Magyar Újságírók Országos Szövetsége

Elnökség

Tisztelt Elnökség!

A 2008. évi Évkönyvben, az elmúlt évekhez hasonlóan, az elhunyt örökös tagok között olvashatjuk Kecskési Tibor és Tollas Tibor nevét, miközben vélhetõen ugyanarról a néhai kollégáról van szó. Ilyenformán a kétes múlttal rendelkezõ Kecskési Tollas Tibor – valójában róla van szó – kétszeresen is rászolgált a halhatatlanságra, amire halandó esetében ez ideig nem volt példa.

Kecskési Tollas Tibort (már mint Tollas Tibort) négy hónappal halála elõtt, 1997. március 15-én a Magyar Újságírók Országos Szövetsége örökös tagjává fogadta (az elõterjesztésrõl és a határozatról írás nem készült), olyan kitûnõségekkel egyidõben, mint Fejtõ Ferenc, Kende Péter, Méray Tibor, Obersovszky Gyula és Tardos Tibor. Rá egy évre, a MUOSZ példáján felbuzdulva, Kecskési Tollas Tibort, a Nemzetõr (München) fõszerkesztõjét posztumusz Magyar Örökség Díjban részesítették.

Kecskési – eredetileg Kohlmann – Tollas Tibor katonacsalád sarja, a Ludovikán avatták hadnaggyá 1941-ben, majd csendõrtisztként szolgált. Háború után a szervezõdõ demokratikus honvédséghez kérte felvételét. 1947-ben az ÁVO letartóztatta. A Budapesti Népbíróság 1948 áprilisában tartotta nyilvános tárgyalását. Az ügyész háborús bûntettel vádolta Kecskésit, õ volt a felelõs a beregszászi gettóban történt kegyetlenkedésekért. A fellebbviteli tárgyaláson a Népbíróságok Országos Tanácsa 1949. december 8-án fõbüntetésül 10 év fegyházra ítélte, egyszersmind a rendõrségi õrizetben és elõzetes letartóztatásban töltött két évet a kiszabott szabadságvesztésbõl kitöltöttnek nyilvánította. A vádlott azzal védekezett, hogy parancsra cselekedett, jelen volt ugyan Beregszászon a zsidók Auschwitzba történõ deportálásánál, de nem õ volt a gettó parancsnoka, összetévesztették valakivel, a bevagonírozásnál mûködött közre a szakaszával. A tárgyaláson a tanúk közül többen felismerték benne a kegyetlen csendõrparancsnokot, mások az ártatlanságát bizonyították.

Kecskési Tollas Tibor 1956-ban szabadult a váci fegyházból, disszidált, késõbb õ alapította Münchenben a Nemzetõr címû folyóiratot, amelyet haláláig fõszerkesztett. A rendszerváltás után, 1991-ben a Legfelsõbb Bíróság a népbírósági ítéletet bizonyítékok hiányban megsemmisítette, hivatkozással arra, hogy a második világháború után három évvel lehetetlen volt bizonyítani a háborús bûnöket. Kecskésit rehabilitálták, magas állami kitüntetésben részesült, Lezsák Sándor gondozásában több verseskötete jelent meg Magyarországon, a Gulyás-fivérek filmet forgattak mártíromságáról.

„Él azonban az a hiedelem – 168 Óra, 2004/42 –, hogy õ volt „a korbácsos költõ”, a ’44-es deportálások egyik irányítója.” A magyar zsidóság gettóba zárásának hatvanadik évfordulóján, 2004. április 16-án nyílt meg Budapesten a Holokauszt emlékközpont. A jeruzsálemi Yad Vasem Intézet anyagából összeállított kiállítással egyidejûleg jelent meg magyarul az Auschwitz Album, melynek prospektusából idézünk: „A bilkei zsidókat elõször zsinagógájukba hurcolták, majd vonattal csendõrök kísérték õket Beregszászra, ahol a téglagyárban egy birtok gazdasági épületeiben mintegy 11 ezer embert zsúfoltak össze. A Jákob család (az album két német tiszt fotóin örökíti meg végzetes útjukat) a téglagyárba került. Akárcsak a legtöbb magyarországi gettóban és gyûjtõtáborban, itt is éheztek, az idõsek és betegek nem kaptak megfelelõ ellátást, tisztálkodásra szinte egyáltalán nem volt lehetõség. Hamarosan járványok törtek ki. A zsidókat módszeresen kifosztották, sokuktól még a jegygyûrûjüket is elvették. Beregszászon a Kecskési-Tollas Tibor csendõrhadnagy parancsnoksága alatt álló csendõrök, elrejtett értékek után kutatva, sokukat brutálisan megkínozták.”

Mindezek alapján, figyelemmel irodalmi és szerkesztõi érdemeire is, nyugodt lelkiismerettel nem állítható, hogy Kecskési Tollas Tibor (az évkönyv tanúsága szerint: Kecskési Tibor illetve Tollas Tibor) csendõrparancsnokként fedhetetlennek bizonyult, ezért úgy gondoljuk, hogy érdemtelen a Magyar Újságírók Országos Szövetsége örökös tagságára.

Budapest, 2008. január 20.

Kertész Péter és Róbert László

Pulitzer-emlékdíjas újságírók

a MUOSZ – ha nem is örökös – régi tagjai

3 hozzászólás to “Nyílt levél Kecskési Tollas Tibor ügyben”

  1. frimmer

    De hát itt mindent lehet! vas albert kulturház már van, prohászka náci gimnázium van, miért pont ez ne lehetne!
    efi

  2. andreuta

    andreuta

    Teljes mértékben igaza van Kertész Péter és Róbert László újságírónak, mert aki a MUOSZ örökös tagja, ahhoz – háborús bűn elkövetése tekintetében – még a gyanú árnyéka se férhet. Sőt csak olyan valaki legyen, aki fegyveres testület (csendőrség!) tagjaként biztosítani se biztosította a hajdani zsidódeportálásokat. Márpedig Kecskési Tollas Tibor nem ilyen “ember”.
    Hazafiasan szólva: Abcug!
    Fekete György

  3. Kollár Erzsébet

    Ennek a tiltakozásnak – a két Pulitzer-emlékdíjas újságíró részéről – már régen meg kellett volna történnie. Miért vártak a tisztelt kollegák 2008.január 20-ig? Miért csak
    a Szemenyei-Kiss Tamás által írottak után tiltakoznak? És… miért hallgatnak a MÚOSZ tagjai, azok a jólinformált zsurnaliszták, akik 1997 után emléktáblát állítottak az Andrássy u. 101 sz. ház falán a háborús bűnös Kecskési Tollas Tibornak?…