Forrás: NOL

Pető Iván szerint van mire szerénynek lenni – „Az intézmény hagyomány nélkül mit sem ér”

Népszabadság * Nyusztay Máté * 2008. február 2.

Márton László, a Bibó István Közéleti Társaság alelnöke és a kormányfő a konferencián

Kép: Reviczky ZsoltA köztársaság napján rendezett tegnapi konferencián felszólalók meglehetősen borús képet festettek Magyarország állapotáról. „Sajnálom, nincsenek ma közös eszmei javak Magyarországon” – mondta például Ungváry Rudolf író.

Vajon felnőtt-e a magyar társadalom a köztársasághoz? – ezt kérdezte a köztársaság napja alkalmából, Márai Sándort idézve Márton László, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének alelnöke a Bibó István Közéleti Társasággal közösen rendezett tegnapi konferencián, reménykedve: azért jöttünk, hogy a kérdésre igennel válaszoljunk.

A második köztársaság kikiáltásának 62. évfordulóját, február elsejét három éve ünneplik. Az MSZP-kezdeményezés alighanem azt az orbáni tézist volt hivatott ellenpontozni, hogy a köztársaság csak ruha a nemzet testén. Azóta a ruhát minden évben újra „tisztítják”, de a foltok megmaradtak, felemásra sikeredett a Márton László által remélt válasz, az előadók többsége legalábbis pecsétesnek láttatta a köztársaság „ruháját”, kilátásait.

„Az intézmény hagyomány nélkül mit sem ér” – Karl Popper osztrák filozófust Gyurcsány Ferenc miniszterelnök idézte beszédében. Csakhogy a hagyományok… A rendszert ugyanis nem a polgárok demokratikus forradalma, hanem az értelmiség csendes, alkotmányos forradalma változtatta meg, s az igazi kihívás annak megválaszolása: mit kezdjen egy ország a megszerzett-megkapott szabadságával?

– Ha a szabadság eszménye és a szociális biztonság vágya konfliktusba kerül, akkor az éretlen demokrácia olyan válaszokra késztet, melyek a viszszafordulás irányába hatnak – mondta Gyurcsány. Az érett köztársaság viszont képes megteremteni a szociális biztonságot, közössé tenni a kultúrát. A köztársaságnak szerinte bátorításra volna szüksége, hát így bátorított: „a köztársaságpártiak többen vannak”.

„Ha a mai köztársaság helyzetét nézzük, nincs ok nagy csinnadrattára: van mire szerénynek lenni.” Ez az idézet már Pető Ivántól származik, aki azt mondta, hogy a nemzetfelfogást illetően ma távolabb vagyunk a konszenzustól, mint tíz éve. Pető a köztársaságra leselkedő veszélyek sorában említette a zagyvaságot politikai rangra emelő populizmust, a gyűlölködést, a demokratikus intézmények legitimitásának megkérdőjelezését, nem utolsósorban az antipolitika politikáját. Ezen belül „a köztársaság intézményét romboló, a kormány kompetenciáját kikezdő” népszavazásra is kitért, és ide sorolta azt is, hogy az államfő önmagát a pártokon kívül helyezve, civilként lép föl.

A meghirdetett programmal ellentétben nem vett részt a konferencián Boross Péter volt miniszterelnök; az MDF-et Pettkó András képviselte, aki az államszocializmus nehezen elhessegethető, sötét árnyáról értekezett.

„Nem telt el még elég idő 1989 óta ahhoz, hogy a demokráciától idegen politikai attitűdök kiérlelten jelenjenek meg. De ami késik, nem múlik” – Ungváry Rudolf író sem festett túl rózsás képet az országról. Szerinte nem az érettség megnyilvánulása volt az, hogy a többség békés rendszerváltást kívánt, hanem a félelemé – az önmagukkal való szembenézéstől. Miféle békességet kívántak? A történelmi torzulásaik megbocsátását, politikai attitűdjeik továbbélésének szentesítését – Ungváry szerint aktívan csak egy maréknyi értelmiségi támogatta a rendszerváltás ügyét. Így keletkezett a mi gyökértelen demokráciánk egy gyökértelen köztársaságban, amelyben a társadalom atavisztikus állapotából következően erősödött föl a politikai tagoltság. „Sajnálom, nincsenek ma közös eszmei javak Magyarországon” – mondta Ungváry Rudolf, érzékeltetve, hogy nem lesz fájdalommentes ezt az állapotot meghaladni.

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!

Comments are closed.