Kertész Péter: Egy vendégpolgár zsidó beszélget egy hungarista indiánnal

A MIÉP 1995. október 22-i demonstrációján, a Parlament előtt Bognár László elnökségi tag felhívta a figyelmet arra, hogy a téren egyesek röplapot osztogatnak, ami méltatlan a tüntetéshez. A párt – hallhatták több tízezren – elhatárolja magát ettől. Bognár felszólította a terjesztőket, hogy tűnjenek el a térről, mert „ha rendezőink megtalálják őket, akkor segítenek nekik az eltűnésben...!”

A fekete keretes, halványzöld röplap címe: ŐSZINTE MAGYAR SZÓ A ZSIDÓSÁGHOZ 1945-1995. Közzétette a 24. ÓRA szerkesztősége, névszerint Tóth Judit és Szemenyei-Kiss Tamás. Utóbbit, aki a Fónay-per révén vált közismertté, felhívtam telefonon, hogy lenne-e kedve beszélgetni a műalkotásukról egy zsidóval. A találkozó másnap a New York kávéházban jött létre, s azzal kezdődött, mielőtt a magnetofont bekapcsoltam volna, hogy az 50 esztendős, két gyermekes kolléga beavatott eddigi életébe. Különösen említésre méltó, hogy hét évet ült a hatvanas években izgatásért, elmondása szerint két év elteltével halálra ítélték. Kiszabadulása után egyebek közt dolgozott a Magyar Ifjúságnál, majd amikor végképp lehetetlenné vált a helyzete, Nyugat-Németországba tette át működése színhelyét, ahonnan, mint mondotta, 1993-ban Göncz Árpád köztársasági elnök hívására jött haza.

– Bennem minden esetre – kezdte a beszélgetés érdemi részét –, ha az a szó elhangzik, hogy zsidóság, elég vegyes hangulatot kelt. Tudni kell, hogy az én nagyapámat, Szemenyei Gy. László orosházi újságírót ’45 után az elsők között végezték ki. Méghozzá, ahogy a csendőröktől a család megtudta, meglincselték szó szerint, és ismeretlen helyen van azóta is eltemetve. Egy börtönben volt Szegeden Szálasi Ferenccel, Bosnyák Imrével és még sok-sok hungaristával. Az ő sírjára a mai napig nem tudunk letenni egy szál virágot. Ez engem családilag érint, és nyilván motivál is.

– Mi köze van ennek a zsidósághoz?

– Hát... nem magyarok voltak, akik ezt az ítéletet, ha így mondhatom, végrehajtották. Azt tudni kell, hogy Péter Gábor csoportjának, sőt a ’45 utáni rendőrségnek, később az ÁVO-nak, ÁVH-nak a jelentős része zsidókból tevődött össze sajnos. De 45-től 48-ig egy jogos vagy jogtalan zsidó bosszúállás is folyt az ítéletek mellett. Emlékezzünk csak az Oktogon téri lincselésre vagy nyilvános akasztásra, ami egy normális polgári demokráciában nem történhet meg.

Ennek én pontosan tudom a pandanjait mondani. A miskolci kettős népítéletet, a kunmadarasi pogromot, a makói zsinagóga felgyújtását ugyanebben az időszakban.

– Természetesen nincs is probléma ezzel, hogy a zsidók ellen pogromokat, bűnöket követtek el ebben az évszázadban. Csak nem annyit, amennyi nyilvánosságot kap. Szóval a számarányokban van az, ami nem igaz. Ugyanakkor a magyarság, ami számarányában lényegesen nagyobb, és nagyobb vérveszteségeket is szenvedett, ebben az évszázadban is, de főleg a két háború közti időben, a második világháború alatt, az viszont nem kapja meg ugyanezt.

Ráadásul maga a hungarizmus és annak az eszméje nem tévesztendő össze a pogromlegényeknek, a lincselőknek a dolgaival. Nem szabad elfelejteni, hogy Szálasi Ferenc egyetlen egy zsidóörvényt nem hozott, azt mind Horthynak a miniszterei hozták. Mind a hármat, mert hogy három volt. Ezt a Horthyt temette el a Boross Péter. Tehát van ennek egy ilyen oldala is. Hogy szemüket törölgetve az Antall-kormány ott volt Kenderesen, az úgynevezett népnemzetiek, és siratták azt a Horthyt, aki tulajdonképpen a zsidóság ellen a bűnöknek a 99 százalékát, merem mondani, elkövette. Ugyanakkor Szálasiról a mai napig is egy ilyen fasisztikus nézet alakult ki. Azt mondják rá, hogy fasiszta, pedig nem volt fasiszta, hungarista volt. Merni kellene már felvállalni azt, hogy a valóságos tetteit és az eszméit ismerjék meg. Ö a zsidóság ellen nem követett el bűnt. Előfordulhatott az, hogy egy-egy nyilas lelőtt egy-két zsidót, lelőttek nyolcvanat, százötvenet, de hogy Szálasi vezetése alatt a zsidóságnak az ezreit meg százezreit legyilkolták volna, ez közönséges hazugság. Erre ennyi idejük se lett volna, másrészt semmiképp nem nyert bizonyítást az, hogy ha valakit találnak mondjuk Dunaújváros térségében a Dunában, azt Budapesten lőtték le. Belelőhették Bécsben is.

És ha nem szabadul fel a gettó?

– A gettó inkább a védelmét szolgálta a zsidóságnak, úgy vélem, mert Szálasinak megvolt rá a lehetősége, hogy a gettóban egy lélek ne maradjon élve. Mégis élve maradtak...

Mert a gettó fölszabadult. Szálasi akkor már javában tizedelte a zsidókat.

– A gettó azért szabadult fel, mert volt minek felszabadulni. Ezt ki akarom hangsúlyozni. De meg tudta volna tenni, ha ő gyilkolni akar zsidókat, hogy onnan egy lélek nem szabadul föl, hanem mind meghal. Ennek ellenére ott egy védelmet élveztek. Én az írásaimban igyekszem minél többször elmondani, hogy ez egy védelmet is szolgált. Ne felejtsük azt el, hogy Szálasi október 15.-étől került hatalomra, október végén a börtönökben még hungaristák voltak, nagyon kevés volt az idő. Amit itt a zsidóság ellen elkövettek, azt főleg a német nácik követték el, nem Szálasi hungaristái. Szálasi inkább hungarista volt, mint nyilas. Két irányzat volt. Volt egy fasisztikus irányzat, a nyilaskeresztes párt, a hungarista eszme ezzel nem keverendő össze. Most nem akarom ezt folyamatában ismertetni, mert egy nagyon nagy anyag, amit el kellene magyarázni, hogy a hungarista eszme az tulajdonképpen a nemzetnek, a magyar nemzetnek egy önvédelmi reflexe.

Szabó Alberték is ezt írták a zászlajukra, amikor a Világnemzeti Népuralmista pártjukat létrehozták.

– Szabó Albert nem hungarista. Ő egy ausztrál-magyar kettős állampolgár.

Szálasi kép volt a falon, amikor nyilvánosan megalakultak. Máskor meg a Szálasi hatalomátvétel napján akartak demonstrálni a Dohány utcai zsinagóga előtt.

– Ők megragadnak ilyen időpontokat, mint január 6.-a, amely Szálasi születésnapja, vagy október 15.-e, a Horthy-rezsim bukásának és Szálasi hatalomra kerülésének az évfordulója.

E szerint nem nyilas hatalomátvétel történt 1944. október 15-én?

– Horthy ki akart ugrani a háborúból, ez egy árulás volt abban az időben minden törvény szerint. Az akkori helyzetben, amikor az ország már félig, negyedig meg volt szállva, ez az ország feladása lett volna. Az ázsiai horda még hamarabb Nyugat-Európa nagyobb részét lerohanta volna, ha Szálasiék nem tartják föl őket.

Vagyis Szálasinak akár a rehabilitálása is szóba kerülhet, mert úgymond igaztalanul akasztották fel?

– Én nem azt mondom, hogy Szálasit rehabilitáljuk, de ne féljünk megvizsgálni az ő történelmi szerepét. Kihangsúlyozom, hogy ha az úgynevezett háborús bűnökről beszélünk, összehasonlíthatatlanul kevesebb van a rovásán, mint Horthy Miklósnak. A valóságos bűnöket Horthy Miklós követte el. Szálasi Ferenc a hungarista eszméjével inkább egy antibolsevista, magyarságvédő eszmének volt a vezére. Az zsidó propaganda, mert már nem tudom másképp mondani, hogy kerestek valami bűnbakot a meghalt, kivégzett zsidókért, és erre a legjobb a Szálasi volt az ő esetükben. Nem tudom a mai napig megérteni, hogy a zsidóság miért nem vizsgálja meg jobban Horthy Miklósnak a dolgait. Szálasi Ferenc antibolsevista volt, nemzetvédő volt, a hungarista államot akarta megcsinálni és ebben az ügyben szembeállt Hitlerrel is. De még a saját alvezéreivel is, akik a német orientációnak voltak a hívei. Ő nagy Magyarországot akart. Ilyen alapon kellene őt megvizsgálni, a cselekedeteit, az eszméit. Egyébként a nemzetvezető sírja a 298-as parcella 22. sorában található, jelenleg Lukács Ferenc néven, mindig van rajta virág, s idén kopjafát is állítottunk. A 22-es és a 23-as sorban van az összes hungarista vezető eltemetve.

Mit ért ön azon, hogy zsidóság? Ez egy etnikum, egy felekezet, egyáltalán hogy vannak itt a zsidók? Azt veszem ki a szavaiból, hogy a holocaust áldozatai egyszersmind nem a magyarság áldozatai.

– A holocaust áldozatai az emberiség áldozatai. Ne mondjuk úgy, hogy a magyarság áldozatai. Ilyen alapon beszélhetünk magyar holocaustról is.

A Magyarországról elhurcolt és elpusztított zsidók kinek az áldozatai?

– A háború áldozatai.

De ők magyar állampolgárok voltak.

– Én inkább azt mondom, hogy vendégpolgárok. A zsidóság Magyarországon vendégpolgár. Magyar állampolgár, de ha úgy nézzük, van a magyar nemzet, a magyar nép, amelyik itt él, és vannak vendégpolgárok.

Úgy, mint?

– Úgy, mint a zsidók például. De mondhatom a cigányokat is, vagy a kínaiakat, akik idejöttek.

És a török, tatár, román, tót, sváb, görög kisebbség?

– Ezek mind vendégpolgárai az országnak.

Akkor ki a magyar?

– A magyar az az őshonos. Mi jelenleg már olyan helyzetbe kerültünk ebben az országban, mint az indiánok Észak-Amerikában. Lassan már rezervátumba kerülünk a saját hazánkban, az egyre kisebb hazában. Ezért úgy is minősíthetem a beszélgetésünket, hogy egy zsidó beszélget egy indiánnal. Mert belőlünk már indiánt csináltak.

Mit jelent mégis az, hogy vendégpolgár?

– Hogy nem őshonos ebben az országban. Mivel nem volt zsidó törzs a magyar honfoglaló törzsök között. Ha lett volna, akkor jogaik is lennének.

Milyen jogaik lehetnek azoknak, akik ön szerint nem őshonosok e hazában? Vagy ez egy bármikor felmondható vendégség?

– Nem. Én nem azt mondom, hogy bármikor és mi nem is akarunk felmondani nekik. Mi azt kérjük csak, hogy a számarányuknak megfelelően... tehát éljenek továbbra is ebben az országban...

a számarányuknak megfelelően...

– … vegyenek részt a hatalomban. Jelenleg, és nem csak jelenleg, ha visszamegyünk az utolsó ötven vagy hatvan évre, a számarányuknak nem megfelelően vettek részt a bankokban, a kereskedelemben, a politikai életben.

Ki tartaná számon, hogy X még bekerülhet bárhová, az utána következő pedig már nem? Mert ha jól értem, itt nem csak a hatalomról van szó, hanem bizonyos foglalkozásokról is.

– Most nagyon sarkítja a kérdést. Mi nem vagyunk a kínaiak ellen, nem vagyunk az oroszok ellen, nem vagyunk a cigányok ellen. Hanem az ellen vagyunk, hogy a zsidóság, amely tulajdonképpen egy kis nép – hozzáteszem, hogy egy elég szerencsétlen nép, mert sokat szenvedett, ugyanolyan sokat szenvedett nép, mint a magyar, sok mindenen ment át a történelem folyamán – ne hívja ki maga ellen a sorsot egy idegen országban. A zsidóság nem a saját hazájában él, bár van neki saját hazája Izraelben.

Negyvenhét éve van ilyen.

– De van. Ott a lehetőség, el lehet menni, ha valaki itt üldözve érzi magát. De üldözni csak azokat üldözik ebben az országban az antiszemiták, akik, hogy mondjam, a fejükre nőttek ennek a nemzetnek. Lehetetlen elfogadni azt az állapotot, hogy a magyar nemzet vezetése úgy kulturális szinten, mint politikai és gazdasági szinten főleg a zsidók kezében van, ezen a három ponton gyakorlatilag az összes hatalom.

A kérdés az volt, hogy ki, milyen grémium mondaná meg azt, hogy ennyi zsidó még bekerülhet a létszámarányának megfelelően valahová, és a többiek már nem. Lenne erre valamilyen szervezet, amelyik limitálná a zsidók részvételét a legkülönbözőbb területeken?

– Nem. Ezt nem lehet adminisztratív úton keresztülvinni. Egy önbírálatra, egy önuralomra, egy magábaszállásra lenne szüksége a zsidóknak.

Úgy érti, hogy zsidóság belülről hozza meg ezeket a döntéseket?

– Igen, hogy eddig és nem tovább.

Mi lesz a cigányokkal, akik viszont rendkívül alulreprezentáltak?

– Mit jelent az alulreprezentáltság, mert a börtönökben például 60 százalék cigány.

– A hatalomban viszont egyáltalán nincsenek jelen.

– Értem, hogy mire gondol. A cigányság, hogy egy ilyen elég buta kifejezéssel éljek, primitívebb, szellemileg egyszerűbb fajta. A zsidó az szellemileg a cigányok fölött áll mindenképpen, azt mondhatom, hogy még a magyarság egy rétegének is fölötte áll, de ez nem indokolja azt, hogy egy országnak, a nemzetnek a vezetése az ő kezükbe legyen letéve.

Mihez lehet kezdeni azokkal a zsidókkal, akik magyarnak vallják magukat, még ha nem is Árpádig visszamenően őshonosok, hanem csak két-háromszáz évre?

– Tiszteletet kell nekik adni. Említek most egy nevet, Krassó Györgyöt, akit én mai napig barátomnak nevezek, és minden olyan zsidót, aki a magyarságért tett valamit, aki a magyarságnak dicsőséget szerzett, azokat szeretni kell.

A zsidóság an blokk nem magyar?

– Nem.

Hanem?

– A zsidóság an blokk zsidó. Másnak semmiképp nem lehet elfogadni.

Van még egy felekezet vagy náció, amelyről ez elmondható? Hogy semmilyen nemzethez nem tartozik.

A zsidó az a zsidó nemzethez tartozik. Ilyen nemzet létezik, van, izraeliták, Izrael, ott van a hazájuk.

Izraelben nem csak zsidók élnek...

– Magyarországon sem csak a magyarok élnek, más nemzet is él. De ha ütköztetjük ezt a dolgot, hogy zsidók és magyarok – ez Magyarország, az pedig Izrael. A zsidóságnak sajnos tulajdonsága az, hogy minden országban a gazdasági, a kulturális hatalmat megragadja, és ahol tudja, a politikai hatalmat is. Mindenhova beszivárog, és ahol nem ütközik nagy ellenállásba, ott egyre nagyobb hatalmat koncentrál.

Mi lehet ennek a magyarázata?

– Én úgy hiszem, hogy a zsidóságnak valószínűleg a génjében van ez a hajlam. Azt nem mondanám, hogy egy világméretű zsidó összeesküvés van.

Ez a gén ugyanúgy jelen van Kaliforniában, mint Vlagyivosztokban vagy akár a budapesti zsidókban?

– Ez bennük van. A zsidóságnak ez egy alaptulajdonsága. De tulajdonképpen a zsidók is elkülönülnek tőlünk, ahogy látom a világban mindenfelé. Montrealban van zsidónegyed, és sok országban saját maguknak csinálnak gettót, azzal, hogy külön negyedekbe költöznek. Az életformájuk is elüt, a túlnyomó többség, legalább is, akikre hivatkozom, a gazdasági, a politikai, a művészeti élet vezetői külön kasztokat hoznak létre, nem integrálódnak. Sok helyen még házasságkötésben sem próbálnak feloldódni a nemzetben. Tehát szó sincs arról, hogy a zsidóság integrálódni akarna a magyarságba, hanem itt van, vannak kétszázezren, ötszázezren, egy szövetséget alkotnak tulajdonképpen. Nem mondanám, hogy ez egy összeesküvés a magyar nemzet ellen, hanem egy érdekszövetség.

– Hogyan lehet hungarista aspektusból egyáltalán tudni azt, hogy ki zsidó? Egyszerűen a pozíció alapján?

– Könnyű lenne azt mondani, hogy a sajtónak vagy a bankéletnek a háromnegyed része zsidó, s bizonyára nem tévednék.

És aki esetében tévedne?

– A zsidók túlnyomó többsége be is vallja, hogy zsidó, azt hiszem ön is úgy mutatkozott be, amikor felhívott, hogy Kertész Péter, zsidó vagyok.

Én viszont azt tapasztalom zsidóként, hogy a zsidók többsége a holocaust óta inkább eltitkolja ezt.

– Én azt mondom, hogy ez nem helyes, ne tagadják le.

A kérdés az: hogyan lehet megtudni valakiről azt, hogy zsidó?

– A jelenség alapján. Mi először mindig a jelenséget nézzük, és utána megnézzük, hogy ki áll mögötte.

Mi a jelenség?

– Például, ha jelenleg nézzük az IMF-nek, a Valutaalap egész működését Magyarországon. Ki áll mögöttük? Az egy zsidó kézben lévő hatalmi koncentrátum.

De most a Magyarországon élő zsidó vendégpolgárokról beszéljünk.

– Így van. Mondtam az IMF-et...

Az nem magyar szervezet, legjobb tudomásom szerint.

– Így van. Akkor mondom például a Péter Gábor féle politikai rendészeti osztály vagy később az ÁVO legénységét.

Csakhogy mi 1995-ben beszélgetünk a New York kávéházban.

– Így van. Akkor jelenleg is azt mondom, hogy bizony egy magyar párthoz képest az SZDSZ túlnyomó többsége zsidókból áll.

Nem magyar párt az SZDSZ?

– Semmiképpen nem az. Magyarországi párt, inkább úgy mondjuk.

Nem is legitim?

– De, egy legitim magyarországi párt. Ez benne a furcsa. Mert ők az ellenfeleiknek nem engednek legitimitást. Például a hungarista mozgalom egyetlen pártjának bármilyen megnyilvánulása legyen, az ellen tiltakoznak.

Dehát a többi, magyar parlamenti párt sem enged semmilyen hungarista megnyilvánulást.

– Így van, semmi tévedés nincs, mivel minden egyes párt vezetése zsidó dominanciájú. Mindenütt ott vannak. A kisgazdáknál Tímár György...

Halljunk további neveket. A kereszténydemokratáknál?

– Talán még ott van a legkevesebb zsidó relatíve, de a kereszténydemokraták egy jelentéktelen pártot alkotnak. Az MDF-ban viszont már jelentősebb számban vannak zsidó döntéshozók. Hogy mást ne mondjak: az Antall József és köre.

Antall József zsidó volt?

– A garnitúrája jelentős részben zsidókból áll. Az SZDSZ-ről már beszélgettünk, a kisgazdapárt kooptálta szinte a soraiba a zsidókat. Nem kell elfelejteni, hogy Torgyán minden gyűlésén ott van a zsidó rabbi, ők több hangszeren játszanak egyszerre.

Amennyiben a hungaristákon múlna, csak magyar magyar pártokat engednének működni a politikai életben?

– Engednénk zsidó pártot is, engednénk zsidókat élni is, a művészeti életben és mindenütt. És cigányokat is és minden fajtát. De az országnak a lényegi vezetése magyar kézben maradna. Tehát csak a számarányban változtatnának a hungaristák. Ez a lényeg.

Király B. Izabella, akivel a magyar butikjában beszélgettem, Abonyban, kísértetiesen ugyanezt mondja.

– Ez nem véletlen, én is készítettem vele interjút. Király B. Izabellánál egy probléma van, hogy ő próbál szalonképes maradni. Ugyanez a helyzet Csurkával, Torgyánnal. A Torgyán féle kisgazdapárt tömegeinek a fele hungarista. Ez ’45 után is így volt, a hungarista tömegek szavazatai segítették a kisgazdapártot az 57 százalékhoz annak idején. Lényeg az, hogy szalonképesek.

Ha ennyi szimpatizánsuk van az országban, akkor a hungarista mozgalom miért nem mértékadó politikai erő?

– Mert nem legitim, nem adnak lehetőséget arra, hogy pártként működhessen. Ezért mozgalomként működik. Ez a mozgalom megállíthatatlan, ezt nyugodtan tudom mondani.

Ön a mozgalom egyik vezetője?

– Nem, én újságíró vagyok.

Mégis mindig többes számban beszél.

– Igen, mert ha erről beszélek, akkor a hungaristák az mi vagyunk – a nemzet. Úgy is mondhatnám, hogy a magyarok.

E szerint a kettő gyakorlatilag tökéletesen azonos egymással?

– Nálam igen. A magyarság és hungarizmus az egy és ugyanaz.

Akkor tulajdonképpen a tízmillióból leszámítva a vendégpolgárokat, a többiek mind hungaristák.

– Hát... akik ezt öntudatosan vallják is, azok a hungaristák. Akinek mindegy, hogy itt él vagy New York-ban, az nem hungarista.

Az önök orgánuma, a 24. Óra elnevezés egyszersmind arra is utal, hogy a 24. órában vagyunk?

– Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy amikor a nemzet végveszélybe kerül, a hungarizmus akkor lép elő mindig, mint védekező reakció, reflex. Így volt ez Szálasi idejében és így van ma is. A 24. Óra egy Kanadában bejegyzett hungarista szellemiségű, több nyelven megjelenő havilap, amely Magyarországon toronymagasan a legerősebb szamizdat.

Térjünk rá erre az ön által is jegyzett röplapra, amelyet a MIÉP október 22-i demonstrációján terjesztettek. Miért pont erre a napra időzítették az Őszinte magyar szó a zsidósághoz című írásmű közzétételét?

– Nem kötődött október 23.-ához a dolog. Hogy a nemzeti szocialista forradalom évfordulóján hoztuk ezt ki, az merő véletlen volt. Megjelenhetett volna november 4. -én is.

Hogyan élték meg azt, hogy Csurkáék rögtön elhatárolták magukat a röplaptól? Gondolom, ezzel azt akarták érzékeltetni, hogy ők nem szélsőségesek, hiszen tőlük jobbra is van még politikai erő.

– Valóban, mi radikálisak vagyunk, a Csurka pedig csak a hatalmi céljai érdekében akarja ezeket a hungarista tömegeket felhasználni.

Ki írta a röplap szövegét?

– Az aláírók. Tóth Judit és Szemenyei-Kiss Tamás. Mi vagyunk a 24. Óra magyarországi kiadója és a lap szerkesztői is egyben.

– A röplapnak egyfajta olvasat szerint, mert hát bizonyos részletek nem igazán félreérthetők, tulajdonképpen az az üzenete, hogy itt mindenért a zsidóság tehet, ami nyomorúság.

– Mindenért nem, mert a magyar árulóknak is van a rovásán. A zsidóságnak főként az, hogy piócaként tapad a magyarságra. Most már nyugodtan tudom ezt mondani, mert a kis rőfös meg a zsidó gyári munkás ebből kerüljön ki, velük nekünk semmi bajunk nincs.

Megtérhet egy zsidó, ha úgy tetszik, magyarrá?

– Mi azt kérjük, ha itt él, akkor integrálódjon.

A legtöbb zsidó magyarnak vallja magát, fizet adót, magyar iskolába járatja a gyerekét, választ, választható. Mi kell még?

– A sajtónak, a művészeti életnek, a politikai életnek a jelentős része zsidókból áll.

Ezt már elmondta néhányszor. Fűzzön magyarázatot ehhez a mondathoz: ,,Amikor megtértetek rettenetes sorsotok völgyeiből, legkisebb jelét nem mutattátok, hogy egyben kálváriátok a magábaszállás iskolája is lett volna.” E szerint a holocaust arra való volt valójában, hogy a zsidóság magába szálljon?

– Ha nekem, teszem fel, a családi életemben törés van, elválok, akkor azon gondolkodom, hogy én mennyiben voltam ezért felelős. Ugyanis egy válásnál például a feleség is, a férj is felelős. Ilyenkor el kell gondolkodni, hogy például ha elestem, miért estem el. Azért estem el, mert siettem, nem vettem figyelembe az útviszonyokat.

Úgy értsem, hogy a túlélők számára a holocaust nevelő hatású kell, hogy legyen ?

– Igen, ami nem volt. Nem hogy nevelő hatást nem fejtett ki, hanem kifejezetten bosszút váltott ki a zsidókból. Ezáltal még hatalmasabb uralomra tettek szert.

A magábaszállás iskolájának velejárója volt az is, hogy gyerekek ezreit elgázosítsák?

– Ez az egész véleményem szerint nem igaz. Az, hogy elgázosítás történt, meg zsidóknak a millióiról beszélnek...

Hatmillióról. A magyar területekről elhurcolt hatszázezer holocaust áldozat sem igaz?

– Én azt kérdezem a kollégától, hogy miért nem mondanak nyolcmilliót? Az ugyanúgy nem lenne igaz, mint a hatmillió. Egyszerűen nincs bizonyíték rá. Egy példát mondok. A Yad Vasem-ben oda van írva, azt hiszem, hogy háromszáztizennégy ezer zsidó Magyarországon és Észak-Erdélyben.

Ön szerint hány zsidó áldozata volt a holocaustnak?

– Én úgy vélem, hogy olyan egymillió körül van, és ők a fasizmus-nácizmusnak az áldozatai. De ez nem keverendő össze a magyarországi hungarizmusnak az áldozataival.

Megért egymillió áldozatot, hogy a zsidóság magába szálljon ezt követően?

– Hát magába kellett volna, hogy szálljon, ez az ő dolguk, hogy magukba szálltak vagy nem...

Legalább egymillió zsidót kellett elpusztítani ahhoz, hogy legyen egy ilyen esély?

– Igen. De most akkor visszakérdezek, ha megengedi. Miért kellett elpusztítani Drezdában háromszázezer embert? Megérte? Hirosimában miért pusztítottak el százezreket? Megérte? Ugyanúgy föl lehetne tenni a másik oldalról is a kérdést? Amikor megrendezték a nürnbergi pert, oda kellett volna vinni Sztálint és az Egyesült Államok vezetőit, tábornokait is.

Miközben visszakérdez, megkerüli a választ. Megismétlem a kérdést: el kellett pusztulni ön szerint egymillió zsidónak ahhoz, hogy a túlélők magukba szálljanak?

– Úgy vélem, hogy ezt a Hitlernek magának kell megmagyarázni.

Emlékeztetném arra, hogy a deportálást a magyar közigazgatás és a magyar csendőrség bonyolította le, azt követően, hogy 1940-ben egymillió-kétszázezren szavaztak a nyilas pártra.

– Így van és ezeknek a leszármazottai, a tömegek, a szavazók mai is itt élnek ebben az országban. Azok nem változtak meg.

Akkor tulajdonképpen kimondták a halálos ítéletet a magyarországi zsidóság, ha úgy tetszik, a vendégpolgáraik felett.

– A hungaristák, akik az egymillió-kétszázezer szavazatot adták, nem vagoníroztak be zsidókat.

Azt mondta, hogy a hungaristák valójában a magyar nép.

– Így van. A magyar nép nem volt zsidóellenes, csupán védekezett a zsidóság túlhatalma ellen. Amire ön hivatkozik, hogy bevaganírozás, Birkenau, Dachau és a többiek, ezt a nácik végezték. A számlát velük kell lerendezni.

– A hungaristák tiltakoztak ez ellen?

– Nem tiltakoztak. Az ország meg volt szállva és azt tudjuk, hogy Szálasi hatalomra kerülése után olyan nagy bevagonírozás meg kiszállítás ebben az országban már nem volt.

Summa summárum...

– …elkeni nagyon ezt a részt...

–… a zsidóság rászolgált arra, ami történt vele?

– Részben igen. Szó szerint így: részben igen. Az antiszemitizmus valaminek volt a következménye. Napjainkban is valaminek a következménye nyilván. Ha a zsidók egy magába szállt, önkritikus fajta lenne, nép, aki hagyja élni a nemzetet, akkor a zsidókat inkább szimpátia övezné. De azt látjuk, hogy éhezünk, fázunk és átlőve oldalunk.

– És eközben a zsidók...

–... eközben a zsidók nagyon jó körülmények között élnek.

Ön azt írja az Őszinte magyar szó a zsidósághoz című röplapban: ,,Arra nem gondoltok, hogy harcterekre hurcolt magyarok százezrei pusztultak el''. Mi alapján állítja, hogy a zsidók erre nem gondolnak?

– Mert összességében ez őket nem érintette.

Az én apám például ott halt meg.

– Akkor tisztelet önnek és tisztelet az édesapjának is. Voltak ilyen nagyon derék zsidó emberek.

Valamennyi munkaszolgálatos, aki meghalt, az a háborúban veszítette életét, csak éppen fegyverük sem volt, hogy védekezhessenek.

– Voltak magyar munkaszolgálatosok is. De ez a veszteség számarányát tekintve a kisebb rész volt, hiszen magyarok százezrei pusztultak el a fronton.

Egész pontosan kétszázezer. Ön viszont azt állítja, hogy több magyar áldozat volt, mint zsidó vendégpolgár.

Így van.

Mégsem panaszkodhatnak, ,,mert ma csak a zsidók fájdalma a divat”.

– A zsidó az egyetlen faj, és a választ személy szerint önnek is szánom, amelyről ez elmondható: nem borzasztó az, hogy a temetőikben állandóan a mi mártírjaink, a mi halottaink, a mi, a mi, és mindig csak a mi hangzik el. Mi magyarok nem csináljuk ezt, drága uram.

Jár zsidó temetőkbe?

– Hogyne, én azért elmegyek oda is. Azt látom, hogy a sajtóban, a televízióban nincs olyan hét, hogy valamilyen formában a holocausttal ne foglalkoznának. Ha mi állandóan ezzel foglalkoznánk, akkor évtizedek óta csak sírhatnánk, mivel magyar sokkal több elpusztult a haza védelmében, a nemzet érdekében, mint zsidó. És mi nem csináljuk azt, hogy a mártírjaink forognak a sírjukban, mert annyit emlegetjük őket.

Apai nagyapámnak nyomdája volt Karcagon a húszas évektől az államosításig. Ő adta ki Győrffy István Kunsági krónikáját, több újságot jelentetett meg, dolgozott az Akadémia Kiadónak, apám volt az egyik betűszedője. Ön szerint nem volt magyar a nagyapám?

– Mondtam már, hogy tisztelet minden zsidónak, aki a magyarság érdekében bármilyen áldozatot is hozott. Az én nagyapám a hungarista eszméért áldozta az életét, őt 45-ben kivégezték.

A zsidók?

– A zsidó bosszú áldozata lett, mert hungarista újságíró volt.

Ön kutatónak vallja magát. Utána nézett ennek olyan alapossággal, mint azt állítólag Fónay Jenő ügyében tette?

– Nyilvánvaló, hogy a ’45 utáni perek, amelyek a hungaristák sorait megtizedelték, nem hungarista indíttatásúak voltak. A zsidóknak lehetőséget adtak a bosszúra, a szabadrablásra. Bizonyára volt zsidó, aki ebben nem vett részt, de tömegek vettek részt. Mint ahogy a Markó utcai nyilvános kivégzéseken is, ahol ordítottak, csurgott a nyáluk a leírások szerint. Én még akkor fiatal voltam, de bosszú jellege volt az egésznek. Holott ezek az emberek, akiket akkor kivégeztek, a miniszterek, a nemzetvezető adminisztratív vezetők voltak és nem gyilkoltak. Ugyanolyan vezetők voltak, mint Gerő, Rákosi vagy Péter-Auspitz Benő.

Száz magyarból 98 nem tudja, hogy most Péter Gáborról beszél. Márpedig a röplapon, amelyet a zsúfolásig megtelt téren osztogatott, a Péter-Auspitz Benő név szerepel.

– A saját írásaimat nem szoktam osztogatni, a hungarista mozgalom aktivistái osztogatták ezt a röpanyagot.

Mi lenne mégis a megoldás? A röpanyagban azt írja: ,, Keressük veletek a békés együttélést, vagy ha ez nem megy, a békés elválás útjait.”

– Én nem bánnám, ha ezt kihangsúlyozná.

Mi lenne a feltétele a békés együttélésnek?

–Ha a megszerzett pozíciókból visszavonulnának. Mi akkor azt mondanánk, hogy vegyetek részt a politikai életben a számarányotoknak megfelelően.

És ha a konok, makacs, akarnok zsidók nem hajlandók erre?

– Ha nem hajlandók a békés visszavonulásra, akkor ez népfelkelést, egy hungarista lázadást fog elindítani.

Konkrétan: pogrom lenne, vagy csak kiutasítanák a zsidókat az országból?

– Ezt nem tudom. Egy forradalmat, egy lázadást megtervezni nem lehet. Én, ugyanúgy, mint ön, íróember vagyok, csak a jelenségeket látom. Azt tudom, hogy a népben mélységes mély elkeseredés van. Ha a zsidók sürgősen nem tesznek valamit a mi érdekünkben – és most szolgálatot várunk el, nemzetszolgálatot tőlük is –, akkor tulajdonképpen cinkosaivá válnak egy olyan hatalomnak, amely bennünket kizsigerel. Tehát önkritikusnak kell lenni. A nemzet falhoz van szorítva, a legveszélyesebb helyzetbe jutott, hátrálni nem tud tovább, most már támadni fog.

Vagyis az elválás, amennyiben a zsidók nem vonulnak vissza, mégsem lesz békés.

– Ez csak a zsidókon múlik. Még egyszer mondom: EZ CSAK A ZSIDÓKON MÚLIK.

Ön antiszemita?

– Én úgy érzem, hogy nem antiszemita vagyok, hanem magyar érzelmű. Ha az én megnyilvánulásom antiszemita, az azért van, mert van egy szemita támadás felénk. Az antiszemitizmus valójában egy védekező reflex a szemitizmus ellen. Ha nem expanzív a szemitizmus, akkor nincs antiszemitizmus.

De kedves Tamás, ön azt írja: ,,Csodálkoztok, hogy antiszemitizmus van?”

– Éppen azért tettük fel a kérdést, mert a zsidó hatalom olyan fokú túlburjánzását éljük át jelenleg, amely antiszemitizmust vált ki. Nem azt mondom, hogy innen minden zsidót ki kell söpörni...

Mégis, ha nem tudunk megegyezni, akkor ki dönti el azt, hogy ki maradhat közülünk és ki nem?

– Nem tudhatom. Annyit tudok, hogy én embert eddig sem öltem, ezután sem fogok. Nekünk itt kellene az asztalnál eldönteni a problémáinkat. De nem úgy, hogy én írok, önök pedig rendőrrel jönnek, meg börtönnel, meg kötéllel.

És én, mint zsidó vendégpolgár megfogalmazhatnám, hogy milyen toleranciát várok el az őshonos állampolgároktól?

– Kinyilvánítani kinyilváníthatja. Én mindenfajta erőszak ellen vagyok, ha látnám azt, hogy egy zsidót oktalanul üldöznek, az első lennék, aki odaállnék mellé és a hóna alá nyúlnék.

És ha valaki nem mond le a hivataláról?

– Akkor az erőszak már jogos.

Ha feljelenteném önt közösség elleni uszításért, mi történne?

– Nyilván elítélnének.

– Ez esetben a hungarista magyar nép kiállna ön mellett?

– Bizonyára nem állna ki, hanem csak a mártírok számát növelné a kolléga. Ha viszont ön nem jelent fel, nyilván megteszi majd más. Ilyenre van elég ember.

E szerint számol azzal, hogy előbb-utóbb megint perbe fogják?

– Természetesen. Mint ahogy ön is számol azzal, hogy zsidóként él Magyarországon, s ez által antiszemita támadásnak teszi ki magát.

A kérdés az, hogy eleve azzal az elhatározással írta meg és adta át terjesztésre ezt a röplapot, hogy számolt az esetleges következményeivel is?

– Nyilvánvaló, miután ez az eddigi munkásságomnak csak egy ezreléke. Jóformán semmi. Egy rezdülés.

(Liget, 1997.)

Anonymous's picture
JOSEWEISS
link 5744 | Submitted by JOSEWEISS (not verified) on 2008, January 30 - 19:19. | Login to post comments

NEM volna helyes valoban gondolni arra hogy IZRAELBAN ELHETNENK SZABADON NUMERUS CLAUSU NELKUL.Az ember nem tudja hogy akivel egyutt dolgozik strandol kavezik vagy beszelget nem egy hungarista szalista gyulolkodo elfogult gyilkosjelolt.


Anonymous's picture
Kende F.Csaba
link 5739 | Submitted by Kende F.Csaba (not verified) on 2008, January 30 - 11:08. | Login to post comments

Lehet egy elmebeteg -paranoikus agyu egyenel erdemlegesen beszelni?!A mai Magyorszag egy elmegyogy intezet?! Igen ugy latszik A paranoikus a para- noia= hibas megertest jelent vagyis felreertesrol van szo. Ennek az elmebetegsegnek a kizarolagos tunetei a gondolkodas tartalmi zavara. Ezek a betegek, "teljesen normalisan beszelnek" es viselkednke, elso pillanatra meg a szakember sem fedezi fel rajtuk mindig a korossagat. Eppen ezert kulonosen lenyeges veluk megismerkedni.Dr. Banki M.Csaba, A Beteg elme.
KFCs.


Anonymous's picture
Szemenyei-Kiss Tamás
link 5727 | Submitted by Szemenyei-Kiss Tamás (not verified) on 2008, January 29 - 22:04. | Login to post comments

Nem értem, mit akar bizonygatni Kertész Péter úr, az immár harmadszor, három egymástól
független orgánumban közzétett interjújával?... Bár haragra, a második és immár harmadik
közzététel miatt, okom lenne, az egyéb újságírói tevékenysége és következetes zsidóvédő
tevékenysége miatt nem haragszom rá. - 1995-ben én, ahogy ez az interjúból kitűnik, ilyen mélységben voltam és a Kertész Péterrel folytatott hosszú beszélgetés is hozzásegített, hogy 1998 tavaszán véglegesen szakítsak a nemzetiszocialista mozgalmakkal.
E szakítás nem volt könnyű..., hiszen számolnom kellett a magyarországi hungaristák illetve a külföldön élő nemzetiszocialisták haragjával, bosszújával - én ugyanis nem egy
voltam a honi hungaristák táborából, hanem az egész mozgalom hírszolgálatát vezettem, olyan információk voltak a bírtokomban, melyekkel csak a legfőbb hungarista vezetők ren-
delkeztek (vagy még ők sem!). Mikor egyértelművé vált, hogy a magyarországi hungarista
organizációk mögött, azokat folyamatosan presszionálva, az NSDAP/AO (a hitleri párt utód-
szervezete) áll, továbbá a Mozgalomra rá akarták erőltetni, hogy támogassa a parlamenti jobboldali pártokat - abban az időszakban az FKGP-t - és ettől tették függővé a Hungarista Mozgalom anyagi támogatását, tovább már nem láttam értelmét a részvételemnek
és a hírszolgálati, diplomáciai tevékenységemnek. A Mozgalommal történt szakításomat az is siettette, hogy egyre inkább a horogkeresztes zászlókkal Magyarországra érkezett német, osztrák, angol náci csoportok "színesítették" a Hungarista Mozgalom akcióit - ez a
szellem, a rasszista, provokatív magatartás pedig rám sohasem volt jellemző. 1998 tavaszán a magyarországi három szervezetet (akkor csak annyi volt!) értesítettem arról,
hogy a Hírszolgálat beszünteti tevékenységét. E harminc oldalas okmányt megkapták a kül-
földi nemzetiszocialista szervezetek is, továbbá azok a szponzorok, akik pénzzel és technikával segítették a Mozgalmat: Bánkuty E. Géza(USA), Pákh Sándor és Pákh Imre, vala-
mint Szrebrodolszky Maita szintén az Egyesült Államokból. - Ezt követően a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata teljes irattárát átadtam az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattá-
nak, az átadás módozatát előzetesen megbeszélve Kenedi Jánossal, azzal az emberrel akinek becsületességében megbíztam. A HMH dokumentációjára ugyan igényt tartott jónéhány magyarországi politikus, a hungaristák amerikai támogatói, sőt az NSDAP/AO is megbocsá-
totta volna a mozgalmi tevékenységem befejezését, ha ők kapják meg az Irattárat - mindezek tudatában döntöttem az OSZK mellett és ezért, a segítségért, utólag is köszönetet mondok Kenedi Jánosnak. E dokumentumokat immár senki sem használhatja fel zsa-rolásra vagy politikai céljai érdekében.
Ennyit a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata(HMH) megszűnésének 10.évfordulóján Kertész
Péter ismételt jelentkezése alkalmával el kellett mondanom, meg kellett írnom.
A nemzetiszocialista veszély komolyságára már egy évtizeddel ezelőtt figyelmeztettem
Kertész Pétert, amit Ő akkor kétkedve fogadott. - Sajnálom, hogy a demokraták, mint őrzők, nem álltak éberen a vártán... Napjainkban a "modern nemzetiszocialisták", a hungaristák ügye már professzionális politikusok kezében van.