Forrás: BPI

Legyen-e nemzeti kisebbség a magyar zsidóság?

Rabbinikus állásfoglalás Az utóbbi napok és hetek egyik központi témája az az OVB által aláírásgyűjtésre hitelesített kezdeményezés, mely a Parlamentet döntés elé állíthatja (az ezer aláírás összegyűjtése után): legyen-e hivatalosan a zsidó kisebbség nemzeti kisebbségé nyilvánítva? Az ügy kapcsán többen az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséghez fordultak álláspont kinyilvánításért és a Közép-kelet Európai Rabbik Tanácsának külön felkérésére a háláchá, a zsidó jog álláspontját az alábbi tanulmányunkban foglaljuk össze. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy ebben az írásban csak rabbinikus szemszögből vizsgáljuk a kérdést, nem vizsgáljuk a dolog politikai oldalait, mint például a kisebbségi önkormányzat jelenlegi rendszerének hátrányait és hiányosságait. Nem lenne magyar a magyar zsidóság? Mindenek előtt érdemes leszögezni a tényt, hogy a magyar zsidóság mindenképpen a magyar társadalom része. A magyar kultúra, irodalom és művészet telítve van a zsidó művészek, írók gondolkodók gazdag alkotásaival. A magyar zsidóság évszázadok óta szerves része a magyarságnak – a most kialakult vita nyilvánvalóan nem erről szól, nem ezt kérdőjelezi meg. A Zsidó Kisebbség Népi Kezdeményezés szervezőit sem lenne helyes azzal vádolni, mintha ezt a tényt akarnák kétségbe vonni. A vita inkább arról szól, hogy legyen-e nemzeti kissebséggé is nyilvánítva a magyar zsidóság. Nem csak vallás, nem csak nemzetiség vagy származás A nemzeti kissebség kezdeményezése kapcsán felmerülő kérdés egyik sarkalatos vita pontja a zsidóság, mint fogalom definíciója. Mit jelent zsidónak lenni? Illetve, ki számít zsidónak? A kérdés kapcsán elhangzott két véglet közül – miszerint a zsidóság csak vallás, illetve a másik oldalon, hogy a zsidóság lehet csak nemzetiség is – egyik sem állja meg teljességgel a helyét. Ugyanis a zsidóság nem definiálható teljeséggel se a vallás se a nemzetiség definíciójával. A vallás fogalmának hagyományos értelme nem definiálja teljes pontossággal a zsidóságot, ugyanis a háláchá, a zsidó jog szerint , az is teljeséggel zsidónak számít, aki nem tartja magát vallásosnak és még csak a zsidó kultúrához sem kötődik. Ez a meghatározás olyannyira mérvadó a zsidó jogban, hogy az, aki zsidó anyától született (vagy szabályosan betért), akkor is zsidónak számít, ha a Tóra minden szabályát megszegte, sőt még akkor is, ha kitért a zsidó vallásból. A kitért zsidónak és leszármazottjai „a világ végéig” teljes mértékben megtartják a zsidóságukat, ezért például nem is kell betérniük a zsidó vallásba, ha visszatérnek ősei hitéhez, közösségükhez . Ahogyan azt a Talmud mondja : „Annak ellenére, hogy vétkezett még mindig zsidó marad”. A vallás általános fogalma szerint viszont nyilvánvalóan csak az tartozik az egyes vallási csoporthoz, aki vallásosnak tekinti magát. Nem is csupán nemzetiség, hiszen a világ zsidóságát nem közös nyelv vagy kultúra tartja össze. Nem is csupán származás, hiszen a zsidósághoz, a gijur (betérés), a zsidó vallás felvétele által csatlakozni lehet, és ezek után a betért személy illetve annak leszármazottai ugyanolyan zsidónak számítanak, mint a született zsidók . Egy származáshoz viszont nyilván nem lehet csatlakozni, csak beleszületni. A fentiek alapján egyértelműen kiderül, hogy a zsidó nép, vallás, nemzet és származás speciális keveréke. A zsidóság szülőatyja a Biblia A zsidó nép – a héber törzsek egyiptomi kivonulása után – a Sinai hegyi isteni kinyilatkoztatás által jött létre. Ez a kinyilatkoztatás a zsidó vallás alapköve. A zsidó nép és a zsidó vallás tehát egyszerre született meg. „És ti legyetek nekem papok birodalma és szent nép!” – írja a Biblia a Sinai kinyilatkoztatás kapcsán . És így ennél fogva a zsidóság nép identitását lehetetlen elválasztani a zsidó vallástól. Szöádjá Gáon, a híres középkori zsidó gondolkodó szavaival élve: „…mivel a mi népünk, Izrael fiai [népe], kizárólag a Tórája [törvényei] által létező nép” . Még jobban kitűnik ez a zsidóság diaszpórába kerülése után, mikor is a zsidóság a világ minden pontjára elkerült, és évezredeken keresztül a más-más kulturális közegben élő, különböző nyelvű zsidókat egyértelműen csak a vallás mentette meg az asszimilációtól, és csak a vallás tartotta össze. Más szóval a különböző országokban élő zsidóság kulturális kötődését a közös vallás adta meg, ez képezte identitásának alapját. Évezredeken keresztül fel sem merült, hogy a zsidóság fogalmának e két oldalát külön válasszák. Az emancipáció és az ez által megindult asszimiláció volt az, ami a zsidóság nemzeti mivoltát először meg kívánta kérdőjelezni , majd később (az asszimiláció egy későbbi fázisában) a zsidóság vallási alapjait kívánták elvenni. Tartósan a vallás által létezhet a zsidóság A fentiek alapján álláspontunk az, hogy a zsidóság alapjait és gerincét mindenképp a vallás adja meg. Tartósan nem létezhet zsidóság a vallás megtartó törzse nélkül. Ezzel együtt természetesen támogatni való minden olyan kezdeményezés, amely az asszimilálódott magyar zsidóságot valamilyen szinten visszavezeti gyökereihez, legyen az akár nem feltétlenül vallási, hanem kulturális szerveződés. Ugyanakkor tisztán kell látni, hogy a zsidó kultúra is elválaszthatatlanul kötődik a valláshoz, és így végső soron annak szálai is oda vezetnek. Mivel a fent említett kezdeményezés úgy tűnik egyre inkább abba az irányba mozdul, hogy identitását a nem-vallásosságban definiálja, úgy gondoljuk ennek üzenete távolról sem pozitív, és így fenntartásaink vannak e kezdeményezés támogatását illetően. A magyar zsidóságnak nem lehet egyetlen képviselője Ezzel együtt el kell ismerni, hogy a zsidóság hagyományosan nem egyszínű, sok fajta vélemény és álláspont létezik. Bölcseink mondásával élve : „Ahogyan ábrázatuk, úgy véleményük sem egyforma”. A zsidóságon belül mindig is léteztek különféle irányzatok, és így annak mesterséges centralizálása, illetve az egyik irányzatnak a másik fölé emelése nem csak a pluralizmus elvével, hanem a zsidóság saját definíciójával sem egyeztethető össze. A demokráciában mindenkinek joga van szabadon gondolkodni, és identitását a maga belátása szerint megélni. Tény az, hogy ma Magyarországon egyetlen zsidó szervezet sem képviseli a százezres zsidóságot, legfeljebb annak elenyésző töredékét. A legtöbb magyar zsidó nem definiálja magát sem zsidó vallásúnak, sem pedig zsidó nemzetiségűnek. Más kérdés, hogy minden zsidó szervezet feladata minél több zsidót megszólaltatni, és gyökereihez visszavezetni. A sokszínűséget szolgáló kezdeményezés áldásos A világon létező zsidó közösségek virágzását a sokszínűség és a különbféle alternatívák közötti választási lehetőség adja meg. Itt az ideje, hogy Magyarországon is teret kaphasson a pluralizmus elve a zsidó közösségeken belül. Minden, ennek a célnak az elérése érdekében létrehívott kezdeményezés gyümölcsöző lehet. Annak ellenére, hogy ennek a szerveződésnek a jelenleg kommunikált üzenetével a fenti okok miatt nem értünk egyet, ha ez mégis néhány zsidót közelebb hoz a hagyományokhoz, akkor ez áldásos kezdeményezés lehet. Összefoglalva:

6 hozzászólás to “Legyen-e nemzeti kisebbség a magyar zsidóság?”

  1. spinner

    azt gondolom, hogy ez egy nagyon korrekt állásfoglalás

  2. kukkkatz

    Legyen!
    legyen azért, mert, ami olyan szépen indult (Mazsike) szinte csak pár ember klubjának maradt meg!
    legyen, mert ha megszólal a Hatikva, akkor én elérzékenyülök és ez nem a templom, hanem a civil világunk himnusza!
    legyen, mert ha ránézek a könyvtáramra, akkor látom, hogy dominálnak a „zsidós” könyvek!
    legyen, mert minden mozdulatomban, minden cselekedetemben benne van az a több ezer éves kultúra, amely ugyan vallásos, még ha én nem is vagyok az!
    legyen, mert amúgy is lezsidóznak, akkor már legyen okuk rá!
    legyen, mert örülök, hogy idepottyantam, ha jogosan, a szüleink szüleit, stb. a sor folytatható kérdezzük, akkor nemzetiség vagyunk, mondhatni diaszpóra! Ha diaszpóra, akkor kötõdünk valamihez és ez Izrael, ami nekem elsõként világi és demokratikus, csak utána vallásos! A kintiek jelentps részének is.
    ne legyen, mert csak veszekedni fogunk, hogy ki képvisel kit, kinek van joga nevemben beszélni! azaz ne legyen, amíg nincs egy stabil talaj, amin állunk! Elõször, vagy ezzel együtt, dolgozzunk ki egy olyan mechanizmust, ami mûködik, ami alkalmas a hibák javítására, az állandó és nyitott párbeszédre, legalább magunk között. Ha egy ilyet kreálunk, akkor megérdemeljük, hogy legyen. Ha ez sikerül, akkor jogosan mondhatjuk, hogy a két legnagyobb zsidó ünnep a Nobel díj osztás és a Hanuka.

  3. Gerson

    Nem akarom káserolni magam, de kukkatz szépen bővítve megírta azt, amit a másik topicban felvázolni bátorkodtam.(zsidó identitás vallás nélkül)
    Támogatom ! Mellesleg, hogy rontsam a derűlátástokat, a zsidó vircsaft sajnos úgyis „beteszi a lábát „

  4. ajsher

    Mottora jelolve …….
    Gerson , van sajnos abban valami ,amit mondasz ! De ezzel egyutt Kukkatz optimizmusanak es Spinner mely,egymondatos reflektalasanak– a szamomra is
    tartalmas es a tema okos artikulaciojat ado– Eu. Rabbi Tanacs irasanak akarok hinni — hinni abban , hogy nem lesz szethuzas,okoskodas, filoszkodas,stb. Ez egy nagyon koncentralt es demokratikus,iranytmutato
    allaspont,ami mottoja is lehet az elkovetkezendo tortenelmi lepesnek,amit a magyar zsidosag vegre batran felvallalhat !
    ajsher

  5. kukkkatz

    gerson, ne kaserold magad, nézd meg inkább az írás, semmint a te olvasásod dátumát.
    optimista vagyok, mert meg kell férjen egymás mellett a vallásos és nem vallásos zsidó- I’ mentsen, hogy mindegy legyen, hogy vallásos vagy világi.
    nem érdekel, hogy ki profitál a dologból, ha a többség is profitál. jogos(?) az a félelmem, hogy világi kultúránk nem különbözik nagyon a „befogadó” kultúrától. A civil mozgalmak elpártosodnak, a „képviselõk” harmadrangú ripaccsá avanzsálnak.
    azért vagyok optimista, mert miként minden újszülöttünk lehet messiás, úgy minden újszülött kezdeményezés lehet jó is, meg el is ronthatjuk.
    kukkkatz

  6. evabarat

    ebarat
    bizonyos körökben minket úgy határoznak meg, hogy jött-mentek, finomabban idegenszívűek és még a sort durvábban is folytathatnám.
    Ha mi azon fogunk vitatkozni, hogy ki a jogos képviselőnk, akkor nem lesz képviselőnk, ahogy ezt sikerült eddig is elérnünk.Ezzel nem akarok senkit megbántani, de pillanatnyilag ez a helyzet.
    Mai napig nem tudtuk elérni azt, hogy a többség úgy tekintsen ránk mint a magyarság szerves részére, más lapra tartozik, hogy jómagam nem is akarok az lenni. Azt a fanyalgást amit a Kertész Imre könyvének és erről készült filmjének sikere kapcsán kialakult, egyszerüen vérlázító.Embereinktől azt is elvitatják, amit az egész civilizált világ örömmel üdvözöl és ha tehették volna, akkor ezt is megfúrták volna.
    Hová és minek akarunk mi állandóan asszimilálódni? Mit adunk és mit kapunk a többségtől? Miért nem tudunk szembenézni a tényekkel.