Forrás: ÉS

KŐBÁNYAI JÁNOS

A magyar zsidóság és a nemzetiség

A zsidóság és nemzetiség fogalmának meghatározó, sőt eredendő kapcsolata van a magyar történelemben – csak éppen teljesen ellenkező értelemben, amelynek jegyében újból felbukkant a tömegmédiumokban, mint riogató, noha a mai viszonyokat plasztikusan leképező kísértet.

Amikor a reformkorban a zsidóság befogadása a közdiskurzus részévé vált (a politikai nemzettel egyenlő nemesség köreiben, mely a lakosság öt százalékát tette ki), a függetlenségre vágyó politikai elit azzal a ténnyel is szembesült, hogy a magyar nemzetiség kisebbségbe került az országban élő népcsoportok összességével szemben. A zsidóknak a végül csak az Osztrák-Magyar Monarchia keretein belül megvalósult jogi befogadása hátterében az a megfontolás állt, hogy a magyar nemzetiség egy olyan népcsoportban leljen szövetségest s általuk többséget a Magyar Királyságban, amely magáévá teszi a magyar azonosságot, kultúrát és politikai dominanciát. Az „asszimilációs szerződés” hátterében ez a még eredendőbb viszonyokat kodifikáló nemzetiségi szerződés állt. A felkínált, vagy inkább kiérdemelt szerepet (lásd a „48-as szabadságharcban való részvételüket) a magyar zsidók nemcsak hogy tudatosan vállalták, de ezt a funkcionális missziót tartották létezésük, magyarként létezésük sarkkövének. Ezen az alapon teremtődött meg a zsidóságnak a magyar ága. Ha úgy tetszik: narratívája erről szólt. Igaz, annak ellenére szerkesztették magukat ebbe az elbeszélésbe, hogy ez az alap meglehetősen ingatagnak bizonyult – hiszen csak a Kossuth, Deák, Eötvös József fémjelezte magyar elit egyetlen nemzedéke kötötte meg, s tartotta be ezt a szerződést.

Ady Endre zseniális víziója is aláhúzta ezt az egymásrautaltságot: „De igaz ugye, hogy közénk, senkik, még egyformák között is százfélék közé, elvegyült egymillió zsidó. Hogy e zsidók megcsinálták nekünk Budapestet, s mindazt, ami talán – talán? biztosan – nincs is, de távolról, európaian mutatós? Segítségünkre jöttek nekünk, akik már nem vagyunk, akik, mint nép szintén nincsenek… A mi atyáink, akik még talán úgy-ahogy magyarok lehettek, elfelejtették megcsinálni a magyarságot… Itt egymást fojtogatva a szerelemtől vagy új népet produkálunk, vagy pedig utánunk az özönvíz” (Korrobori, 1917.)

Kevesebb pátosszal, de az első zsidótörvény meghozása alkalmából jutott hasonló megállapításra Móricz Zsigmond: „A zsidóságnak az volt a történelmi szerepe, hogy áthidalja azt a korszakot, mely a magyarság megsemmisülésére vezethetett volna. 1867-től 1914-ig, egy fél évszázadon át a zsidóság évezredes szenvedésekben kifejlődött, s megfinomodott intelligenciája és szervező ereje teremtette meg az alapot az új magyar életre.”

Nem itt a helye elemezni, hogy miért fúlt tragédiába a mindkét oldalról tudatosan megkötött, s darab ideig jól működő élet- és nemzetközösség. Amelyben a zsidóság államalkotó szerepet vitt a kiegyezés korától a holokausztig. Történelmietlen kérdés, hogy az asszimilációs és nemzetiségi alku helyes döntés volt-e, avagy akadt volna helyette más alternatíva? Ez volt, s úgy, ahogy volt. Ezzel kell szembenéznünk, számolnunk.

Azonban a tragikus véget ért magyar zsidó történelmet, amely döntő részben járult hozzá a modern Magyarország megteremtéséhez, „nemzetiséggé” lefokozni, az ennek a tragikumában is méltóságot parancsoló, másfél százados, ragyogó történelemnek és kultúraépítésnek a blaszfémiája. „Hulla(emlékezet)rablás”, mint gazdasági kifosztásuk volt – még bántóbban, hisz nincs tétje. Vagy, ha igen, az csak az emlékezés tisztessége. Az elbeszélés utólagos meghamisítása, miután az elbeszéltetett. Az emlékezetből kiszántás gesztusa, akár a Budapest belvárosából napjainkban kirombolódó, az egykor a főváros lakosságának 27 százalékát alkotó zsidóság építészeti emlékei.

Ezt kell tudni és látni a négy-öt zsidó összehajolása nyomán avartűzként lángra kapott diskurzusban. Ugyanis emlékezetrablást hajt végre, aki ezt a magyar zsidó történelemtől (s egyébként a nyugat- és közép-európai hagyománytól is) teljesen idegen zsidó létformát igyekszik alkotmányos és demokratikus trükkökkel belavírozni a közbeszéd, majd a törvényhozás sáncai közé. Avagy mindezt holmi áldemokratizmus vagy „pártatlan” tájékoztatás örvén előmozdítani. (Ahányan elindították a „nemzetiségi eszmét” „önmeghatározásuk jogán”, legalább annyian határozzák meg magukat Napóleonként.)

Az ezer aláírásnál ugyan nem kell és nem lehet figyelembe venni azt, hogy ki és milyen háttérrel és szándékkal teszi ezt meg, azonban a 600 ezer, adatolhatóan zsidósága okán elpusztított embert virtuálisan be illene számolni a „jogi” eljárásba. Ők ugyanis nem nemzetiségként, de jogfosztottként szánttattak ki a magyar televényből. S úgyszintén mindazokat, akik e földben nyugszanak – és életük nem a nemzetiségi létformában telt el. Ahogy a túlélőké sem, akik a holokauszt ellenére Magyarországot választották életük nem nemzetiségi színterének. (A túlélők fele ellenkezően döntött.) Ha ennek a történelem-eltérítésnek valamilyen relevanciája lehet – az nem a holokauszt megmaradottjainak kívánsága lesz -, ahogy a jelenlegi félmilliós cigányság önkormányzatát is nyolc és fél millióan szavazták meg.

Van abban valami mély és alantas összefüggés, hogy a holokauszt 60. évfordulójára sem sikerült összehozni egy méltó köztéri emlékművet, netán múzeumot, s az egyetlen ilyesminek számító műalkotás (a Duna-parti vascipők) feliratán sem olvasható az áldozatok megnevezése (csak így, tautológiaként: „áldozatok”), ugyanakkor a „zsidó nemzetiség”-ként való leválasztás előtt most bátorító tér látszik nyílni.

Nemcsak a történelmi, de minden úgymond „nemzetiségi” ismérv hiányzik a holokausztot túlélt zsidók esetében. Ez a másság például azokban a különbségekben rejlik – ha „politikailag korrekt” nyilvánvaló tényeket vizsgálni és megállapítani -, amilyen különbségek léteznek cigányok (romák) magyarországi története, hagyománya, a társadalomba való szerepe és beágyazódása és a zsidóké között. (A Magyar Holokauszt Dokumentációs Központ kurátoraként valahányszor igyekeztem megakadályozni a „cigány holokauszt” kifejezés/fogalom térnyerését, s azon alapuló emlékezés-elsötétítést – mert az adatok arról tanúskodnak, hogy a holokauszt lényegesen másképpen folyt a zsidók ellen, s őket más arányokban érintette, mint más üldözötteket. Mindezt a nyelv is jellemzi: a pharrajimos nem holokauszt, s a holokauszt nem pharrajimos.)

A kérdés ezért nem az, hogy miért képtelenség a „zsidó nemzetiség” megalapítása, hanem az, hogy miért kerülhet be az eszme a közdiskurzusba éppen most – azaz milyen közeli és távoli politikai érdekeket takar?

A nem vallásos zsidó létforma kiélésére létezik egy történelmileg kialakult és szervesen beágyazott szervezeti és ideológiai forma: a cionizmus. (Natonek Józseftől Herzl Tivadarig vagy Nordau Miksáig hazánk fiai dolgozták ki az eszmét, s tették meg az első lépéseket a gyakorlati megvalósításához.) Több irányzata is együttműködik az időközben megalakult zsidó államnak a diaszpórával kapcsolatot tartó intézményhálózatával (Szochnut). Kulturális és karitatív zsidó szervezet is számos akad az országban. Hogy ezek milyen teljesítményt nyújtanak, mit és milyen közösséget képviselnek, ezt érdemes lenne feltárni. Milyen „tért nyitott számukra sorsuk”, mennyiben fogadja el és be őket a magyar társadalom? Mennyire akadályozzák meg kiteljesedésüket a napi politika megfontolásai? Vagy bizony a saját maguk konfliktusai, vagy éppen a gyengeségük, érdektelenségük, minőség- és önbizalomhiányuk? Ezt vizsgálni nem az absztrakt jog feladata, hanem a társadalom minden szegmenséé. Ugyanis ezt a nem nemzetiségként szerveződött népet csak egyetlen közös jegy jellemzi: hogy halálra ítélték őket, s ebbe beleértendők, akik valamely szerencse folytán életben maradtak, s ennélfogva utódaik is átestek közvetve a traumán – az elpusztíttatás narratívája részeseiként. Egy ilyen élmény „fajta”jegyként meghatározza sok nemzedékre azt, aki ebbe a sors(talanság)ba ténylegesen vagy szülei révén beleszületett. Milyen speciális elbánást igényel ez a tény? A kormányzati vagy a „mindennapi élet” szféráiban? Netán jár-e a zsidóknak, mint individuumoknak, vagy mint közösségnek, mint csak az elpusztítás tényében homogenizálódott kvázi nemzetiségnek a „pozitív diszkrimináció? Az úgynevezett „kárpótlás” (lehet-e az elpusztított életet kárpótolni?) megalázó vesszőfutásai vajon hogyan egyeztethetők össze a nemzetiségre történő meghíváshárítással? (A Napóleonok nem kapnak médiumbátorítást, s vélhetően a háttérből politikai támogatást sem, az épp most ébredő nemzetiségi zsidókkal ellentétben.)

Ha erről szólt volna vagy szólna a közdiskurzus, fel lehetne venni a fenti tényekből következő kormányzati feladatokat. Mivel a zsidókat az egész magyar történelem és társadalom testéből tépték ki, ez csak az egész magyar társadalomra tartozik, s nem az Etnikai és Kisebbségi Hivatal referenseire. Ha ma lenne egy Eötvös József formátumú és felkészültségű, s persze bátorságú magyar politikus (nemzedék), haladéktalanul feltérképezné a holokauszt során történt változásokat, s a változás tényeit felvenné az elintézendő teendők közé. (Mint ahogy Eötvös 1868-ban hozzáfogott az 1867-es emancipációs változás kormányzati feladatokra történő átváltásához.) Ahelyett, hogy a korábban lefejezett zsidóság önjelöltjei kezébe dobná a tennivalók, s vele a felelősség gyeplőjét. (Ahogy tették azt a Páva-projekt esetében is.)

E munka során fel lehetne mérni a vallási hálózaton kívüli szervezeteket, intézményeket, s azt, hogy azok kit képviselnek, s milyen valódi erők és elképzelések állnak mögöttük? (Tudnivaló, hogy a zsidók esetében a vallás kétezer éven keresztül mindig egyben népi szerveződés is volt, hiszen a vallási funkciókon kívül kiterjedt az élet igen széles szociális, sőt igazságszolgáltatási szabályozására is. A hitközség például vallásra való tekintet nélkül ma ellátja a nem vallásos zsidók szociális és karitatív gondozását.) Ha szükséges képviselet áll ezen önszerveződések és igények mögött, a kormányzat kezdeményezni köteles (európai mintára – lehet, hogy ezt előbb-utóbb meg is követelik), hogy a vallási szervezetet súlyának megfelelően magában foglaló, de azon felül álló, a zsidóság minden lényeges árnyalatát artikuláló képviselet jöjjön létre. S ez a demokratikusan megválasztott képviselet legyen a mindenkori kormányzatok partnere. Ennél lényegesebb viszony a zsidókról szóló, sajnos még csak megszerzendő tudás és ismeret „kérdése”. Hiszen mindenki számára az a zsidóság a partner, amely 150 éves ittléte során részt vett mindazon gazdasági és szellemi kincs létrehozásában, amely a modern Magyarországot jelenti. Ezért alig akad terület, ahol ne lenne szükség interakcióra, tennivalóra. Ha egyetlen élő zsidó sem marad az országban (ez a jelenség volt tapasztalható Magyarország kivételével a térség összes országában az elmúlt 15 évben), ez a – nem nemzetiségi – tény, a hiány ténye még feldolgozandó tény marad.

Élet és Irodalom

49. évfolyam, 46. szám

8 hozzászólás to “A hiány tényei”

  1. ajsher

    Kedves Kobanyai (Kohn?) Janos (Yonathan?),
    elvitathatatlanul megcsillogtattad tudasod osszes szegmenset(?), narrative vagy anelkul (feltunoen szereted e szot hasznalni,tobb irasod is „megnehezult” tole), de mint egy masik irasomban emlitettem, a zsidok kisebbsege avanzsalasat ok maguk fogjak retorica pulpitum vagy felemelni vagy agyonutni. Szoval az a bajom Janos , hogy „beletorik az agyvelom” a szuperintelligensen levezetett tanulmanyodba, annyi sok benne az igazsag,hogy total szorongok – van meg itt valakinek valami mondanivaloja? A kinyilatkoztatas veszedelmes ragacs,amibe ugy ragadnak a tollforgatok,mint legyek a legypapirra. Ha igazan szeretned ertekesse tenni remek tanulmanyodat , ki kene adnod egy puritanabb valtozatot is ,mert biz`isten mondam Neked,az ES olvasotaboran kivul is vannak „nem alairo” nem entellektuel zsidok is ,akiknek agya szintugy repedezni kezd,mint az enyem , ha ilyen szinten gyomoszolik bele azt a sok okossagot ,amit tudsz. El lesz ez igy szabotalva,tii. az emocios alapon mukodo agyak mosasa nem kulonbb a frusztralt agyaktol,mindketto folos agressziot gerjeszt.Nem tudom tudsz-e kovetni ? Az „uj/regi” otlet varazsloinak az a baja ,hogy nem kepesek egy dobogora allni a filoszokkal,a media talalasa is degradalja az egeszet,bosszanto-mitugrasz esemennye vedlik e keretek kozott,melyek kezelhetetlenul alacsony stilusa nem tesz jot es nem adaptalja a szandek tisztasagat es a konkret tervet.
    En magam azt latnam szivesen,ha komoly konszenzus epulne ,melyet filoszainknak okosan tamogatni kene nem pedig lefitymalni,mert szeintem van mirol beszelni . Ha elbeszelnek egymas mellett-folott-alatt,az senkinek nem lesz hasznara. Tobb szolidaritast kene mutatni egymas fele ,….. es meg sok mas .
    udvozollek Israelbol,innen nagy a szam nekem , shalom
    ajsher

  2. evabarat

    ebarat
    úgy látszik másoknak is kissé fenkölt volt a magyarázata annak, hogy miért nincs jogunk kisebbséggé történő nyilvánítást szóba hozni.
    Én úgy gondolom, hogy sok mindenhez a demokrácia keretein belül jogunk van és nem szeretném a mai helyzetet a 150 évvel ezelőtti helyzethez hasonlítani, hisz akkor egészen más társadalmi-gazdasági körülmények voltak.Ugyancsak másnak mondható az 1921-1944 és 1945-1989 valamint a mai korszak. Az emberiség és ezen belül a zsidóság is nagyot lépett. Más helyzetben más eszközök szükségesek ahhoz, hogy népünk egészségesen tovább éljen a diaszpora eme világában.
    És ha ehhez szükséges a politikai porondon való szereplésünk, akkor ezt kell tennünk, itt és most.
    Ezt tudom javasolni megfontolásra az ÉS írójának is.

  3. édota

    Kőbányainak teljesen igaza van,
    minden mondatával egyetértek,
    ezt is ajánlanám:
    http://www.multesjovo.hu/hu/news_one.asp?ID=29

  4. ajsher

    Mondd csak Edota , biztos vagy benne , hogy a Janos minden mondataval
    egyetertesz ? S , ha en leszallitok Neked akarcsak egyet is , amely ugy ,ahogy van nem allja meg a helyet – akkor a Janosnak mar nem lesz igaza „teljesen” , se a Multban se a Jovoben !? De errol o nem tehet , errol csak Te tehetsz ! Ez az „Egyetertek az elozo felszolaloval” partallami
    fundamentum , avitt mar ….
    ajsher

  5. Masada

    masada

    édota azt irja, Köbányai minden mondatával egyetértek, nekem erre már csak a hagyománytisztelet miatt is azt kéne irnom, Köbányai egyetlen mondatával sem értek egyet.Ezt nem mondom, max a következtetéseivel nem értek egyet.
    ad 1 „a függetlenségre vágyó politikai elit azzal a ténnyel is szembesült, hogy a magyar nemzetiség kisebbségbe került az országban élő népcsoportok összességével szemben.” Egyetértek:) Mi is következik ebböl? Nem a két szép szemünkért, nem Magyarország érdekében kifejtett tevékenységünkért, hanem saját politikai érdekükben méltóztattak a magyar nemzet keblére ölelni.
    Mit is ír Köbányai úr, mikor irta Móricz azt a szép mondatot? A kérdés nem költöi, válaszol rá.Az 1. zsidó törvény parlamenti megszavazása után. Vajon miért szavazott meg a magyar parlament magyar állampolgárságú, magyar nemzetiségü emberek ellen egy törvényt. Hogy a késöbbi törvényekröl, és borzalmakról ne beszéljek. Megprobálok én is válaszolni a saját kérdésemre. Mert megszünt a fent említett ok! Trianon után már nem volt szükségük ránk, hogy ellensulyozzák a többi kisebbség létszámát.Trianon számunkra nagyobb tragédia volt,mint a magyarok számára. Viszont búsásan meghálálták, hogy amig szükségük volt ránk, magyarabbak voltak elödeink a magyaroknál. Kitüntettek minket figyelmükkel:). Kaptunk 2. zsidó törvényt, kaptunk szép sárga dávid csillagot. A többiröl már sokan, sokszor beszéltek.
    Igaza van Köbányainak, teljesen értelmetlen dolog azt firtatni, hogy elödeink jól tették e, hogy belementek ebbe a magyar érdekeket szolgáló játékba. Változtatni a multon nem tudunk. De vajon ez azt jelentené tisztelt Köbányai úr, hogy ez determinálná a jelenünket és a jövönket is? Ez azt jelentené, az Ön olvasatában, hogy olyan hálásak kéne lennünk pár évtizedes nyugalomért, hogy felednünk kell mindent ?
    Zsidó törvényeket,sárga csillagot, megaláztatásokat, Auswitzot?
    Cionista pereket, Israel ellenségeinek nyujtott katonai, gazdasági segítséget, az aliyazas megakadályozását, Israel gyalázását minden lehetséges fórumon? Felednünk kéne Rákosi antiszemitizmusát, egy szocialista képviselö pár hónapja tett cinikus viccelödését, a MIÉP-et, a napjainkban megjelenö antiszemita ujságokat, könyveket, nyilatkozatokat, az MTK-Ujpest meccset? Kezdjük elölröl? Ma nem illik az EU-ban nyiltan antiszemitának lenni, ma Israel ellenesnek illik lenni:). És holnap, mikor az iszlám tovább erösödik Európában? Megint megkapjuk a jutalmunkat?
    Ön többször is emlegeti Napóleont, de nem a Code Napoleon miatt, melyben elösször kaptak a zsidók teljesen azonos jogokat a többségi nemzet tagjaival. Ön ránk méltóztat célozni, hogy pontosan olyan örültek vagyunk, mint a zárt osztályon azok, kik Napóleonnak képzelik magukat. Hát Uram, ha a zsidó nemzetiségem vállalása, ha az elutasítása a gerinctelen és teljesen értelmetlen dörgölödzésnek a többségi nemzethez egyenlö az örültséggel, én büszkén vállalom, hogy örült vagyok! Legalább ez is megkülönböztet Öntöl!
    Ön, és még sokan mások, tudatosan, vagy butaságból összekeverik az állampolgárságot a nemzetiséggel. Szeretnék emlékeztetni mindenkit, minden magyar állampolgárnak, vallja magát bármilyen nemzetiségünek, pontosan ugyanazok a jogai és kötelezettségei!
    Ha annyira rettegnek tölünk, kik vállalni akarjuk zsidó nemzetiségünk, tán kezdeményezzék, hogy mi viseljünk valami megkülönböztetö jelet.Ami világosan mutatná, hogy mi mem olyan zsidók vagyunk mint Önök:) Ajánlanám a jól bevált Dávid csillagot, de nem sárgát, KÉKET!

  6. ajsher

    Nep – nemzet …. .
    mai ujsagiroi konferenciajan Ariel Saron azt talalta mondani egy hosszabb mondataban , hogy „Am Israel” azaz Israel nepe ! Nos, en ebben az Israelben elek,tehat a nepem -nemzetem a fent emlitett orszag.Van szig. is rola . Anyam Mo.-on el , de innen szarmaztatja magat — o ugy gondolja , hogy 2000 eve . Kisebbsegben el tortenelmi mercevel. En e
    statuszomat megszuntettem azzal,hogy visszatertem ide . Marpedig ha ezt tekintem anyanemzetnek , akkor az osszes rokonom Mo.-on kisebbsegben el,
    leven ez az allam az osszes zsidot a vilagon magaenak tekinti,ez koztudott . Itt most megallok , fuzzetek Ti tovabb a gondolatokat …

  7. Masada

    masada

    Füzök:)

  8. ajsher

    Masadanak
    MAJDNEM teljesen igaza van,
    MAJDNEM minden mondataval egyetertek ,
    es en meg ezt ajanlom,…erdemes idot szakitani ra :
    http://www.nol.hu/forum/topic/75850/?topic3_invert=1
    ajsher