A Jewish Companyt mint a zsidók ingatlanainak az átvevőjét vagy kezelőjét képzelem.

Házaknál és földbirtokoknál könnyen szerkeszthetők meg ezek a feladatok. De hogy áll a dolog az üzleteknél?

Itt a formák sokfélék lesznek. Nem is lehet azokat előre áttekinteni. És még sincs benne semmi nehézség. Mert az üzlet tulajdonosa, ha a kivándorlásra magát elhatározta, minden egyes esetben a neki legkedvesebb formában fog a maga kerületének Company-fiókjával megállapodni.

A legkisebb kereskedőknél, akiknek az üzemében a tulajdonos személyes tevékenysége a fődolog, és a csekély árukészlet vagy berendezés a mellékdolog, — a vagyonátültetés a legkönnyebben vihető keresztül. A kivándorló személyes tevékenysége számára a Company biztos munkateret szerez és a kevés áruja helyett odaát földbirtokot és gép-hitelt kaphat.

Az új tevékenységet a mi találékony embereink hamar megtanulják. Zsidók tudvalevőleg hamar alkalmazkodnak minden kereseti ághoz. Ágy sok kereskedőből mezőgazdasági kisiparos válhat. A Company még látszólagos veszteségbe is belemehet, a szegényebbek át nem vihető vagyonát átveszi; mert ezáltal lehetővé teszi föld-parcelláknak szabad megművelését, ami által többi parcelláinak érteke is emelkedik.

A közép-üzemeknél, ahol a tárgyi berendezés ép oly fontos, hogy már fontosabb, mint a tulajdonos személyes tevékenysége, akinek a hitele is döntő szerepet játszik, a liquidatio különféle formáit lehet elképzelni. És ezen a téren folyhat le legfőképpen a keresztények belső vándorlása. Az elvonuló zsidó nem veszti el személyi hitelét, hanem viszi magával, és odaát az önállósulásnál jól ki fogja használni. A Jewish Company giroszámlát nyit neki. Eddigi üzletét szabadon el is adhatja, vagy eladhatja azt a Company ellenőrzése alatt álló üzletvezetőknek. Az üzletvezető bérlői viszonyban állhat, vagy a részletfizetés útján való megvásárlást tehetik neki lehetővé, A Company felügyelő hivatalnokai és ügyvédjei által gondoskodik az elhagyott vagyonok rendes kezeléséről és a fizetések pontos megtörténtéről. A Company itt a távollevők ügyvivője. Ha azonban egy zsidó nem tudná üzletét eladni, és megbízottra sem akarná hagyni, és még sem akarja feladni, úgy szépen megmarad eddigi lakóhelyén. Ezek a visszamaradottak sem rosszabbítják mai helyzetüket; megszabadultak a kivándoroltak versenyétől és az antiszemitizmus a maga „ne vásároljatok zsidóknál” jelszavával megszűnt.

Ha a kivándorló üzlet-tulajdonos odaát megint ugyanezt az üzletet akarja folytatni, úgy már előre berendezkedhetik erre. Mutassuk be ezt egy példával. X cégnek egy nagy divatáru üzlete van. A tulajdonos ki akar vándorolni. Első sorban fiókot épít fel leendő új lakhelyén, amelynek kimustrált áruit engedi át. Az első, szegényebb kivándorlók lesznek odaát a vevői. Lassanként olyan emberek telepednek ott le, kiknek már magasabb divatigényeik vannak. Ekkor X újabb dolgokat küld ki és végül a legújabbakat. A fiók már maga is jövedelmező, míg a főüzlet még fennáll. Végre X-nek két üzlete lesz. A régit eladja, vagy keresztény üzletvezetőjének adja át továbbvezetés végett; ő maga pedig átköltözködik az új üzletébe.

Egy nagyobb példa: Y és fia cégnek kiterjedt szénüzlete van bányaművekkel és gyárakkal. Mikép kell egy ilyen óriási vagyontömeget liquidálni? A szénbányát minden tartozékával együtt első sorban átveheti az állam, amelyben fekszik. Másodszor megveheti a Jewish Company és a vételárat részben odaát kiutalandó földekben, részben készpénzben fizetheti. Egy harmadik lehetőség volna egy külön e célra alapított „Y és fia részvénytársaság.” A negyedik megoldás, az eddigi módon való további üzemben tartás, csak hogy a kivándorolt tulajdonosok, ha alkalmilag vissza is térnének vagyonuk inspiciálása végett, külföldiek volnának, kik, mint ilyenek is teljes jogvédelemben részesülnének civilizált államokban. Egy ötödik, különösen eredményes és nagyszerű lehetőségre csak rámutatok, mert erre az életben csak kevés, gyenge példa van még, bármily közel fekszik is már modern öntudatunkhoz. Y és fia a vállalatot összes mostani alkalmazottjainak adhatja át kártalanítás ellenében. Az alkalmazottak korlátolt felelősségű szövetkezetté alakulnak, és esetleg az országos bank segítségével, amely nem szed uzsorakamatot, kifizethetik a megváltási összeget a cégnek. Az alkalmazottak azután törlesztik a kölcsönt, melyet nekik az országos bank, a Jewish Company vagy maga Y és fia cég engedélyezett.

A Jewish Company a legkisebb és legnagyobb vagyonokat liquidálja. És mialatt a zsidók nyugodtan vándorolnak, maguknak az új hazát megalapítják, a Company mint a nagy jogi személy itt áll, irányítja a vándorlást, őrzi az elhagyott javakat, látható, megfogható vagyonával a lebonyolítás teljes rendjéért szavatol, és a már kivándoroltakért állandóan kezeskedik.