Olvasói levél
Népszabadság * Ádám György * 2008. január 26.
A Jogerős ítélet a Ságvári-perben című írás (január 10.) szerint a Pintér Mariann keresete alapján indult polgári per „előzménye, hogy a Legfelsőbb Bíróság (LB) 2006-ban – negyvenhét évvel a kivégzése után – felmentette Kristóf László egykori csendőrt, akit a történelemkönyvek évtizedeken át Ságvári Endre gyilkosaként jegyeztek”.
Ez nem felel meg a valóságnak. Pintér Mariann kizárólag saját sérelmei miatt kezdeményezett pert, miután egykor maga is Kristóf kényszervallatásának áldozata volt. „Kristóf László cselekményét csak az 1944-ben hatályos törvények alapján lehetett volna minősíteni, a szerint pedig a körözött és fegyverrel védekező Ságvári elleni intézkedés jogszerű volt, nem tekinthető háborús bűncselekménynek” – így ismerteti a bíróság álláspontját a cikk. Nos, 1944-ben Magyarországnak nem voltak „hatályos” törvényei, miután német megszállás alatt állt, és – a csendőrség aktív közreműködésével – már félmillió magyar állampolgárt vittek haláltáborokba. Ez lett volna Ságvári sorsa is, ha nem védekezik.
A cikk szerint „az LB nem vitatta, hogy a csendőr közreműködhetett fogva tartottak bántalmazásában, ám az hivatali viszszaélésnek minősülhet, és már 1959-re is – amikor az ítéletet hozták – elévült”. Csakhogy Pintér Mariann éppen azt kifogásolta, hogy a sérelmére elkövetett kényszervallatást is – törvénysértő minősítéssel – az 1944-ben hatályos Btk. (a Csemegi-kódex) szerint minősítette a bíróság. Ezzel szemben – mivel a cselekmény háborús időben történt – az 1952-ben elfogadott Hatályos Anyagi Büntetőjogi Szabályok Hivatalos Összeállítása (BHÖ) szerint kellett volna eljárni, és aszerint Kristóf el nem évülő háborús bűntettet követett el. A BHÖ 82. pont e) alpontja kimondja ugyanis: a kényszervallatás is háborús bűntettnek minősül, ha az háború alatt valósul meg, függetlenül annak céljától. Ilyen tényállás jelenleg is hatályban van.
A felperes ezzel persze azt a megállapítást is sérelmezi, miszerint 1944 nyarán a csendőrök jogszerűen léptek fel az antifasiszta, békepárti aktivistákkal szemben. Erről az első fokon eljáró bíró említést sem tesz, így az ítélet e része is törvénysértő.
Tehát az LB ellen a pert a súlyosan törvénysértő ítélet miatt adta be Pintér Mariann, és az első fokon eljáró bíróság téves minősítése miatt fellebbeztünk az ítélőtáblához. Erről a cikk nem szól. Pedig ez a meghatározó, hiszen a felperes kizárólag saját megalázásáról és meggyalázásáról kért ítéletet. Az LB jogi képviselője azonban visszatérően a „Ságvári-perről” beszélt, a cikk szerzője pedig bedőlt ennek a manipulációnak.
Dr. Ádám György
ügyvéd, Pintér Mariann felperes jogi képviselője
Ajánlott Cikkek
Vizsgálatot indított az LB elnökeTörténelem, perekElvbarátokkal érvelt a Legfelsőbb BíróságJogerős ítélet a Ságvári-perben
január 28th, 2008 at 21:53
Egyértelmű, az első fokon eljáró bíróság téves minősítése miatt fellebbeztek írja Dr. Ádám György. Most meg az ítélőtábla is tévedett. Értjük. Meg a Legfelsőbb Bíróság is. Ezt a pechet!
Az viszont kifejezetten szerencse volt, hogy „hatályos törvények” híján, német megszállás alatt legalább Budapest zsidóságának a deportálását sikerült elkerülni. Mert akkor annyival több élet terhelné a kollektíven bűnös csendőrség számláját.
Ha Pintér Marianne-t a szörnyű halálrakínzás után előbb Komáromba, majd onnan több németországi táborba deportálták és túlélte, akkor abban sem lehetünk biztosak, hogy Ságvári belehalt volna.
Viszont a vérbíróság nem bízta a véletlenre. Kristóf Lászlót nem küldözgette sehová, egyszerűen kivégezte.