Azt álmodtam, hogy már megint augusztus 20-a van.

Végre a helyükre kerültek a dolgok. A Nemzet Alkotmányának ünnepe egyúttal a Szent Korona ünnepe. A nemzeti hírtévében, valamint a közszolgálati tévében is kimerítő tájékoztatást kapunk a Szentkorona-tanról, a régi-új alkotmányról, mely a Nemzeti Párt jóvoltából kiszorította az ideiglenesen itt állomásozó, toldott-foldott, sztálinista alkotmányt. A közszolgálati világcsatorna világgá sugározza, hogy Történeti alkotmánya csak Angliának és Magyarországnak van az egész világon

Megtudhatjuk, hogy a társadalom működtetésének két módja van: a demokratikus, és a hierarchikus. A demokratikussal az a baj, hogy egyenlő jogokat biztosít a nemzet ellenségeinek (pl. rablógyilkosok), a nemzet felemelkedésén fáradozókkal. A hierarchikus rendszerben mindenki a helyére kerül, mindenki teszi a dolgát a társadalmi hierarchiában előírt posztján. Ennek egyetlen veszélye, hogy diktatúrához vezethet, de szerencsére ezt a Szentkorona-tan bölcsessége kizárja. Ugyanis a Szent Korona, mint szakrális tér a Nemzet egész testének a tulajdonosa, beleértve az alattvalókat, a földterületet, és persze Erdélyt is. A hatalmat, a földet csak bizományba kapja az uralkodó, a birtokos, bármikor megfosztható tőle, ha méltatlannak bizonyul rá. Ügyes…

Végre nem kell tovább vacakolni a liberális demokráciák egyetemes választójogával, parlamenttel, megannyi drága, és nevetségesen működésképtelen játékszerrel. A Szent Korona tudja, hogy ki méltó a hatalomra, teljesen felesleges négyévente mocskos, lejárató kampányokkal próbára tenni a bölcsességét.

Keresztény professzorok őrködnek a média és a közélet erkölcsi tisztaságán. Keresztény orvosok döntenek a kényes orvos-etikai kérdésekben. Katolikus jogászok gondoskodnak arról, hogy a hatályos törvények összhangban legyenek a Tan szellemével.

A társadalmi hierarchiában mindenki nemzeti lojalitása szerint részesül a jogokból. Hol vagy, István király örökségének szellemében akár a nemzetietlenek is háborítatlanul élhetnek az országban, feltéve, hogy tudják, hol a genetikailag, történelmileg meghatározott helyük. Még a zsidókkal sincs semmi baj, feltéve, hogy képesek mértéktelen mohóságukat, anyagiasságukat, nagy pofájukat kordában tartani. Persze a rendszer biztos, ami biztos, gondoskodik róla, hogy képesek legyenek… A nemzeti elit kultúrává és politikai tényezővé tette az antiszemitizmust, megtalálta a hangot ahhoz a rosszul integrált, anómikus csoporthoz, amely az utolsó választások kimenetelét eldöntötte. Így tudott feloldódni ez a csoport a nemzeti újraegyesítés felemelő eszméjében. Új rend kell

A pragmatikus külpolitikát is a Nemzet érdekei határozzák meg. A Nemzet Pártja még az apartheidnek mondott zsidó állam konzervatív pártjával is hajlandó rendezett kapcsolatokat ápolni, hogy semlegesítse a renitens zsidók hátországát, egyúttal távol tartsa a gyarmatosító törekvéseket.

Asszem túl sok hülyeséget olvasok mostanában…

Seres Attila

10 hozzászólás to “Szentkorona-tan és a zsidók”

  1. Mari

    I ain’t afraid of your Yahweh
    I ain’t afraid of your Allah
    I ain’t afraid of your Jesus
    I’m afraid of what you do
    In the name of your god (The Klezmatics)

  2. Kifejezetten ügyelek, hogy ezen az ünnepen legalább este

    Kifejezetten ügyelek, hogy ezen az ünnepen legalább este 9-ig ne nézzek tv-t, és ne hallgassak rádiót. Valakik nagyon nyomják ezt a végletekig leértékelődött, ósdi augusztus 20-i ünnepet.

  3. Külön kiemelendö ezen mondat: "A hierarchikus rendszer

    Külön kiemelendö ezen mondat:

    „A hierarchikus rendszerben mindenki a helyére kerül, mindenki teszi a dolgát a társadalmi hierarchiában előírt posztján. Ennek egyetlen veszélye, hogy diktatúrához vezethet, de szerencsére ezt a Szentkorona-tan bölcsessége kizárja.”

    Örülök, hogy ennyire hatékony biztosíték lenne a rendszerben a diktatúra megelözésére…

    Mindazonáltal, bár eléggé riasztó a sok link(elhetö adalék, amely jelzi, vannak ilyen tendenciák a magyar jobboldalon, söt, nemcsak ott, lásd a Szürös nevü kaméleont) azért persze nem kell egyenlöségjelet tenni a keresztény tanok és a zsidóellenesség között, mint ahogy Seres tenni látszik, legalábbis a „leszakrálizált”-nak felismerni vélt Augusztus 20 körül.

    Ennyire talán azért nincs veszélyben a haza… mármint mindannyiunk hazája. A magyar egy eléggé furcsa nép. Nem szereti a nyomást, a dolgok sokszor visszájára sülnek el, szeretünk a ló hátulján ide-oda lengeni, lepottyanni. A sok politikailag motivált „kereszténykedés” itt a rohanó 21. század elején szerintem még visszaüt. Úgyhogy összességében bár kell ezekre mindig is figyelni, Seres valószínüleg tényleg csak túl sok hülyeséget olvas mostanában… 😉

  4. sofar

    Keresztény tanokról szót sem ejtek… Egy, bárki által kitapintható „új” alkotmányozási törekvésről, és annak várható következményeiről merengek. És ez messze túlmutat a „leszakrálizált”-nak felismerni vélt Augusztus 20 megemlékezésén….

  5. "Egy, bárki által kitapintható "új" alkotmányozási tö

    „Egy, bárki által kitapintható „új” alkotmányozási törekvésről, és annak várható következményeiről merengek. ”

    Szerintem pedig csupán annak – mindegy is, mely oldalbeli – médiában látszódó (sic!) jelenlétéröl. A bárki általi kitapinthatóságot feltételezi egy bárki által (axiómaként? mi vagy ki alapján is?!) elfogadott norma/erkölcs/helyes-helytelen tipusú rendszer meglétét. Azt viszont végképp nem tudom az országban kitapintani.

    Tehát az, hogy jobboldali körök némely túlcsurgó szellemisége milyen annak kikiáltott törekvésekben manifesztálódik (Lovas mintha Parlamentet is szeretett volna rohamozni tavaly… – na, az lenne egy „alkotmányozási törekvés”, s mégse vettük komolyan – legalábbis, remélem!), nem ad nekem koherens veszélyérzetet. Mégegyszer: a jelenségeket érdemes persze figyelni, akár csoportosítaní, „fiókban linkeket gyüjtögetni”, esetenként korrektív módon hangosan gondolkodni; de ne tegyünk meg senki bigott vagy szüklátókörü vagy radikális riogatónak azt a kedvességet, hogy TÚL komolyan vesszük.
    Lehúznak szintjükre, és ott legyöznek a rutinjukkal.

    Nem utolsósorban pedig: az utolsó lehetöségét is elveszik a normális párbeszédnek.

  6. sofar

    A társadalmi katasztrófa természete olyan, hogy már történik, csak még nem veszi észre, nem akarja észrevenni senki..

  7. Ez akár még igaz is lehetne (bár szerintem nem minden ese

    Ez akár még igaz is lehetne (bár szerintem nem minden esetben van így, hisz az utólagos megítélést nem utolsósorban a „gyöztesek történelemmagyarázata” is homályosíthatja), de a kulcsgondolatom az, hogy nincs egységes normatíva, vagy akár „erkölcs”, eszme, ideál, mely általánosan elfogadott. Nem állítom, hogy ez jó, csak jelzem, hogy ami a „mi” gondolataink mentén riasztó (végig egyébként az ördög ügyvédjének szerepébe kényszerítve érzem magam, az általam fontosnak tartott kiegyensúlyozottság érdekében…), az „odaát” éppenhogy régen esedékes és konzekvens! A létezö kommunizmus évtizedeinek ideológiai, erkölcsi, anyagi kárvallotjai 1990 után soha nem kapták meg azt az ideológiai, erkölcsi, anyagi kiegyenlítést, amit jogosnak véltek. Finoman átléptünk valami másba, ami, megjegyzem, még nem is biztos, hogy jobb, (bírálják is keményen pl. szélsöjobbról, amihát pedig ebböl a szempontból kicsit inkonzekvensnek is hat…) csak mint mondani szokták nem találtak még ki helyette jobbat. Magyarul, amikor feltünt egy épphogy ideológialag, sötmitöbb, szerintem erkölcsileg tetszöleges pozíciót felvenni képes hatalomcentrikus pártképzödmény 1998-ban, kapva kapott az egész „jobboldali” potenciális szavazóréteg utána. Amely jobboldal valójában nagyobbrészt nem is jobboldal, hiszen alig van a konzekvens, tisztességes magyar jobboldalnak hagyománykészlete a 20. századból – a 19. századit meg lestoppolták a mai „liberálisok”, hanem egy bizonyos politikatipusban, kizsákmányolástípusban csalódottak tábora, amely emberek most hirtelen a „jobboldalon” találják magukat képviselve, begyüjtve. És mivel szeretünk általában egyszerü struktúrákban gondolkodni, kellö populizmussal sikerült is négy év alatt árkokat manifesztálni velük, értük, s, a macchiavellista elvek mentén, a nem velük lévö „ellenünk”kel szemben. A fentebb idézett 2000 évi Szent Korona törvény ilyen szempontból csupán annyira külsöség, mégha (feles) törvénybe iktatva is, mint a koronatorta megúsztatása. Gesztus. Egy gesztusokkal évtizedekig nemigen elkényeztett, éppen ezért rendkívül egyszerüen hálássá tehetö, nem elhanyagolható méretü réteg számára. S jelezni szeretném, itt most nem szellemi képességekröl, könnyü „átverhetöség”röl van szó, ne essék félreértés!

    Visszatérve a fö gondolatra: szerintem nincs lehetöség egységes állam-, gazdaság-, kultúra-szellemiség kidolgozására, amíg ennyire ketté- (söt, sokfelé) húz az ország lakossága, s a minket inkább rosszul mint jól képviselö politikusrétege. Innentöl pedig (sajnos) ugyanúgy nem látom a mindenki által felrótt borzasztó botránypolitizálás, lenyúlásdömping és intézményrombolás végét, mint (szerencsére) egy retrográd, bomlasztó, kirekesztö, elnyomó alkotmány fü alatti meghonosítását.

    Én magamnak feladatul állítottam, hogy minden engem megbotránkoztató, teszemazt Demokrata-cikk vagy MNO-link elolvasása után folytatok erröl – vagy épp másról – egy beszélgetést egy magát „onnansónak” vallóval. Személyes, emberek közti beszélgetést.
    Rám eddig mindig csillapítólag és ébresztöleg hatott.

  8. jóanyád

    kurva jó cikk, gratulálok, ilyet is csak egy zsidó írhat….
    Égők vagytok.

  9. sofar

    2000. évi I. törvény Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról

    A Szent Korona a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyeként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban.

    Az államalapítás ezeréves évfordulója alkalmából Magyarország méltó helyére emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezi.

    4. § (1) A Szent Koronának és a hozzá tartozó jelvényeknek a védelmére és megóvására, valamint a velük kapcsolatos intézkedések megtételére az Országgyűlés Szent Korona Testületet (a továbbiakban: Testület) hoz létre.

    5. § (1) A Testület tagja a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A Testület elnöke a köztársasági elnök.

    A teljes szöveg

  10. rebecca

    A – „jóanyád” – nevet a sajátodról mintáztad? Mert biztosan nem csinált jó munkát veled. De az is lehet, hogy szegénynek nem sikerült bármennyire is akarta, mert én utolsó percig is bízom a „jóanyá.”-ban.