Forrás: Tűsarok

Izraelben nem házasodhat újra a rabbinikus bíróságon el nem választott nő. A mástól született gyermekei fattyúk lesznek. A nők házasság utáni jogait védő, több mint ezer éve létező házassági szerződés alól pedig a legtöbb férfi kibújik. Az évezredes szabályok tehát élnek is meg nem is. Ahogy – a férfiaknak – tetszik.

XVII. századi ketuba

Izraelben a házasságot és a válást a zsidó vallás hagyományai, intézményei és törvényei szabályozzák. A bibliai időkben a nők a férj tulajdonának számítottak, bár afféle különleges értéktárgynak. A férfi nem bánhatott velük úgy, mint egy tehénnel vagy egy rabszolgával, nem kínozhatta büntetlenül feleségét (eit), de jogilag mégiscsak tulajdonaként kezelhette. A nők helyzetét a halacha, a rabbinikus törvénykezés kialakulása reformálta meg.

Ezeknek a ma is érvényes szabályoknak a lejegyzése, a Misna papírra rögzítésével i.sz. 200 körül kezdődött. Ekkoriban jelent meg a ketuba, vagyis a házassági szerződés. Az annak idején meglehetősen modernnek számító jogi gyakorlat a nőknek egyfajta anyagi biztonságot jelentett.

A vőlegény a rabbi segítségével azóta is minden zsidó esküvőn ketubát ír arámi nyelven, amely szabályozza az esetleges válás következményeit is. Eszerint a házasság a zsidó vallásban a két fél közt létrejövő szerződés, ahol a férj kötelezi magát, hogy bizonyos összeget fizet, amennyiben elválik nejétől. Mára azonban a ketuba névlegessé vált: a nők jogait védő funkcióját elvesztette.

A GET

A zsidó válási szisztéma egyik alapfeltétele a get, azaz a válólevél, amely a házasság kötelékéből felszabadítja a feleket. A polgári válás, mely a bíróság előtt történik, nem érvényes a zsidó törvények értelmében, és egy nő, aki polgári módon elvált ugyan, de nem kapott szabályos getet, az a chalacha (zsidó törvény) értelmében továbbra is férjes asszonynak számít.A házasság vallási szabályai az idők során folyamatosan változtak: a középkorban az európai zsidóknál véglegessé vált az egynejűség, bár az arab és az afrikai országokból érkezett idős zsidók közt máig akadnak többnejűségben élő izraeli családok.

Virágzik a házassági turizmus

Izraelben a mai napig azok a rabbinikus bíróságok a mérvadók, amiket még az állam megszületése előtt, az ottomán török uralom alatt állítottak föl. Az állam kikiáltása után a modern Izrael átvette a török gyakorlatot, nem alakított hivatalos polgári intézményeket sem a házasságra, sem a temetkezésre, sem az egyén életét érintő egyébb fontos kérdésekre. Ez azt is jelenti, hogy zsidók csak zsidókkal házasodhatnak, muszlimok csak muszlimokkal, keresztények csak keresztényekkel saját vallási intézményeik szerint. Aki ma polgári házasságkötés szerint és nem a zsidó vallási hagyomány meghatározta házasságban szeretne élni, az külföldön esküszik, a közeli Cipruson egyre nagyobb mértékben virágzik a „házassági turizmus”.

Csók a huppa alatt A külföldi házasságkötést az állam ugyan elismeri, de elválni mindenképpen Izraelben kell, ugyanis Cipruson csak a ciprusi állampolgárokat választja szét a bíróság. A válás kérdése teszi igazán bonyolulttá a polgári esküvők intézményét. Ha egy kettős állampolgárnak sikerül is külföldön elválnia egy polgári bíróságon, és Izraelben a hivatalos szervek, a belügy el is ismerné a válást, a továbbiakban mégis súlyos gondokkal szembesülne a zsidóság „mamzer” fogalma miatt.

Ágyasok és mamzerek

A bibliai törvénykezés szerint az számít házasságtörésnek, ha egy férjes asszony nemi kapcsolatba kerül egy másik férfival. A nős férfiak szabadon létesíthetnek kapcsolatokat, a tóra idején általában több feleségük és ágyasuk is volt. Manapság az egynejűség mellett megmaradt a tiltott kapcsolat fogalma, és az ebből származó gyermekek kizárása a közösségből. Ha egy bibliai értelemben vett tiltott kapcsolatból gyermek születik, miközben az asszony még nem vált el rabbinikusan előző férjétől, akkor a gyermek „mamzer”, vagyis fattyú lesz. A zsidó mamzer fogalom más, mint a keresztény: a „házasságon kívül született” gyermek nem számít mamzernek. Az ágyasi kapcsolat ugyanis nem tilos. A mamzerek azonban tíz generáción át, vagyis gyakorlatilag az idők végezetéig csak más mamzerekkel házasodhatnak.

Ez a jelen Izraelében még egy szekuláris nő számára is súlyos stigmát jelent. Ha egy zsidó nő nem a rabbinátuson, vagy egyáltalán nem házasodik össze, akkor a továbbiakban a halacha szerint nem törvényes hitvesnek, hanem ágyasnak, szeretőnek számít. A halachikus törvénykezés vitatja ugyan az ágyasság „intézményét”, de általában elfogadott együttélési formának számít.

Ha viszont a halacha szerint házasodott a nő, csak azután mehet újra férjhez, ha a rabbinikus bíróság „szabályosan” választotta el. Ellenkező esetben a későbbiekben mástól született gyermekei „mamzerek” lesznek.

Bíróságok versenyfutása

Ha valaki el akar válni Izraelben, és vitás kérdései vannak házastársával, el kell döntenie, melyik bírósághoz fordul: a rabbinikushoz, vagy az állami családjogi bírósághoz. Egyszerre ugyanis nem futhat ugyanaz a per két bíróságon, és csak közös megegyzéssel lehet átvinni egyik helyről a másikra a döntés jogát.

A két bíróságnak ugyanazon elvek alapján kellene működniük. Ám a családi bíróságok általában a nőknek, míg a rabbinikusak inkább a férfiaknak kedveznek. A törvény szerint a vagyont fele-fele arányban kell megosztani, a gyerekeket pedig érdekeik szerint. A gyakorlatban ezzel szemben családi bíróságokon az öt év alatti gyerekeket szinte mindig a nőknek ítélik, a vagyont pedig fele-fele arányban osztják meg, míg a rabbinikus törvényszéken a modern törvényektől gyakran eltérő halachikus hagyomány is beleszól az ítéletekbe.

Egy biztos: bárhol is született a megegyezés, a getet az egész procedúra végén végül a rabbinikus bíróságon kell a férjnek neje kezébe adni. Végső soron tehát minden út a rabbikhoz, gyakran a zsákutcába vezet.

Ketyeg az óra

A getet a férjnek készégesen, jószántából kell átadnia volt asszonyának, akinek ugyanúgy kell azt elfogadnia. Ez garantálja a zsidó jogban azt, hogy egyik fél érdekei se csorbuljanak. A valóságban azonban a nőknek sokkal fontosabb, hogy megkapják a getet, mint a férfiaknak az, hogy kiadják. A nőknek ugyanis az eljárás idején is ketyeg a biológiai órája: ha újabb kapcsolatra készülnek és szeretnének még gyerekeket mástól, akkor minél hamarabb szükségük van válólevelükre. A férfiak ezzel szemben nyugodtan húzhatják az ügyet akár évekig is.

Házasságra ítélve – részlet Anat Zuria izraeli rendező filmjéből, melyet a Verzió2 Emberi Jogi Dokumentumfilmfesztiválon mutattak be

A nők jogainak garantálásában sokat segíthet az utóbbi időben divatba jött házasság előtti egyezmény. Ebben a fizetés felét kitevő „előzetes gyerektartást” határoz meg a pár arra az esetre, ha a válólevelet nem hajlandó kiadni a férj.

A válás mellett holtpontra juthat egy zsidó nő helyzete akkor is, ha férje „eltűnt”, ha évek óta nem tudni hollétéről. Az ilyen asszonyokat „agunáknak” hívják, és sorsuk meglehetősen reménytelen – különösen ha fiatalon váltak társtalanná. Híres példa erre a Libanonban fogságba esett pilóta, Ron Arad, akiről a nyolcvanas évek óta nem lehet tudni, él-e hal-e az irániak fogságában. Aguna felesége pedig nem tud sem elválni, sem újraházasodni. Furcsa özvegyi sorban él évtizedek óta, a rabbik nem választják el férjétől mindaddig, amíg nincs bizonyosság annak haláláról.

Nem ér sokat a válólevél

A Mavoi Szatum figyelemfelkeltő plakátjaA sajátos izraeli helyzettel, a „gettel”, a válólevél körüli bonyodalmakkal több civil emberjogi intézmény is foglalkozik. A Mavoi Szatum (Zsákutca) nevű szervezet szóvivője, Jessica Sax elmondta, a tíz éve alakult iroda szociális munkásai, önkéntesei és jogászok segítik a bajba jutott asszonyokat, akik szinte mindig eleve egyenlőtlen helyzetből indulnak a bíróságra. A Mavoi Szatum a tanácsadáson és a gyakran ingyenes jogi képviseleten kívül a törvények megváltoztatásán is dolgozik. Lobbiznak a Kneszetben, rendszeresen tárgyalnak rabbikkal, hogy a vallási bíróságok gyakorlata jobban alkalmazkodjék a jelen helyzethez, az idők változásaihoz.

Jessica Sax szerint az izraeli nők gyakran nincsenek tisztában jogaikkal, és ezért sem küzdenek eléggé, ha megsértik azokat. A nők végül a get érdekében a rabbinátuson általában föladják követeléseiket. Lemondanak a gyerektartásról, a közös vagyon rájuk eső részéről. Az igazi zsarolás a már aláírt megállapodások után általában a rabbinikus bíróságon kezdődik, ahol a getet a férfiak igen gyakran csak akkor adják ki, ha a nő feladja a neki megállapított javak egy részét. Az állami szervek pedig nem tudják „ráerőltetni” az ellenálló félre a már aláírt megállapodást, hiszen senki sem akadályozhatja meg, hogy a nők „önként” lemondjanak jogaikról az ügy gyorsabb lezárása érdekében.

Az otthoni erőszak nem számít

Léteznek bizonyos államhatalmi és halachikus eszközök arra az esetre, ha a nők mégis ellenszegülnek, és követelik a nekik megítélt járandóságokat. Ám ezek sem garantálnak semmit és az ilyen ügyek általában évekig elhúzódnak. A Misna felsorol néhány okot, amely szerint a bíróság a get kiadására kötelezhet egy férfit, ha a nő válni akar. Például, ha a férfi büdös, vagy ha súlyos bőrbetegsége van -ám ezek a szabályok igen ritkán alkalmazhatóak a valóságban. A Gemara szerint akkor is kikényszerítheti a nő a válást, ha erőszak éri otthon és életveszélybe kerül. Sőt, a középkor egyik mérvadó zsidó gondolkodója, Rambam azt mondta: ha egy nő azt állítja a bíróságon, hogy utálja a férjét és undorodik tőle, akkor is meg kell kapnia a getet, mert senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy olyannal legyen nemi kapcsolata, akit nem bír elviselni. A mai rabbinikus bíróságok gyakorlatában azonban ezek az indokok ritkán szerepelnek, ezen vallási törvények nagy része vita tárgya, és az izraeli vallási bíróságok igen konzervatívok. Ágy például az otthoni erőszak sem elég ok a get kikényszerítésére. „Segíthet” a helyzeten, ha súlyos életveszélyben van a nő. Ám ezek az asszonyok a válás idejére általában elmenekülnek otthonról, így elhárul a vallási értelemben vett közvetlen életveszély.

Gumiszabály a get megtagadóinak

Az izraeli törvények meghatároznak bizonyos szankciókat a getet megtagadó férfiak ellen. Végső esetben börtönbe küldhetik a férfiakat. Ha a férj egyébként is börtönben van, magánzárkára ítélhetik, bevonhajtják a jogosítványát vagy fenyegetőzhetnek mindezzel. A Mavoi Szatum szerint ezeket az eszközöket azonban jóval ritkábban alkalmazzák, mint kellene. Jelenleg néhány száz férfi ellen zajlik a get kiadását kikényszerítő per, és harmincan ülnek emiatt börtönben. A jogszabály igen rugalmas: nehéz meghatározni, mikortól, mennyi idő után számít valaki get megtagadónak. Éppen ezért ma Izraelben hivatalosan mindössze pár százan lehetnek, akiknél a bíróság a kényszer mellett döntött. A Mavoi Szatum szóvivője szerint azonban valójában mintegy tízezer megoldásra váró ügy létezik.

Shiri Zsuzsa (Izrael)

[[email protected]]