Forrás: Index

Idegölő, kimerítő munka az ajándékvadászat, a fenyőfa utáni kajtatás, a díszítés, a rokonlátogatások szervezése, a menü összeállítása. Alig marad egy-egy perc, hogy megálljunk, és gondoljunk Rá. Aki Istentől született, megváltott minket, és felméne a mennyekbe.

Hány ezer éve már, hogy velünk van! Alig hisszük, persze, a sztorit magát. Kismillió értelmezésen, átiraton, kanonikus és apokrif iraton, összehasonlító elemzésen át ismerjük csak a történetet, miszerint Isten fia áldozattal váltotta meg a világot.

Rövid idő adatott neki, aki a hidegben született, december huszonötödikén. A Jó Pásztor – így nevezték – bejárta a vidéket, amit bejárnia adatott, tizenkét tanítványa esendő emberként adta tovább az örömhírt: megszületett a Megváltó, alászállt a poklokra, és húsvétra feltámadott.

[b]Mitrásznak hívták.[/b]

Kultusza a harmadik században volt a legerősebb a Római Birodalomban, de évszázadokkal a Jézus-mondakör előtt ismerték. Humánerőforrás-menedzsmentben maradt alul: a Nap fiának vallása nem engedte be a nőket és a szegényeket – igaz, a patrícius nőknek ott volt Ízisz, Mária előzménye. A Mitrász-Jézus-vándormese Perzsiából eredt, de neki is voltak előképei; ma már senki sem képzeli, hogy Mitrász valóban létezett, és azt csinálta, amit meséltek róla századokon át. Elég csak annyi, hogy karácsonykor mindig volt valami fenyőünnep, és a [url=http://en.wikipedia.org/wiki/Fantastic_Easter_Special]nyúl is kilóg kissé[/url] a feltámadásos meséből.

Igen, kedves barátaim, ez a Jézus-sztori nem úgy alakult ki, hogy tényleg idejött az Isten fia ágálni. De hát csak nem gondoltátok komolyan! Sajnálnám. Nem, ez egy kedves decemberi mese. A gyerekeknek. Természetesen a kereszténység nem csupán a mitraizmusból merített, ahogy Shakespeare sem szimplán lemásolta elődei drámáit. De a történet időtállósága nem az isten, hanem az ember nagyságát hirdeti.

Nagyszerű meséket talál ki az ember. Nem volt-e példaképünk mindannyiunknak Luke Skywalker, vagy legalább Darth Vader? Nem léteztek sohasem, de őseik ott voltak már a görög és germán mondákban, a lovagköltészetben, a vadnyugati pisztolyhősök legendáiban. Az emberiség tyúkanyóként őrzi és nevelgeti mítoszait. Egy-egy jobban sikerült mesét hamisítások és folytatások sorozata követ. Oroszországban Tanya Grotter majdnem olyan népszerű, mint az eredeti Harry Potter.

Így szültük meg magunknak Jézust. Az emberiség: szűzen, tudatlanul, megváltásra vágyva. Összeraktuk abból, amit találtunk a legósdobozban. De hiszen így lett a zsidó Egyisten is: a szomszéd népek istenségeit olvasztotta egybe a zsidóság, hogy sikeres crossover termékké fejlessze, és taroljon vele az istenpiacon. Ugyan már, ha van valami, amit legalább nagyjából istennek lehet nevezni, az nem így dolgozik. Ennél még [url=http://w.blog.hu/2007/07/09/roswell_60]Roswell[/url] is hihetőbb, de hát bebukott az a sztori is régen.

Mitrász, az emberekért áldozatot vállaló és a mennybe költöző istenfiú története felemelő, katartikus mese önmagában is. Még tanulságosabb a folyamat, amiért ma nem őt, hanem Jézust ünnepeljük. Az ember megteremti magának az istent, aztán ha az isten nem dolgozik meg a hitéért, szó nélkül lecseréli egy másikra. Mehet vissza a balettba ugrálni. A verseny megoldja. Közben százezrek és milliók halnak meg, városok tűnnek el és épülnek a kitalált istenek miatt. Nem szarral gurigázunk, amikor álmodozunk. Csodálatos lények vagyunk. Nem istenek, nem tökéletesek, de megvan bennünk a jó akarása. Kitalálunk hát bátor, önfeláldozó, emberséges figurákat, akik példát mutathatnak a gyerekeinknek, hogy jobbá váljanak, mint nekünk sikerült. A legkisebb királyfit, Nemo kapitányt, Timurt és csapatát, Kinizsi Pált, Mátyás királyt, Mitrászt, Jézust, Makk Marcit.

A hiba valahol ott van, amikor a gyerek úgy marad, és nem veszi észre, hogy a példa megmutattatott, a mesének vége. A megváltás már az ő dolga lesz.

4 hozzászólás to “Tóta W. Árpád: Született december 25-én”

  1. Hajnali pacsirta

    De hiszen így lett a zsidó Egyisten is: a szomszéd népek istenségeit olvasztotta egybe a zsidóság, hogy sikeres crossover termékké fejlessze, és taroljon vele az istenpiacon. Ugyan már, ha van valami, amit legalább nagyjából istennek lehet nevezni, az nem így dolgozik.

    no comment ez a csávó…

    zsidó -e vagy ?

  2. Feri

    Kedves Sófár!
    Néhány sort én is hadd tegyek hozzá a témához református lelkészként! Fogadják/-tok türelemmel és szeretettel hozzászólásomat. 🙂
    Kis különbséget látok Mitrász és Mátyás király között. Mátyás király tényleg létezett, és uralkodása alatt béke és stabilitás volt az országban, ezért szerették az emberek.
    Hasonló különbséget látok Jézus és Mitrász között is. Jézusról nem-keresztyén történelmi feljegyzéseink vannak. Jézus követői történelmi emlékeket hagytak maguk után 1-2 évtizeddel a “Jézus-esemény” után.
    Az evangéliumok írói nyilvánvalóan jól ismerték az isz70 előtti Jeruzsálemet és a második Szentélyt, ezért nincs okunk kételkedni, hogy kortársak voltak, és érdemes megfontolnunk állításaikat.
    Való igaz, hogy amiről ők nem beszéltek, azt a későbbi egyház fantáziája szépen feltupírozta. Nem tudjuk, hogy mikor született, de valószínűleg nem decemberben. Nem tudjuk, hogy hányan voltak a “bölcsek”, de biztos, hogy nem voltak “három királyok”, Mária nem maradt szűz, és nem volt mennybemenetele.
    Amit pedig Tóta W. bácsi a “zsidók istenéről” mond, az engem is nagyon mélyen bánt, mert belső agnosztikus igényeit elégíti ki, amikor kulturális párhuzamok alapján von le következtetést, miközben nem tudja lényeges kérdésekben megkülönböztetni a feketét a fehértől. Nem azért nem hisz, mert meggyőzték az érvek, hanem fordítva; azért von le ilyen következtetést, mert nem hisz.

  3. Klára

    Egy könyv, egy megválto(zo)tt életről.

    Stan Telchin: Elárulva
    Jó Hír Iratmisszió Alapítvány, Budapest Dob u. 74.

  4. burgerági

    Azt gondolom Isten létezik , a bibliában megismertette magát,megmutatta hogyan kell követni,és visszatükrözni magát általunk mások felé.Az már a mi felelősségünk hogy az egészet kiforditjuk,vallást kreálunk belőle,itélkezünk,sarat dobálunk egymásra,karácsony tájékán infantilizálódunk,szilveszterkor tobzódunk az ünnepeket keverjük mindenféle kultusszal.Ugy gondolom ha a Bibliáról leporoljuk a sok ráragadt vallásos maszlagot egy igazi drágagyöngyöt kapunk amihez érdemes az életünket igazitani.