Népszabadság * Csákvári Géza * 2008. június 13.
A brit Tim Roth független filmekben nyújtott pazar alakításokkal hívta fel magára a figyelmet, de leginkább Quentin Tarantino műveiből ismerheti a nagyközönség. Rendezőként sikeresen debütált a Hadszíntér című fesztiváldíjas mozival. Színészként legutóbb Francis Ford Coppolával (Youth Without Youth) és Michael Hanekével (Funny Games) dolgozott együtt, de az új Hulk moziban is szerepel. Amiért állítólag meg sem fizették tisztességesen.
Milyen volt egy élő legendával együtt forgatni? Nem zavarta, hogy mégiscsak ő a nagy Francis Ford Coppola?
Francis profi módón kezeli a megszeppent színészéket. Elhiteti mindannyiunkkal, hogy semmi értelme az ilyen felesleges tiszteletnek, főleg olyannak, ami a közös munka rovására is mehet. Talán a próbafolyamat első napján még néhányan inkább arra koncentráltunk, hogy magával a nagy Francis Ford Coppolával dolgozunk együtt, de másnap már nem volt ez téma. Néha később egy pillanatra rácsodálkoztam, hogy „tényleg, ez ő”. Tudja, sok ilyen kaliberű emberrel dolgoztam. Mármint híressel. Az ilyet nem cipeli az ember magával, nem reklámozza ezt jelvényekkel. Mindemellett annyira el voltam foglalva, hogy nem volt időm ilyen dolgokkal foglalkozni, nagyon időigényes és fárasztó szerepet kaptam.
Miért?
Egy hagyományos film esetében a színész megtanulja a szövegét, begyakorolja a dialógusokat, majd a forgatáson elmondja azokat. De ez nem így működik Francis Ford Coppola esetében. Imád változtatni, meglepni és kizökkenteni. Néha csak úgy beszól, hogy vegyük fel másképp, máshol, vagy teljesen változtassuk meg a jelenetet. Mondom: mi? Ott állok pizsamában, szobabelsőre készülök, erre kitalálja, hogy az erkélyen vegyük fel. Az jobb, ha látszik a leheletem. Imád kísérletezni, ráadásul a kedélyállapota is befolyásolja. Például sosem hittem el neki, hogy a film úgy fog kinézni, mint egy stúdióprodukció a kis költségvetés miatt. Végül, minden szkepticizmusomat félre kellett söpörnöm.
Mike Leigh sem egyszerű alkat. Vele is dolgozott.
Ó, ez egy nagyon hosszú beszélgetés lenne, ha azt kérné, hogy a rendezői technikájáról részletesen meséljek. Coppola például innovátor, forgatás közben sok minden eszébe jut, és alkalmazza ezeket az ötleteit. Mike ezzel szemben másképp egyedi. A részletek izgatják és ennek érdekében a lehető legmélyebbre akar ásni. Nagyon hosszú és vitákkal teli folyamat egy Leigh-karaktert életre kelteni, de megéri.
Michael Haneke szintén karizmatikus alkotó, pont most dolgozott vele a Funny Games remake-jén.
Igen, a saját filmjét forgatta újra, kockáról kockára ugyanazt, de mégis teljesen más lett. Szerintem most sikerült olyanra, amilyennek szerette volna, talán az angol nyelv miatt. Először hallani sem akartam róla, hogy szerepeljek benne. Borzasztó egy film, nem lehet szeretni, csupán érteni. Aztán mégiscsak kötélnek álltam, ez lett életem legnehezebb színészi feladata. Majdnem belehaltam. De nem csak én, Michael is. Egyszer az én vállamon sírt.
Ön főleg a kisebb, finomabb mozikat kedveli.
Összesen két stúdióprodukcióban vettem részt eddig.
A Rob Roy lenne az egyik?
A Rob Roy sem volt az igazán. Csak szerették volna. A skóciai hegyekben forgattunk, mostoha körülmények között, agyoncsíptek a bogarak, szörnyű volt. Papíron persze nagy költségvetésű produkció volt, én inkább azt mondom, hogy semmilyen csapat volt. De most egy igazából nagy-nagy-nagy buliban vagyok benne.
Ez lenne A hihetetlen Hulk.
Igen.
És mesél róla?
Akkor meg kell, hogy öljem. Komolyan. A sztoriról nem mondhatok semmit, mondjuk, nem is lenne túl sok mindent elmondani róla. Egy pasit alakítok, aki egyszer csak egy szörnnyé változik át. Gátlástalan szórakozás. Ja, és totálisan fiú-mozi. Mindig olyan filmekben akartam szerepelni, amelyet a gyerekeimnek is megmutathatok. Persze sok olyan van. Amelyikből csak részleteket mutatok meg, de fontosnak tartom, hogy lássák, mit csinál apu a pénzért. Most végre lesz egy olyan, amelyet végignézhetnek: a tíz- és a tizenkét éves fiam a tökéletes célközönsége a Hulknak.
De úgy látom, ön is élvezte a forgatást.
Hogyne. Sokat lőhettem. Nagyon jól nézek ki fegyverekkel. Nagyon jól lövök, bár alig látok. Következő kérdés?
Ön nem csak színész, rendez is. Mit lesett el Coppolától?
Nem szokásom lesni. Nem így működik. A film a rendező médiuma, nem a színészé, csak azért voltam ott, hogy minél jobban segítsem annak a létrehozásában, amit elképzelt. Egy csöppet hozzám is kapcsolódik, de a rendezőé a film. De hogy a kérdésre is válaszoljak: csak a rossz rendezőtől lehet tanulni. Pontosan látod, hogy mi az, amit nem szabad csinálni. Ha rendezek, ezeket a borzasztó hibákat mindenképp elkerülöm.
Színészként sok figura bőrébe kell bújnia. Van valódi alteregója?
Nincs, csak a filmekben. A Youth Without Youth során viszont egy olyan született meg, amit nagyon nehéz volt létrehozni, önmagamat öregen. A fiatalság sokkal könynyebb feladat.
Mi volt olyan szép benne, hogy ennyire szívesen vágyakozik oda?
Nem mondom meg, azok az én emlékeim.
És mikor fog újra rendezni?
Nem tudom. Van két kidolgozott tervem. Egy kis amerikai mozi és a Lear király, amit Indiában forgatnék le. Ezek olyan mozik, amikért nem fizet senki. Mint dolgozó ember azt sem tehetem meg, hogy kiveszek két év fizetés nélküli szabadságot – ennyi ideig tart egy produkció lebonyolítása. Nem tudok pénzt sem félrerakni, mert a nagy lóvét a gigasztárok viszik el. Még a Hulkért sem fizettek meg tisztességesen. Ha rendezek, csődbe megyek, és a családommal ezt nem tehetem meg.
Akkor miért nem vállat egy fizetős rendezői munkát?
Nem, túl fájdalmas lenne. Épp elég, hogy színészként eladom magam.
Coppolával Romániában forgatott. Úgy tudom, most jár először Kelet-Európában.
Igen, ez volt az a pontja a világnak, ahová soha az életemben nem akartam elmenni. A rohadt szovjet építészet, meg a szürkeség, a depresszió – borzalmas prekoncepcióim voltak. Ehhez képest remekül éreztem magam. Különösen Bukarestben, bár a rohadt kutyák egész éjjel ugatnak arrafelé. Tudja miért? Mert a náci megszállás alatt nem engedélyezték a kutyatartást, és a románok ahelyett, hogy megölték volna, kiengedték őket. Itt van a világon a legtöbb kóbor kutya. A helyi emberek viszont nagyon nyitottak voltak.
Pedig szerintem a depresszió igencsak jellemző a régióra.
Igen, de ez teljesen normális. Mindenki ideges, ha nem tud munkát szerezni. Ha a negyven év alatt beléjük kódolt gyanújúkon túljutsz, nagyon barátságosak.
Roth. Ilyen névvel Magyarországon is születhetett volna.
Tényleg? Apám eredeti neve Smith volt. Amerikai volt, és a második világháborúban olyan dolgokat látott, ami teljesen magváltoztatta őt. Az áldozatok tiszteletére vette fel a Roth nevet, egy tipikus zsidó középosztálybeli családnevet.
