Forrás: 168 Óra

2008.03.30., 2008. évfolyam, 13. szám

szerző: Pungor András forrás: 168 Óra

A hatósági jelentésekből szinte semmit sem tudunk meg az agresszív szélsőségesekről. Például arról: kik dobáltak Molotov-koktélt az egészségügyi törvény végszavazása előtt kormánypárti képviselők lakásaira? Ki lőtt (és milyen céllal) Kalasnyikov-sorozatot a Teve utcai üvegpalotára? Honnan jönnek? Vannak-e céljaik azon túl, hogy a hatást nyilván élvezik. Védtelenek vagyunk-e? A kérdésre nemcsak a rendőrség, az ügyészség és a titkosszolgálat keresi a választ. Az MSZP pedig egyenesen törvénymódosítást kezdeményez a szélsőségesek megfékezésére.

“Miért pont én? Nem vagyok én nagy ember – egy Karsai vagy egy Hiller!” – csodálkozik Herbály Imre országgyűlési képviselő, aki fehér port, “exkluzív” telefonos fenyegetést, mi több, egy februári éjszakán Molotov-koktélt is kapott. Az utóbbi kunhegyesi házának fala mellett landolt. Az ijedtségen kívül nagy kár nem érte. Csupán az ajtó és a kutyakosár kapott lángra. Szerinte a Fidesz (és Orbán Viktor) kiengedte a szellemet a (benzines) palackból, fokozatosan militarizálta a közéletet, de tán már ő is bánja – véli jóhiszeműen Herbály képviselő. “Nem helyben kell keresni a tettest” – állítja.

De hogy hol, ő sem tudja. Ahogy a nyomozók sem.

Nemcsak arra nincs válasz, ki követett el több szocialista képviselő háza ellen merényletet. Arra sem, ki dobott decemberben benzinespalackot Kóka János épülő házára, vagy ki lőtt be Hiller István oktatási miniszter lakásának ablakán. A nyomravezetői díjat időközben tízmillióra emelték. Nyom nincs, erre a pénzre nem pályázik senki.

“A szívós aprómunka zajlik” – summázza Keresztes Imre, a Központi Nyomozó Főügyészség főügyésze a folyamatot, amely tanúkihallgatásokkal, házkutatásokkal kezdődik, de részleteket nem közöl. Csak annyit mond: április közepéig meghosszabbították az elharapódzó terrorcselekmények miatti nyomozást. Gyanúsított még nincs. Állítólag.

Keresztes arról sem nyilatkozik, lezárult-e a fegyelmi vizsgálat az ügyön dolgozó két rendőr ellen, akik egy házkutatás alkalmával munkájukat segítő útmutatót, sillabuszt felejtettek az egyik lakásban. A számítógépeket, a digitális fényképezőgépet, az adathordozókat elvitték – a fontos rendőrségi irat a helyszínen maradt. Pech? Hülyeség? Szándékosság? Lazaság? Trükk? Mi a gyanú?

Az sem gyanús, hogy a lakástulajdonosnak házalnia kellett, mire nagy nehezen “visszavették” tőle a dokumentumot? Híreink szerint az ügyészség, a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok most egyesítették erőiket, s már olyan friss információkat is megosztanak egymással, amelyeket nem ellenőriztek. Nincs rivalizálás – állítják a bennfentesek. Úgy tartják, csekély a valószínűsége annak, hogy a merényleteket (és Csintalan Sándor brutális összeverését) magára vállaló “Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg” létező szervezet lenne.

“Több szegedi, budapesti, dunaújvárosi csoportról is tudunk, de nincs mögöttük agytröszt, nincs köztük kapcsolat” – mondják a nyomozók, akik inkább hirtelen ötlettől vezérelt, ad hoc akcióknak tartják a koktélos támadásokat. Ennek ellentmondani látszik, hogy néhány internetes portál (például a gyakran emlegetett kuruc.info) betöltheti ha nem is az agytröszt (annak mentális okok miatt nehezen lenne mondható), de a tippadó, a koordinátor szerepét.

A nyomozók szerint a Teve utcai rendőrpalota elleni géppisztolyos merénylet is illeszkedik a sorba.

“Nem tudunk mit kezdeni azzal, ha valaki felhúzza magát, kirohan az utcára, s kilő egy sorozatot” – fakad ki egy terrorelhárító, aki szerint épp a spontaneitás okán nehéz elkapni az elkövetőket.

Kérdés: honnan van a begőzölt, hirtelen felindult honpolgárnak “csak úgy” kézre eső géppisztolya? Mi lesz a következménye annak, ha a hatóság nem jut eredményre?

Kiszelly Zoltán politológus a sokat emlegetett weimarosodás jelének tartja, hogy az erőszaktevők ügyében megdöbbentően enyhe ítéletek születnek. “Az illető csak azt látja, hogy nagyon könnyen (osztályfőnöki figyelmeztetővel) megússza, így egyre keményebb eszközökhöz nyúl.”

Budaházy Györgyöt a bíróság felmentette az “alkotmányos rend megdöntése előkészületének” vádja alól. A hat évvel korábbi hídfoglalásért még járnia kell a bíróságra egy darabig. Kis macera, elszánt közönség, hősnek kijáró taps, felmentés, Himnusz-éneklés…

Budaházy egyszerre ideológus, szervező és végrehajtó. Példája cáfolni látszik a nemzetbiztonsági szolgálatoknak a szélsőségeseket bemutató sémáját. Az NBH évkönyve szerint a magyar szélsőségesek abban különböznek a “klasszikus” politikai szélsőségektől, hogy csoportjaikat nem horizontális, területi tagoltság jellemzi, ahol egy vezető áll a hierarchia csúcsán, s alatta az egyenrangú sejtek, hanem több ideológus létezik, mindegyiknek megvan a szervezője és a piramis alján a “saját”, külön bejáratú végrehajtója.

Deák Péter biztonságpolitikai szakértő társaival most térképezi fel a szélsőségesek természetrajzát. Négy radikális típust különítettek el. Egyik antiglobalista vagy természetvédő elkötelezettsége révén, a másik pogromcéllal, cigány- vagy rendőrverés végett vesz részt az akciókban. A harmadik kategória a futballhuligánoké, a tomboláshívőké. Őket rendszerint szüleik tartják el, munkanélküliek, könnyen manipulálhatók.

És – tesszük hozzá – ma már összetartanak. A rossz foci közös táborba terelte őket. Az NBH évkönyve erről úgy fogalmaz: “Meglepetésként hatott, hogy a különböző futballklubok mentén szerveződő fanatikusokat tömörítő, eddig ellenségesnek hitt ultrák (lilák, zöldek és mások) kiegyeztek. Integrációs lehetőséget biztosított nekik, hogy eddig is radikális, szélsőjobboldali jelszavakat, szimbólumokat követtek, pártstruktúrába viszont nem integrálódtak. Bár a futballhuliganizmus nem tekinthető a mozgalmi szerepvállalás fórumának, az ultrák között az NBH évek óta észleli a rasszista szervezetek aktivistáinak megjelenését, akik itt közönséget, tábort keresnek.”

Deák Péter negyedik kategóriát is felállít. Ők a “bámészkodók”, az erőszak támogató nézői, szimpatizánsai. Kiszelly Zoltán sémája szerint a szélsőségesek ideológusai valamiben (a rendszerváltozásban?) csalódott, tájékozottabb, kiműveltebb figurák, útmutatásaikat a perifériára szorult, frusztrált, a szakirodalomban “hasznos idiótáknak” nevezett aktívak Molotov-koktél-dobálással követik.

Tamás Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója írta a Népszavában, hogy a kevésbé békés, parlamenten kívüli politikai kultúráról majdhogy semmit sem tudunk. “Vannak-e városok, városrészek, ahol erősebbek, jobban kiépítettek, s hol hiányoznak szinte teljesen?” A kérdésekre keresik a választ. Ezerötszáz fős reprezentatív mintán végeznek kutatást. Az eredmény pár hét múlva várható.

“Nem az a célunk, hogy kiszűrjük a szélsőjobboldali aktivistákat – mondja a kutató. – Azt vizsgáljuk, hogy a radikális nézetek, például a revizionizmus, a rasszizmus, miként szivárognak be az egyes csoportokba.”

Részben meg is válaszolhatjuk a kérdést, ha figyeljük az internetet és a “szakirodalmat”. A Fidesz-, a MIÉP-rendezvények elmaradhatatlan kellékei a könyv- és jelvényárusok. Antiszemita, posztnyilas könyvek, jelvények, árpádsávos zászlók, “beszédes” pólók gyártására kisvállalkozói háttéripar szerveződött. Meg is lehet már ilyesmiből élni. Az interneten egyre több népszerűsítő oldal jelenik meg. Elég, ha a kuruc.infó-ra, a Kossuth tériek harcter.hu oldalára gondolunk. Segíthet nézeteik közlésében a Hír Tv vagy néhány videomegosztó oldalon terjesztett “újabb műsor”.

A publicitás hozzájárul ahhoz, hogy a társadalom kevésbé féljen az extremista csoportoktól. A Medián tavalyi felmérése szerint 1996 óta 5-ről 13 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik szerint e csoportok “valós problémákra” hívják fel a figyelmet. A Medián bizonytalan. Nem találja okát, mi is történt velünk az elmúlt évtizedben. Túl sokan vártak csodát a rendszerváltozástól, ami nem mindenkinek jött el?

Minden a verbális erőszakkal kezdődött. Először csak a médiában és a politikában eddig nem ismert kifejezések jelentek meg. “Ha a gyűlöletbeszéd halmozódik, előbb-utóbb sztereotípiává válik. Már csak a parancs, a biztatás kell, hogy tetté váljon” – állítja Deák.

Ugyan ki emlékszik már Torgyán József féregirtós beszédére vagy a “merényletre”, amikor kilazult Raffay államtitkár bal első kereke. Ennél ma már naponta keményebb ütések puffannak.

Szerencsére a szélsőségesek dühe az elmúlt tizennyolc évben konkrét, “személyre irányuló” erőszakot nem szült. Igaz, a választási kampányokban meg-megrongáltak néhány pártházat. A Horn-kormány végnapjaiban pedig történt néhány titokzatos robbantás (köztük Szájer József és Torgyán József lakásánál), ám azok inkább egy idegen (szomszédos) titkosszolgálat akciójának tűntek. Bizonyíték nincs.

Az elemzők szerint a 2002-es választási kampányban fordult a visszájára minden. A két nagy párt elkeseredett küzdelme és a Fidesz által sulykolt “választási csalás” lehetősége akkor már előkészítette az “Erzsébet hídi csatát”. A jobboldali politika túl gyakran játszott a szélsőségesek indulataival. A politológus Kiszelly Zoltán szerint a Fidesz válaszút előtt áll: vagy megtartja, és magához köti a szavazóbázisa szélén lévőket, vagy hamarosan viszontlátja őket a szélsőséges szervezetek élcsapataiban.

A népszavazásra várva csendesek voltak a szélsőségesek, nem akartak balhét. Aztán március 15-én Budaházy “szózatára” hívei ismét törtek-zúztak, gyújtogattak.

Deák Péter biztonságpolitikai szakértő úgy fogalmaz: az átmenetileg csökkenő létszámú szélsőségesek mind durvább eszközökkel lépnek fel. A szocialista képviselők elleni Molotov-koktélos támadások célja a “figyelmeztetés” volt. Nem akarták, hogy bárki megsérüljön. Most még nem.

De csak egy szó kell… Amely – mint tudjuk – veszélyes fegyver.

“Gyurcsány Ferenc bűzlik. Nemcsak ő, hanem a haveri köre is bűzlik” – ezt írta a jobboldal neves publicistája, Bayer Zsolt, aki – tőle tudjuk – Kókát is gyűlöli. Bayer még egy lakatlan szigetre is elküldené Gyurcsányt és kormányát: “Menjenek oda. És vigye magával mindegyik a családját, az összes gyermekét, meg a nagyit. És vigyék oda, arra a messzi szigetre a pedofilokat és minden egyéb aberrált állatot.”

Kövér László, a Fidesz erős embere így méltatja a kormányt: “Kevés politikus hagyott ilyen mély nyomot a társadalom testén, mint Gyurcsány Ferenc, még ha ezek a nyomok zúzódások és véraláfutások formájában nyilvánulnak is meg.” Másutt így fakadt ki: “Elég volt Gyurcsány Ferenc bandájából.” Mégsem volt elég: “Gyurcsány Ferenc tettestársai húzzanak el az uniós források mellől, és húzzanak el az ország éléről is.”

Morvai Krisztina, “a rendőrség ostora” korábban egy publicisztika miatt nyílt levelében “magukfajtákra” és “magunkfajtákra” osztotta Magyarországot: “Nem alattvalók vagyunk ugyanis a saját hazánkban, s nem is a MAGUKFAJTÁK szolgái, cselédjei, romlott hús fogyasztói. Fellázadunk, Kedves Szerkesztő Úr.”

Orbán Viktor Fidesz-elnök tavaly március 15-én börtönnel fenyegette a kormányt. Arról beszélt, hogy az államot tönkretevőknek felelniük kell többek között az adatok eltitkolásáért, és önmagát ítéli el a nép, ha felmenti “bűnös vezetőit”. Szerinte ha a népszavazás után az emberek akaratának ellenszegül a kormány, akkor nem marad más lehetősége, mint futni, de “jó gyorsan”.

“Mi történik itt?” – kérdezi Czinege Imre, a ceglédi kórház igazgatója, szocialista törvényhozó, akinek háza a koktélos támadók egyik bevett célpontja. – Hol élünk? 2008-ban, ha elmegyek a Dunántúlra, azt be kell jelentenem a Nemzetbiztonsági Szolgálatnál?”

Czinege már a 2006-os kampányban kapott fenyegetéseket, majd autókereket dobtak az udvarára. Azt üzenték: úgy járhat, mint a 2001-ben autóbalesetben meghalt Vancsik képviselő. “De azt is mondták, hogy ha nem lépek vissza, elterjesztik rólam, hogy külföldön loptam a kocsimat” – meséli. A képviselő a rendőrséghez és a sajtóhoz fordult, hogy megelőzze a bajt. Nem sok sikerrel. Hol a telefonja csörgött, hol elektronikus postaládájába érkezett életveszélyes fenyegetés. Az egyik telefonálót csaknem rajtakapták a nyomozók. A számát bemérték, de aztán kiderült: a készülékről nem annak tulajdonosa beszélt. Hogy ki, máig nem tudni. Aztán egy éjjel Molotov-koktél repült a villanykapcsoló szekrénye felé. “Vajon miért pécéznek ki valakit?” – kérdezi. Válasz nincs.

Comments are closed.