Oroszország büszkén emlékezik a háború befejezésére. Európa nyugati országai számára 1945 az egység sikertörténetének kezdete. A kelet-európai nemzeteknek egészen mást jelent ez az évszám. A Győzelem Napja a nemzeti mítoszok harcának napja.

Az osztrák államfő szerint a náci bűnökkel kapcsolatban nincs mit relativizálni, megszépíteni vagy akár csak felülvizsgálni. Heinz Fischer azon a szombati megemlékezésen mondott beszédet, amelyet a felső-ausztriai Hartheim kastélyánál tartottak a II. világháború idején ott elpusztított áldozatok emlékére.

A hétvégén a második világháború pusztítására emlékszik a világ. Az államfők Moszkvában gyűlnek össze, hogy megünnepeljék az európai harcok lezárását, náci Németország vereségét. A filmek azonban jó lehetőséget adnak mindenkinek, hogy személyesen is elgondolkodjon minden idők legborzalmasabb éveiről.

Nem hibázott a címvédő Maccabi Tel-Aviv Moszkvában, a férfi kosárlabda Euroliga négyes döntőn, így bejutott a vasárnapi fináléba ahol Dávid Kornél csapatával, a Tau Cerámicával küzd meg a bajnoki címért.

Május 9-e a győzelem napja akkor is, ha a mai magyar jobboldal hangosabbik és – félő – erősebbik része a győzelem napját a vereség napjának tudja, a veszteseket, a magyar áldozatokat pedig hősöknek, akik végsőkig harcoltak a bolsevizmus ellen. Fölszabadulásról, győzelemről e felfogás szerint legfeljebb a zsidók tekintetében lehet szó, kivetvén ezzel a nemzettestből a zsidókat, vagy akiket ők annak tekintenek hatvan év után megint.

Több mint egymillió ember költözött 1989 óta a volt szovjet köztársaságokból Izraelbe, és ma már ők teszik ki a zsidó állam lakosságának ötödét. A legtöbb bevándorló gazdasági menekült volt, és nem cionista, ezért integrációjuk némileg lassabban megy végbe. A konzervatív német lap Tel-Avivból keltezett írása az Izraelben élő orosz bevándorlók életét mutatja be.

A közlemúltban izgalmas naplók, magánlevelek, újságírói elképzeléseket rögzítő tervezetek kerültek napvilágra Móricz Zsigmond hagyatékából. A dokumentumok birtokosa Kiss Ferenc műgyűjtő, ő a családtól jutott hozzájuk. A velük kötött megállapodás szerint a jogdíjak a családot illetik, a publikációról azonban már ő rendelkezhet – az örökösökkel ebben egyetértésre kell jutnia.

Erdő Péter bíboros prímás érseknél tett bemutatkozó látogatást Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija és Gergely István vezetőségi tag, valamint Oberlander Báruch, a Chabad közösség rabbija. Köves Slomó rabbi beszámolt érsek úrnak azokról a markáns változásokról, amelyek a zsidó közéletben az utóbbi időben végbementek. Érsek úr érdeklődéssel hallgatta az EMIH 2004. májusi újjáalakulásáról, eredményeiről és terveiről szóló híreket.

Albert Speer maga adott utasítást haláltáborok építésére. Hatvan évvel a világháború vége után Németország leszámol egy legendával. Albert Speer, Hitler közeli bizalmasa és építésze húsz év börtön után nem csak szabad ember lett 1966-ban, de megbecsülésnek is örvendett. Ennek mostantól vége.

Szeretem Hitlert. Sőt szeretjük Hitlert, bizonyíték rá az arcképével vagy hajócsavarnyi horogkereszttel díszített bestsellerek sora. Nem mint embert persze, mert hiszen ezek a könyvek mind arról szólnak, hogy milyen kiállhatatlan egy alak volt, holokauszt meg minden. De mint témát, szeretjük. Hitler érdekes, sőt az egész világháború is érdekes, a második természetesen, mert az elsőben még csak karddal meg lóval bohóckodtak.

A magyar származású, Izraelben élő Dan Reisinger életművéből Utak címmel nyílik kiállítás hétfőn Budapesten, az Iparművészeti Múzeumban.

Einstein halálának ötvenedik évfordulója alkalmából az április 16-i Hétvégében adatokban gazdag, érdekes összeállítás jelent meg Száz éve minden relatív címmel. Csakhogy nem minden relatív: vannak abszolút dolgok is, például a tények, az adatok. Ezek némelyike pedig pontosításra szorul.

A német társadalom gerjedelmes jobboldala készen állt az eszmék befogadására már a Führer színre lépése előtt. Az első világháború utáni önsajnálat és kétségbeesés a fajelmélettel és az antiszemitizmussal vigasztalódott.

Szegő András a pesti Duna-part új emlékművéről írva hiányolja, hogy a felirat nem mond semmit arról, kik voltak az áldozatok (Kinek a cipői?, MH-posta, ápr. 21.).

Embersége követendő példa

A rombolás orgiája ma is tart

“Létrehoztunk egy közös kommunikációs fórumot, amellyel megcéloztuk egy nagyhatású zsidó konferencia megszervezését idén novemberben Budapesten, ahol nyitottan, hangsúlyosan plurális szemlélettel megpróbálnánk megérinteni azokat, akiket ma egyik magyarországi zsidó szervezet sem képes megszólítani.”

Beszélgetés Pauer Gyula és Can Togay alkotókkal. A Pauer stúdióban még most is nagy a nyüzsgés, újságírók, fotósok adják egymásnak a kilincset. Ahogy Pauer Gyula fogalmazott, a cipők fogadtatása “bombasztikus”. A szokatlan alkotás azokra az áldozatokra emlékeztet, akiket a háború utolsó hónapjaiban a nyilasok a Dunába lőttek. A levetett, gazdátlan vascipők mostantól együtt élnek a várossal.

Daniel Zamir 2004-ben járt először Magyarországon (Sziget Fesztivál), zenekarával. Párniczky András (gitár) és Zamir még akkor eltervezték, hogy 2005-ben szeretnének egy közös koncertet, majd egy közös albumot. A mostani koncerten Párniczky és Zamir saját szerzeményei hallhatók, hagyományos zsidó zenékkel, improvizációval. Ez a szintézis egyedi, a Közép-Kelet Európai tradíciókra épülő modern zenei szövetet eredményez. Zamir olyan modern jazz-t játszik, amely egyszerre tükrözi a zsidó hagyományos zene elemeit és Ornette Coleman, John Coltrane hangzását.

Der Spiegel (spiegel.de) A baloldali hírmagazinban Lars Langenau Howard visszataszító játszmája címmel tudósít az immár eldöntöttnek látszó brit választási kampány finiséről. A választási kampány finisében a konzervatívok mindent egy lapra tesznek fel, hogy Tony Blairtől az utolsó pillanatban elvegyék a győzelmet, a toryk vezére Michael Howard egy idegenellenes kampányba kezdett.