Forrás: NOL

Népszabadság * Pető Péter * 2008. június 27.

Mára kevesen maradtak a honban, akik ne kapnák el azonnal a fejüket, amint a fenti címre tekintenek. Közéleti horror ez. Az alig néhány éve még a politikai elit újdonsült sztárjaként tetszelgő miniszterelnök mára a népszerűségi listák örök ante-Kókájaként leledzik a rangsor legalján.

A szerző egyetemi hallgató

A példátlanul népszerűtlen miniszterelnök identitásválságban van. Nem azért, mert a narancssárgák percemberei ezt kiabálják, hanem mert az egykor világosan felvázolt, egymást követő publikációiban bemutatott elveken alapuló, karakteres harmadikutas víziója elébb megroppant, majd atomjaira hullott. Immár nemcsak a komplett jobboldal támadja érthetetlen dühvel, hanem a baloldal baloldalának egy tekintélyes része is, hogy aztán a folyamat fináléjában már a balliberális értelmiségi elit jelentős hányada is szembeforduljon vele.

A reformok java elveszett. A baj az, hogy velük együtt veszik el Gyurcsány Ferenc, a haladó baloldal egyetlen igazi reprezentánsa a baloldal vezető pártjának elitjében. Ma már nem a félelmetes erővel, hittel szónokló miniszterelnök jelenik meg a mindennapokban. Maradt egy politikus, aki ma éppen azokkal az eszközökkel akar új erőre kapni, amelyeknek tagadása révén vált – méltán – a haladók eszmei vezetőjévé, az ország miniszterelnökévé.

Néhány hete a közéleti diskurzus centrumában áll a köztársaság történetének legszégyenletesebb intézkedése, amely a sors végtelen malíciájának éppen Kossuth Lajos szülőfalujának képviselő-testületéhez kötődik. Monokon munkához kötik a segélyt. Az életet. A baloldali politikusok hallgatnak. Gyurcsány is csak halkan szól. Pedig az említett önkormányzat hátában ott a kistérség is, amely egy visszataszító, a gyatra sztereotípiákat gátlástalanul egymásra halmozó dokumentummal hívja a kormány segítségét, hogy legálisan követhesse végre a monoki példát. Latens raszszista élt keresni a szövegben puszta időpazarlás. Latenciáról itt szó nincs. A kormányfő, aki oly hévvel állt ki a fasisztákkal szemben, most óvatosan fogalmaz. Persze megjelent e lap hasábjain, néhány szocialista politikus visszafogott nyilatkozatokra intett, mert a választópolgárok túlnyomó része egyetért a monokiakkal. Csakhogy eszméket nem a közvélemény-kutatások szülnek. Kállai Ernő, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa is felhívta a figyelmet arra, hogy egyértelműbb szavakat vár a kormánytól. Mi pedig Gyurcsány Ferenctől.

Lehet, azért nem ér rá ezen a csatatéren harcolni, mert éppen generációs háborúját vívja a szépkorúakért, s ebben tán már előzi is Orbánt. Missziója az idősek védelme a gaz ellenzéki vezértől, aki két sör mellett elkotyogta jövőbeni terveinek részleteit a nyugdíjrendszert illetően. A szociáldemokrata párt elnöke erre a fentebb hiányolt lendülettel rongyolt be minden nyugdíjas háztartásába, érdekeik védelmében. Az ő szavazataik nagyon kellenek, ha már a fiataloké úgyis elvész. Nem elég, hogy az ifjúság döntő többsége jobbra, mégpedig, fájdalom, annak szélére tart, a baloldali ifjúság új szervezetet hoz létre, hogy így szabaduljon Zuschlaggal vert múltjától. Igaz út a jövőbe, a múltat végképp eltörölni, a reformokat támogatni, Guevarával fesztiválozni. Értékkavalkád a javából.

Amint látjuk, egy kis Gyurcsány a frakció előtt 400 milliárdos mozgástérről beszél a jövő évi költségvetésben, egy másik, kissé méretesebb a nyugdíjasokat győzködi a démon visszatérésének súlyos következményeiről. Megint arrébb egy csöndes miniszterelnök szemléli a monoki tragédiát, aztán egy hatalmas kormányfő lép majd a színpadra, ha éppen neonáci veszélyt szimatolunk. Gyurcsány itt, Gyurcsány ott. Itt is egy kicsit, ott is egy kicsit.

A haladók meg álmélkodnak. Újabb felmérések látnak napvilágot arról, hogy vészesek az egyenlőtlenségek a társadalomban, s a kormány szinte teljesen tehetetlen. Habár Blair messze már, de Montecuccoli szentháromságánál kissé nemesebb ideája itt van köztünk: oktatás, oktatás, oktatás. Miért kell jobboldali polgármester ahhoz, hogy kiutat mutasson a szegregációval megvert közoktatási káoszból? (Lásd Lázár János munkásságát Hódmezővásárhelyen.) A megoldásért nem kellene átgázolni a társadalmi akaraton, nekimenni néhány millió honfinak, pusztán kormányzati akaratra, cselekvési potenciálra lenne szükség. Az egyetemes baloldali értékek védelmében a kormánynak egy sor területen lépnie kellene, de csak vánszorog. A reformok legtöbbje megbukott, elhalt, kiszenvedett. Van még tovább? Valami megmagyarázhatatlan okból a baloldalnak egy egyre karcsúsodó, de nem jelentéktelen része, köztük e sorok írója, még mindig hajlandó hinni abban, hogy Gyurcsány Ferenc az egyetlen olyan haladó politikus a baloldalon, aki képes igazságosabb társadalmat teremteni a jelenlegi társadalmi-gazdasági realitások között. Még akkor is, ha 2010-ben már biztosan nem lehet a baloldal miniszterelnök-jelöltje, mert a személyéhez tapadó restrikciós politika, Őszöd, s ki tudja még, milyen stigma, kezelhetetlen terhet jelentene a baloldali demokratáknak. De addig…

Vagy képes újra összeszedni magát, maga mellé állítani a haladók javát és visszatérni az évekkel ezelőtt általa sürgetett politikához, vagy azonnal mennie kell, mert regnálásának minden napja újabb szög a haladó baloldal koporsójába.

Kurt Vonnegut egyik hőse furcsa feliratot akart a síremlékére: Valaki (Valamettől valameddig) – Megpróbálta. A kérdés, akad-e még bárki, aki valaki akar lenni.

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!

Comments are closed.