ANYÁMNAK
Hol tanultál könnyet letörölni,
Fájdalmat rejteni lelkedben?
Bánatot, panaszt eltemetni,
Sírást és kínt oly csendesen?
Hallgasd a szél szavát:
Hegyen és völgyön át,
Tátott torokkal kesereg;
Nézd a tengert.
Üvöltve renget
S korbácsol sziklahegyeket.
Az egész Természet zeng és reng,
A gátat, formát szétrepeszti.
Honnan a szívedben ez a csend:
Hol tanultál hősnek lenni?
Nahalal, 1940. I. 15.