ANYÁMNAK

Hol tanultál könnyet letörölni,

Fájdalmat rejteni lelkedben?

Bánatot, panaszt eltemetni,

Sírást és kínt oly csendesen?

Hallgasd a szél szavát:

Hegyen és völgyön át,

Tátott torokkal kesereg;

Nézd a tengert.

Üvöltve renget

S korbácsol sziklahegyeket.

Az egész Természet zeng és reng,

A gátat, formát szétrepeszti.

Honnan a szívedben ez a csend:

Hol tanultál hősnek lenni?

Nahalal, 1940. I. 15.

Comments are closed.