szerda
Népszabadság * Uj Péter * 2008. július 16.
Beérett otthon a paradicsom, eufóriában vagyok: végre paradicsomízű paradicsomot ehetek. Első hallásra nem tűnik ez sokkoló fejleménynek, de vegyük hozzá, hogy paradicsomízű paradicsommal nem találkoztam a kereskedelemben legalább tíz éve.
Nem gondoltam volna, hogy egyszer őstermelő leszek, a mezőgazdaság sosem érdekelt, pedig én még kapálást tanultam gyakorlatiból, bádoghamutartó helyett, és ha álmomból fölkeltenek, akkor is tudom a burgonyabogár elleni harc fontosabb módszereit. Paradicsomot mégis muszáj volt termelni, mert máshogyan esélyem sem mutatkozott ehető paradicsomra, kábé három éve, egy olaszországi
úton döbbentem rá, hogy milyen mélyre jutottunk, az isten háta mögötti kis olasz falu CBA-szerű élelmiszerüzletében legalább tíz különböző fajta paradicsom volt kapható, kicsi kerek, nagy, vastag húsú, hosszú, szinte nudli alakú, barackformájú, fokhagymaszerűen cikkezett, és mindegyiknek csodálatos íze volt. Itthon meg egyféle paradicsom van mindenütt, ez az úgynevezett holland, aminek kábé három pozitív tulajdonsága van, mindhárom ún. külső: szép nagy, a héja fényes, csak úgy csillog a szupermarket lámpái alatt, és a pulton akár két hétig eláll, mintha még mindig friss lenne.
Íze viszont nincs neki.
Ez a paradicsom kerül szegény magyarok asztalára minőségi magyar áruként, tonnaszámra. Na, az enyémre már nem. Már csak a paprikát, az uborkát, a káposztát és a gabonaféléket kell valahogy megoldanom, esetleg a marhahúst meg a csirkét, és akkor egyenesben vagyok. (És jöhet az élelmiszerválság is.)
Az élelmiszerválságról jut eszembe, hogy én úgy emlékszem, Nyugat-Európa (és jó két évtizede Kelet-Európa is) hosszú ideje máson se dolgozik, mint hogy leépítse mezőgazdasági kapacitásait, csökkentse valahogy a túltermelést, vagyonokat fizetnek közös pénzből azért, hogy vágják ki a szőlőtőkét, hagyják ugaron a földeket, öljék le a teheneket, disznókat, százezerhektárszámra vadítottak vissza mezőgazdasági területeket. Ehhez képest gyanús nekem ez a válság, hogy hirtelen elfogyott az élelmiszer (Ukrajna egymaga képes lenne ellátni gabonával egész Európát, és még egy jó darabot Afrikából is), pláne, hogy már meg is jelentek megmentők, a GMO (genetikailag módosított élelmiszert termelő) cégek, hogy majd akkor ők, és termelnek tízszer ennyit egy hektáron, és szárazságtűrőt, és hipertáplálót, csak írják már alá azt az engedélyt.
Máris előkerült egy EU-s élelmiszer-biztonsági padisah, aki szerint villámgyorsan engedélyezni kell, hogy az uniós állattartók állati fehérjével is etethessék jószágaikat, hiszen milyen etikátlan lenne gabonával etetni, amikor így mennek fölfele az árak. Az állati fehérjével etetett kannibál vágóállat (saját fajtestvérei összedarált húsát eszi, mondjuk, ha éppen nem hallisztet, ettől halízű minden áruházi csirke) nagyon vidám dolog, asztalra ugyan nem való, nem baj, építek majd egy kis ólat meg karámot a kert végébe. Egyébként eddig is ilyen szörnyűségekkel takarmányozott gyári csirkét, disznót és marhát ettünk, ne legyenek illúzióink, fő az élelmiszerbiztonság.
Persze mi, magyarok még az élelmiszerválságot is képesek vagyunk föltartóztatni, vagy izé, szembemenni vele: amikor az egekbe emelkednek az élelmiszerárak, nálunk akkor kerül mélypontra a meggy, és termelők már nem tudják az áruházak elé sem önteni a rájuk rohadó gyümölcsöt, mert az áruházak előtti teret már elfoglalták a dinnyések, és ők borigatják az árut a flaszterra. Az állam fölteszi a kezét, ő itten nem tehet semmit, az árakhoz nem nyúlhat, hova vezetne ez a piacellenes magatartás, ugye?! Na de, ha valakik szándékosan leszorítják az árakat, az ugye kartellezés, azt az államnak büntetnie kéne keményen, ottan szabad piacról szó sincsen, oda szálljon ki Kondorosi Ferenc, az Új rend és szabadság kormánybiztosa, hozza magával a kánikulakommandót, amellyel többnyire vendéglősöket rohannak le főszezonban, élelmiszer-biztonságilag, mert a magyar élelmiszer-biztonsági szabályok alapján egyébként a világ legjobb éttermeit is be kellene záratni, ez nem túlzás, nem vicc, tényleg így van, csak a hústároláson elbukna mindenki, viszont a magyar éttermekben rend van, sőt lesz, új rend, és elképesztően magas színvonal, kábé mint paradicsomban, az is nagyon élelmiszer-biztonságos, mindegy.
Az új rendről is lehet elképzelése mindenkinek (bár ilyen nevet általában neonáci mozgalmaknak és lapoknak szoktak adni), aki másfél hete nézte az Andrássy úti fejleményeket, na, ennyi, egyébként meg az Új rend és szabadság vélhetően saját pozícióját is ironikusan fölfogó kormánybiztosa épp néhány napja jelentette be egy rádióinterjúban, hogy milyen szépen sikerült meg-
szüntetni gyakorlatilag a fémtolvajlást.
Két napra rá ismeretlenek minden mozdítható fémtárgyat elvittek a csepeli vakvezetőkutya-kiképző központból, a kerítést sem hagyták meg.
