mondandomhoz,valoban nem szemelyre szolo , mint a helyjegy a furedi expressen,de ha a”nagytudasuak” rendszeresen irnanak itt a Sofaron ,amibol igy reszesulnek en is — hat biz` szoronganek rendesen meg le is buknek,
kiderulhet meg az is ,hogy az „EN NAGY TUDASOM” bloff ! S akkor az Attilanak ugy kene utanam kiabalnia,hogy :–Ugyan mar,mi ez a kishituseg? Gyere csak vissza ! S en akkor – ugyan kisirt szemmel ,de megis lelkileg bekeben szep csendben irogatnam tovabb a „bloff”-jeimet.
Salom,
ajsher a mindig Kosher
január 6th, 2006 at 00:27
aser 11
Tisztelt Ungvári Tamás!
2006.jan.3-án ,a Népszabadság online kiadásában megjelent cikkében /Sorstalanságtól a sorsválasztásig/, miután leszedi a „keresztvizet” a Hitközségi vezetésről,egy váratlan fordulattal a zsidó kisebbségi kezdeményezés ellen fordul.
Csak az a baj,hogy az ön által aposztrofált zsidó értelmiség,ugyan mitől lenne zsidó?
Nem járnak zsinagógába,nem ismerik a vallást,nem hordanak kapellit sem,nem zsidó a feleségük,nem kóser a háztartásuk,nem vállalják nyiltan a zsidóságukat,karácsonyfát állitanak,de Hanukagyertyát nem gyujtanak! Még mezüze sincs az ajtófélfán!
Ezért nem is lehetnek a Hitközségben vezetők.
Ezeknek az „Értelmiségieknek” példája nyomán,-akik nem zsidó élet és házastársat válsztanak-,értük el,hogy a zsidó fiatalok 50%-a szintén nem zsidó társat választ.
Az pedig tény,hogy 1948-óta,mióta megalakult Izrael,a külföldön élő zsidók mindenhol kisebbségben vannak.Függetlenül attól,hogy az illető Állam elismeri-e őket kisebbségnek,vagy nem.Ugyanis egy kisebbség attól lesz kisebbség,hogy tagjai kevesbben vannak,mint a többség.
Ki a zsidó?
Ezt a kérdést már megválaszolták a rabbik.Eszerint: Vallás,nemzet és származás a válasz.
Lásd: http://www.zsido.com honlapon. Legyen -e nemzeti kisebbség a zsidóság?
Már miért lenne hitehagyott /pogány/ a leendő kisebbségi zsidó? Nem engednék meg nekik belépni a zsinagógákba? Nem viselhetnének kapellit? Nem vezethetnének kóser háztartást?A szomszédjuk hontalannak és pogánynak tekintené őket? Nem maradhatnának Magyar Állampolgárok?
Kik lennének a kisebbségi zsidók?
Azok akik ezt vállalják.Aki nem vállalja,az nem lesz kisebbségi zsidó,csak vagy vallásos,vagy kultur,vagy titok-zsidó,vagy ateista-zsidó,vagy megélhetési-zsidó.
A kisebbségi kezdeményezésnek pont az a létjogosultsága,hogy a zsidók bátran felvállahatják magukat. Vagy őn már sétált az utcán kapelliben? Vajon miért nem?-Mert nem kivánja,hogy lezsidózzák!-
-Amennyiben lenne zsidó kisebbség,amely nyiltan felvállalja zsidóságát,már nem is lenne olyan érdekes és érdemes egy-egy zsidót provokálni.
A kisebbség jog,melyet -ha az Állam elismer,- egyben kötelezettséget is vállal arra,hogy segiti /támogatja/ azon Állampolgárai kuturális igényeit,akik erre igényt tartanak.
Igy pl: Szinház,film,könyv-ujság kiadás,nyelvoktatás,Rádió és TV adások…….
Miért lenne veszedelmes a kezdeményezés?
Talán a Magyar Állam megint kirekesztő zsidótörvényeket készül hozni? Vagy gettóba zárná a zsidókat? Vagy deportálná őket?.Hová?
Belátható,hogy Szabó István :Napfény ize c. filmje nem a Magyar Állam bocsánatkérése a Holokausztért,hanem egy történeti alkotás.
Kertész Imre Sorstalanság c. könyve után kapott Nobel dijat nem a Magyar Állam adta,hanem a Svéd Királyi Akadémia,melyre nincs a Magyar Államnak semilyen befolyása sem.
Hiszen még ma sincs a Magyar Állam által emelt Holokauszt Emlékmü sem,melynek helye a Parlament előtt lenne,örökre emlékeztetve arra a képviselőket,milyen nagy volt elődeik felelőssége a Holokausztban! /A zsidótörvények meghozatalában /.
A kisebbségi zsidó nem veszitené el egyenjoguságát a többséggel szemben -ezt az Alkotmány is garantálja-,és Állampolgárságát sem veszitené el. Erre bizonyiték a jelenleg elismert 13 nemzetiség.
Viszont a többség garantálná azon többletjogokat,melyek szükségesek a zsidó önazonosság továbbéléséhez,és megakadályoznák a Magyar-zsidóság teljes asszimilációját /megszünését/.
január 6th, 2006 at 11:46
Egymasba futo parhuzamosok ,
a veget nem ero nekirugaszkodasok — helyeretenni fogalmakat,identitast,szokasokat, de nem utolsosorban a tortenelmet,mint itelobirot.A megtortent szornyusegek igazi okat vallalni,erzelmi viszonyulasanak legitimitasat elfogadni,artikulalni es a tanulsagot beepiteni jovonkbe , jovonk nyugati falaba,ahova nepunk tortenelme,hite es hitelessege vagyon beepitve — ugy gondolom ez minden patosz nelkul minden zsido fejeben vilagos kell legyen. A nemfelejtes nem jelent lelek-evakuaciot,ahogyan a felejtes sem. A vallas – ugyis,mint eszkoz az egyeduli volt szinte evszazadokon at megorizni a legfontosabbat : a hitet, egy nep hitet a lethez,az ertekeit. S az,hogy ezeket korok,emberek,tortenesek feladjak szinte ugyanazon motivacio vegett – a megmenekules,a tovabbeles,stb.,mind azon iranyba mutatnak. Az eletosztonon es az ember habitusan kivul mukodik az egyuvetartozas(nep,csalad,falka)szoros igenye.S ez esetunkben is igaz fuggetlenul attol ,hogy nem maradt fenn a kozos nyelv (pontosabban megujult) ,amire sokan hivatkoznak,mint kizarolagossagra . A ciganysag(kisebbseg?) megorizte nyelvet ugyan,de elhagyta vallasat,szokasai nagy reszet , integralodasa ugyanakkor hasonlo akadalyokba utkozott,mint a zsidoke. Diaszporikus hanyatattasa ujkeletubb es parttalanabb ,artikulalt visszateresi szandek nelkul oseik foldjere,ami a zsidok eseteben mara egyertelmu es konkret,mintahogy ezen ragaszkodasuk is az volt. Az asszimilacio igenyet diktalo meg-megujulo borzalmak (foleg europaban)egyik legnagyobbika „csak” hatvan eve volt,tanulsagat,maig nem teritettek ki ,ott ul a szivekben rancosan ,meghazuttolva,meltanytalan osszegzesek hazugsagnaplojaba vezetve.Kisebbsegkent is elheti barki megszokott keretu-elvu eletet,az ateizmus Israelben is elfogadott dolog,de ettol meg egyetlen zsido ateista meg nem kerdojelezi hovatartozasat,nepe tortenelmi helyet – egyaltalan nepet,ugyismint entitast.Nem Israelben szulettem,de zsidokent megertettem ,hogy „visszateresem” nem egyeb ,mint kepviselet az egyszeri elet szamlajara , szuletesi helyemet nem veve prioritasnak zsidosagom szamlajara.Nem agitalok senkit,hogy menjen es folytassa eletet zsidokent Israelben,mert ezt nem mindenki kepes magaravallalni – de zsidosagat a galutban kisebbsegi statuszban
vallalni minden kulsoseg es hangoskodast mellozve , miert ne ? Ha ez a kerdes megkapja a vilagos meghatarozasat, az el es befogadoelv rotaciojaban talan megnyugvast talal mindenki ,s nem ragad senkire semmilyen belyeg,semmilyen csillag …..Van valakinek valamilyen elfogadhato oka arra,hogy kit es miert provokal a zsidok kisebbsegkent valo elfogadasa? Vagy kenyelmesebb elni ugy,azzal a cseppet sem megnyugtato tudattal,hogy -„Igen ,vannak antiszemitak Magyarorszagon (is),de minoritaskent beepitheto a tarsadalomba. Ennek deklaralasa rendben van , az nincs rendben ,ha valaki ez ellen ugy tiltakozik ,hogy vallalja is e kuzdelemben a kiletet ! A kisebbsegek vedelmet ,legitimitast kell , hogy kapjanak az adott allamtol,nem pedig sunyi osszekacsintos latens megallapodasra epiteni multat,jelent s legfokeppen a JOVOT ! Ufff. , beszeltem ….
ajsher a meg mindig Kosher