A helyicsoportok a rabbi elnöklete alatt álló kisebb bizalmiférfi bizottságokat fognak alakítani. Ágy fognak minden gyakorlati kérdést a helyi szükségletek szerint megvitatni és meghatározni.

A jótékonysági intézményeket a helyicsoportok szabadon fogják átültetni. Az alapítványok odaát is az egykori helyicsoport keretében maradnak, az épületeket nézetem szerint nem kellene eladni, hanem az elhagyott városok keresztény megszorultjai részére lennének rendelkezésre bocsájtandók. A helyicsoportoknak ezt odaát a földosztásnál betudnák, amennyiben díjtalanul kapnának építkezési helyet és mindennemű építési kedvezményt.

A jótékonysági intézetek átültetésénél újabb — mint ezen terv némely más pontján — alkalom kínálkoznék egy az egész emberiség javára szolgáló kísérletezésre. A mi mostani zilált magánjótékonyságunk a nagy hűhóhoz képest kevés jót eredményez. A jótékonysági intézeteket egy olyan rendszerbe kell összefoglalni, amelyben egymást kölcsönösen kiegészítik. Egy új társadalomban ezeket a berendezéseket modern tudattal és az összes szociálpolitikai tapasztalatok alapján lehet megcsinálni. Az ügy igen fontos reánk nézve, mert sok koldusunk van. A külső nyomás, amely gyávákká teszi, a gazdagok lágy jótékonysága, amely elkényezteti őket, a mi könnyebb természetű embereinket könnyen hajtja a koldulásra.

A Society, támogatva a helyicsoportoktól, a legnagyobb figyelmet fogja fordítani e téren a népnevelésre. Hiszen termékeny talajt teremtünk sok olyan erő számára, amelyek most terméketlenül fonnyadnak el. Akiben csak megvan a jóakarat, azt megfelelően igénybe kell venni. Koldusokat nem fogunk tűrni. Aki mint szabad ember nem akar dolgozni, az a dologházba kerül.

Viszont nem akarjuk az öreget a sínylők házába küldeni. A sínylők háza egyike a legkegyetlenebb jótéteményeknek, melyeket a mi együgyű jólelkűségünk feltalált. A sínylők házában halálra szégyeli és gyötri magát az öreg ember. Tulajdonképen már el van temetve. Mi azonban még azoknak is, akik az intelligencia legalsóbb fokán állanak, a halálukig meg akarjuk hagyni használhatóságuknak vigasztaló illúzióját. A testi munkára alkalmatlanok kapjanak könnyű szolgálatot. Számolnunk kell egy most már hervadásban levő nemzedék szegényeivel. De a következő nemzedéket a szabadságban a szabadság számára, máskép kell majd nevelnünk.

Meg fogjuk keresni minden életkor, minden életfok számára az erkölcsileg nemesítő munkát. Ágy fogja megtalálni a mi népünk a maga ügyességét a hétórás munkanap országában.